ILLÚZIÓ
Elhatároztam, hogy összeszedem magam és nem hódolok be a szenvedésnek, a vágynak hogy egy sarokba ülve órákon át zokogjak. Ma már nem terveztem csinálni semmit, mind lelkileg, mind fizikailag fáradt voltam. Igen, az utazás mindig kikészít.Még a héten úgyis rendet kell tennem az újdonsült szobámban, de ez még várhat magára.A földszintről olyan hangok jöttek fel mintha kitörni készülne a harmadik világháború, úgy döntöttem jobb lesz, ha saját magam nézek utána a dolgoknak.
Anyu és Luke éppen egy képet próbáltak felhelyezni a falra.
-Nem is tudtam ,hogy a dekorálás ekkora hangzavarral jár.
-Luke hibája, eltörte a rólad készült kedvenc fotóm, pedig olyan édes voltál rajta....
-Bátyus, örök hálám üldöz. Ki nem állhattam, mindig csak cikiztek miatta, - kacsintottam szeretett testvéremre.
-Borzasztóak vagytok,de azért imádlak titeket.
Luke és én, anyu kiköpött másai voltunk.Szőke haj, kék szem és ehhez társuló napbarnított bőrszín.
Anyu olyan volt, mintha a nővérünk lenne, jó pár évet letagadhatott korából.
Anyu imádott minket, mi voltunk az élete értelmei.Mindig szoros kapocs fűzött össze minket, de mióta a családunk nem egy egészként működik, ez a kapocs még erősebb lett.
Én voltam anya hercegnője.
Luke pedig a hercege.
Felém fordult és meglengette a levegőben a kezét.
-Drágám, mi jár a fejedben? -Aggódó tekintettel meredt rám.
Csak néztem az engem körülvevő hatalmas káoszt és úgy éreztem ha nem ülök le, rögtön elájulok.
Megingott velem a világ, a mellettem lévő szék karfájába kapaszkodtam.
Luke mellettem termett és átkarolta a derekamat.
-Lou, mi a baj? Lou nézz rám!
-Csak kicsit megszédültem, biztosan leesett a vércukrom.Ma még nem sokat ettem....
-Ülj le, azonnal hozok neked valami ennivalót.
-Anya, nyugodj meg. Nem vagyok éhes.
-Kicsim, ez nem kérdés volt.
Három tányérra osztotta az elkészült ételt,majd elém tolta a nekem szánt adagot és olyan tekintettel bámult, hogy jobbnak gondoltam ha nem szegülök vele szembe.
–Holnaptól munkába állok, egy órányira innen sikerült találnom egy csodálatos állást.Magas fizetés, rugalmas munkaidő és jóképű főnök.
-Várj, hogy mi? Az utolsó szót jól hallottam?!
-Ha látnád, te is ezt mondanád róla.
-Köszi, de én továbbra is a korosztályom mellett rakom le a voksom.
-Én leszek az első számú titkárnő, engem választott ki asszisztensének.
-Oh, ez igazán csodálatos hír.
Anyu mindig rengeteget dolgozott,szinte alig láttuk. Éjjel-nappal az irodájában ült.
Anyu megbízott bennünk, tudta hogy Luke és én jó testvérek vagyunk,nem adtunk aggodalomra okot.
Kétség sem fért hozzá, hogy én vagyok a világ legunalmasabb embere, még a tengerparta is egyedül jártam le.
Luke más, ő az én ellentétem.Mindig hatalmas népszerűségnek örvendett,a lányok csak úgy olvadoztak utána, ha valaki véletlenül barátkozni szeretett volna velem, az csak azért történt ,hogy a bátyám közelébe férkőzhessen.
Anyu mindig velem jött elő, ha Luke valami rosszat csinált.Az átlagom sosem ment 4,5 alá, nem buliztam és nem viselkedtem úgy ,mint egy kicsapongó, lázongó tini.
Alapjában véve, én voltam a példa arra, hogyan is viselkedik egy jó gyerek.
Nem azért,nem csináltam semmit mert azt én nem akartam, hanem én ezt tartottam jónak, én így éreztem magam jól.Nem vágytam ennél többre.
Anyu három pohárral és egy pezsgővel a kezében tért vissza, valószínűleg még útközben szerezte be az egyik benzinkúton.
-Ezt, -kezdte megfékezhetetlen vigyorral az arcán, -az új életünkre.
-Még sosem nyomtál alkoholt a gyermekeid kezébe.
-Luke,kicsim....Ne rontsd el a pillanatot, próbálok kedves lenni.-Jut eszembe, holnap nem szeretnétek elmenni körülnézni?Megismerkedhetnétek kicsit a hellyel, és jó lenne ha nem unatkoznátok.
-Az szuper lenne, kereshetnénk valami élelmiszerboltot is, ha csak nem akartok éhen halni.
-Én azt hiszem hogy, megyek és lefekszem. Hosszú nap volt a mai, rettentően elfáradtam.-Anyu,hugi jó éjszakát nektek.
-Jó éjszakát Luke.
-Kicsim, menj és pihenj le te is. Valóban nagyon hosszú és fárasztó órákat hagytunk magunk mögött.
-Szeretlek és szép álmokat.
Az erkélyemen álltam, a hőmérséklet tizenöt fok környékén lehetett.Volt rajtam egy vastag, kötött pulóver, de úgy éreztem ,hogy mindjárt megfagyok.
Hűvös, északi szél fújdogált, bevallom elég félelmetes látványt nyújtott a mögöttünk lévő sötét erdő.
Egy lélek sem járt a környéken, néhol fel-fel villant valami fény,jelezve hogy nem csak mi élünk itt egyedül.
A szomszédos ház, most is teljes sötétségben pompázott,az is lehet, hogy a lakók nyaralni vannak.
A szemem sarkából egy árnyat láttam az egyik ablakban,megráztam a fejem, de az árny még mindig ott volt.
Az új életemhez paranoia is társul?
2018.03.08.
YOU ARE READING
TOPÁZ
Romance"(...) -Tegnap azon gondolkodtam-kezdtem, azonnal a lényegre szerettem volna törni, - hogy egy év nyolcezerhétszázhatvan órából áll, egy napban ezernégyszáznegyven perc és nyolcvanhatezer-négyszáz másodperc van. Lou értetlenül meredt rám. -Mióta...
