TOPÁZ

Ötödik fejezet

ÁLOM

A nappaliban lévő kanapén ébredtem.
Megpróbáltam felülni, de a fejembe iszonyatos fájdalom nyilalt, úgy éreztem azon nyomban elfogok ájulni.
Azt sem tudtam hány óra van, és fogalmam sem volt arról, hogy kerültem ide.
Tisztán emlékszem, mi történt velem az erdőben, de aztán képszakadás.
Egy dologban biztos voltam,mérget mertem volna rá venni.
Láttam őt, láttam azt a srácot.

-Lou, hála az égnek! Hát magadhoz tértél, ha tudnád mennyire aggódtam érted....Már az egész környéket felkutattuk miattad kicsim, mire haza értünk, addigra pedig itt feküdtél.
Hol voltál?Hogy kerültél haza? -, anya aggódó tekintetét látva, rám is idegesség tapadt.

-Én nem akartam,-ültem fel a kanapén, -anya,én nem tudom hogyan kerültem ide....Volt ott egy srác,rikító kék szemei voltak.Én pedig.... Én elestem, aztán nem emlékszem.Nem emlékszem semmire, nem tudom hogyan kerültem haza.-,egyre jobban kezdett rajtam eluralkodni a pánik.

-Kicsim, először is nyugodj meg kérlek.Nekem elmondhatod az igazat, az igazat arról hogy mi is történt valójában.

-Luke és én összevesztünk, aztán pedig elrohantam itthonról.
Az erdőbe mentem, eltévedtem és esküszöm hogy tényleg volt ott egy fiú.
Mikor megláttam őt rohanni kezdtem, elestem és bevertem a fejem.
Anya, ő hozott haza.Teljesen biztos vagyok benne.

-Lou,nem lehet hogy túlságosan beverted a fejed?Kicsim, én aggódom érted.Luke és én halálra voltunk rémülve ezalatt a pár óra alatt.Máskor ilyet ne csinálj kérlek, az nem megoldás hogy veszekedtek és elfutsz a problémák elől. Most pedig elviszlek orvoshoz, elég csúnya seb van a fejeden, lehet megmagyarázza ezt a kis amnéziát.

-Nem megyek sehova, - idegesen pattantam fel, de cselekedetem a másodperc tört része alatt azonnal meg is bántam,a fájdalomtól ordítani tudtam volna, -Nincs semmi bajom.Ti pedig....Te és Luke teljesen hülyére vesztek, nem szenvedtem agyrázkódást és nincs emlékezetkiesésem sem.Láttam, az életemet merném rá tenni, érted?!Ott volt egy fiú.

-Louisa kicsim, nyugodj meg. Az a legfontosabb!Hagyjuk ezt az egészet, te pedig menj fel a szobádba és pihenj egyet, majd én viszek neked valami vacsorát.Szeretlek nagyon,tudod.

-Nem vagyok éhes, köszönöm.Luke hol van?

-Mikor meglátta hogy itthon vagy, felment a szobájába, nem akart megint veszekedni.Lou,beszéljétek meg ezt egymással kérlek.

-Luke megbántott, nagyon és elég mélyen.Nekem ehhez idő kell, a legjobban most arra van szükségem.
Szóval most megyek és lefekszem, persze csak ha nem haragszol!Jó éjt anyu, szeretek!

Telihold van,a szobám teljes világosságban pompázott, hiába az ablakomon lévő sötétítő függöny.
Gondolatok ezrei cikáztak fejemben, hiába próbálkoztam, nem tudtam elaludni....Hajnali egy körül járhatott az idő, mikor már végleg elvesztettem az álombazuhanásba vetett összes reményem.A konyhába mentem, némi  élelmiszer után kutatva.
Az egész ház sötétségbe volt burkolva, biztosan mindenki alszik már.

Folyamatosan a nap történései játszódtak le bennem, újra és újra.
Egyszerűen nem hagyott nyugodni,biztos voltam benne hogy láttam azt a srácot, aki a szomszéd ablakban állt múlt éjjel.

-Nem tudsz aludni hugi?

-Luke, az Isten áldjon meg.... A szívbajt hoztad rám-,bátyám a konyhapult mögött üldögélt egy üdítővel a kezében,-Mit keresel te itt?

-Azt én is kérdezhetném tőled.

-Nem tudtam aludni....

-Miért?

-Hosszú napom volt Luke, eléggé megviselt úgy nagyjából minden.

-Hugi.... Figyelj, én sajnálom.Bunkó voltam, bevallom.... És nem úgy viselkedtem veled, ahogyan azt kellett volna és ahogyan azt te megérdemelnéd.Nagyon szeretlek hidd el, te vagy nekem a legfontosabb az egész világon.Örökké a kistesóm leszel és mindig vigyázni fogok rád, és melletted leszek.Ha tetszik, ha nem!-, Luke szemében könnyek csillogtak, ilyen bensőséges kapcsolat még sosem alakult ki közöttünk-,Szóval nagyon kérlek, ne haragudj rám Lou.Mint említettem, nem fontosabb nálad senki és semmi.Rettentően sokat tanultam a mai, vagyis a tegnapi napból.Rájöttem hogy nem szabad mindig csak magamra gondolni, és a saját érdekeim előtérbe helyezni.Önző dolog és mazochistává válok tőle.Nagyon megvoltam ijedve, hidd el nekem....Azt hittem, hogy többé nem foglak látni Lou.Én azt nem bírnám ki, én abba beleőrülnék, nem tudnám magam túltenni az elvesztéseden.
Nagyon kérlek, ne csinálj ilyet velem, velünk mégegyszer.El sem tudod képzelni hogy mit éreztem, mekkora fájdalmat éltem át miattad....,Luke arcán, egy könnycsepp utat tört magának.-,Én mindent megfogok tenni azért, hogy minden rendben legyen köztünk ismét.Tudom hogy már semmi sem a régi, mióta anyu és apu elváltak, valóban minden megváltozott,és nem is lesz már semmi sem olyan mint akkor.De,nem ragadhatunk le a múltban, egyszerűen nem szabad.Sajnálom hogy hajnalok hajnalán untatlak itt a hülyeségeimmel,de ezt muszáj volt kiadni magamból.Nagyon szeretlek hugi és sajnálok mindent, kérlek bocsáss meg nekem!

-Gyere ide te kis hülye....-,Ez volt az a pillanat, mikor nem érdekelt minket senki és semmi.Csak boldog voltam, mérhetetlenül boldog,hogy enyém a  világ legjobb testvére.

          2018.03.27.