Összeomolva (+18)

12.

Egy levél. Ennyit hagytam a fegyvere helyén. Semmi mást. Csak reménykedni tudtam, hogy egy nap majd megbocsátja nekem, amit most készülök tenni.
Tudtam, hogy apám házában ma este gyűlés van, amin James és Katlain is ott vannak. Én is odakészültem. Bár én nem a gyűlésre. Az én célom a pince volt. Persze oda nem a legkönnyebb bejutni. Először a házba kellett valahogy.
Ott álltam a hatalmas épület előtt. Több erkély, annál is több ablak. Világos és sötétbarna színek váltakoztak rajta. Akár egy palota. Ha nem tudnám kié imádnám, de sajnos tudom.
Megláttam egy nyitott ablakot. Az egyik vendégszobáé, ha jól számítom, viszont az emeleten... Egy kúszónövény tekeredett a ház falán. Hihetetlenül paráztam, azon felmászni. Ilyen csak a filmekben lehet és most mégis, ezen a növényen haladtam egyre fentebb. Végre elértem az ablakot, de hangokat hallottam. Valamit mutatni akar ma nekik a főnök. Bármi is lesz az, én közbe fogok szólni.
Végre csönd lett. Bemásztam a szobába. Pár pillanat kellett, míg a szemem hozzá szokott a félhomályhoz. Mikor végre láttam elkezdtem keresni a szellőző rendszert. Nem kevés időmbe került, mert egy szekrény előtte volt. Ki lehetett, ilyen dilis...
Már nagyban folyt a gyűlés, mikor lefelé indultam. Minél halkabb próbáltam lenni, de az nem könnyű, amikor zuhan az ember...
Végül mégis leértem. Kimásztam és meg is volt a lány. Szegény borzalmasan nézett ki. Elindultam felé. Meghallotta a lépéseimet. Felém fordította a fejét. A szeme leragasztva, viszont csendben maradt. Mikor odaértem letéptem a szeméről a ragasztót. Ragyogó kék szemekkel nézett rám.
-Könyörgöm végezz velem.- suttogta.
-Nem. Te most megszöksz.- mosolyogtam rá halványan.
-Akkor utánam jön.- ijedt tekintette tiltakozott, miközben kiszabadítottam a kezét.
-Ígérem, nem fog. Megakadályozom.- felhúztam magam mellé. Ráterítettem a kabátomat meztelen testére.- Fel bírsz mászni?- intettem a szellőző felé. Bólintott.
-Miért teszed ezt? Meg fog ölni téged is.
-Tartozom ennyivel. Sok mindenkinek tartozom.
-Az életeddel.
Csak bólintani tudtam. Ki tudja még hány olyan lány volt, mint ő. Hánnyal bánt így?
-Mi a neved?- kérdeztem a lányt, ahogy elindult.
-Emily.- csak még kimondta annyi időre nézett viszza. Majd el is tűnt. Vártam egy két percet. Közben elővettem a pisztolyt és néztem. El se hittem mire készülök. Viszont anyára gondoltam Adamre Jamesre Katlainre... Emilyre. Muszály volt megtennem. Kicsit összeszedtem magam és kiabálni kezdtem. Teljes torokból. Egy perc se kellett és nyilt az ajtó.
Apám jött elsőként.
-Amanda?- nézett rám kérdőn, majd körbe tekintett.- Hol a lány?
-Ő nem létezik többé. Csak egy emlék számodra.- elsötétült a szeme.- Viszont tudod mi érdekelne engem?
-Mi?- vetette oda.
-Miért kellett megöletni a családodat? Miért vettél el tőlem mindent és miért akarsz engem is megölni?- a háta mögött gyűltek az emberek. Már a barátaimat is láttam.
Apám kiröhögött erre a pisztolyt rá fogtam. James leblokkolt... szerencsére.
-Meg kellett volna halnod, de erre is képtelen volt az emberem. Tudod, azért öltem meg, mert még itt vagy. Anyád több pénzt akart én meg untam őt, ahogy titeket is. Na, de most már tedd le azt a fegyvert. Ha lelőssz te is meghalsz.
-Így is úgy is halott vagyok.- mondtam könnyes szemekkel. Meghúztam a ravaszt. Fejen találtam, így rögtön meghalt. Már nem láthatta, ahogy többen is rám lőnek.
A földre estem. Fájdalmat nem nagyon éreztem, de nagyon gyorsan hideg lett. James volt az utolsó, akit láttam.