Összeomolva (+18)

7.

Mikor haza értem nagy takarításba kezdtem. Még sose jött ide senki se látogatóba csupán apám első nap. Az meg ugyan mit számított? Most viszont egy barátom jön, aki haragszik valószínüleg. Szóval sütit is csináltam hátha megbékél.
Elég késő volt már mikor kopogásra lettem figyelmes. Ajtót nyitottam. Abban a pillanatban megragadta a kezeimet, bentebb nyomott. Az ajtót a lábával lökte a helyére.
-Megőrültél?- halkan szólt, de fenyegetően. Kicsit kezdtem félni tőle.- Veszélyre vágysz? Ha ez van csak szólj. Én épp elég veszélyes vagyok.
-Ugyan. Te sose bántanál.- bentebb tolt a házban. Egészen a kanapéig, amire rázuhantam, ő pedig fölém tornyosult.
-Nem? Biztos vagy benne?- egyre kevésbé, de ezt nem mutathattam ki.
-Tuti. Te jobb vagy.- megszorította a kezeimet.
-Csak azért nem tettem veled még semmit, mert a főnöknek fontos vagy. Viszont egyszer meg fogom unni ezt.
-És akkor mit teszel?- kérdeztem gúnyosan.- Megölsz? Csak hajrá.
-Más terveim vannak.- elvigyorodott, de semmi kedves nem volt benne. Nagyot nyeltem, ami neki is feltűnt. Elengedett és pár lépést hátrált. Pár percig figyelt engem. Olyan volt, mintha már a képzeletében meztelen lettem volna. Kezdtem érteni mire is célzott és nem is volt ellenemre.
Életemben egyszer voltam pasival. Elég kínosan ért véget szóval akartam egy jó tapasztalatot is.
-Mit kerestél ott?- kérdezte, amitől újra a valóságban éreztem magamat.
-Hallgatoztam.- vallottam be rögtön.
-Mióta jársz oda?
-Egy hónapja kb.- vontam vállat, mintha semmiség lenne. Kicsit megfeszűlt a teste, nekem meg tetszett ez.
Odamentem hozzá. Megsimítottam a karját és a nyakába csókoltam. Rögtön éreztem az ágyaka felöl a reakciót és pár pillanat múlva nyögött. Mikor levettem volna a pólóját eltolt magától.
-Mennem kell.- jelentette ki és rögtön az ajtóhoz ment. Távozott engem otthagyva. Lehangolt ez az elutasítás durván. Így hát fogtam a sütiket és magányosan eszegettem.