(Levi Ackerman x Reader) Az angoltanárom

8.

A napok teltek egyre gyorsavban sajnos. Lassan itt a szülinapom. 18 leszek. El se hiszem.

-Mit kérsz szülinapodra? kérdi levi azzal a perverz vigyorral az arcán.
-Téged. válaszoltam ördögi mosolyal.
-Az könnyű lesz. válaszolta majd letámadott.

Elkezdett csókolni majd egyre lejjebb haladt édes csókokkal elárasztva testem.

-Khm.... Levi. vetek véget a pillanatnak komolyan.
-Jólvan na. Tudom. szált le rólam feltett kezekkel.
-Csak tudod ellenálhatatlan vagy.

Felpattanok. Epmegyek a szekrényemhez majd kiveszem belőle a rajzcuccomat.

-Maragy úgy! parancsolok Levire aki egyből felvett egy pózt.

Úgy egy óra múlva készlettem Levi rajzával.

-Hogy tudsz így rajzolni?
-Hát ... gyakorlás?
-Ja aha. Na de most az előző témához. Mit akarsz szülinapodra?
-Hát mit tudjam én? válaszoltam megvont vállal.
-Oké akkor majd kitalálom. mondta majd megcsókolt.

Elmentem fürdeni utánam Levi is jött. Ezekután elmentünk aludni.

Reggel úgy keltünk, hogy én oldalt voltam Levi pedig átölelt.

Gyorsan felvettem valamit majd elindultunk Levivel. Levi csak a sarokig kísért mert nem akart mégegyszer találkozni Jean-nel.
Adtam neki egy gyors csókot majd futottam Mikasáékhoz.

-Tudod N nekem még mindíg nem szimpi ez a Levi.
-Tudom tudom de én szeretem.
-Tudom ebben támogatlak is, de nekem akkor se szimpi.

Bementünk a terembe ahol Eren és Armin felé vettük az irányt.

-Sziasztok! köszöntünk egyszerre Mikasával amin elröhögtük magunkat. Pedig már elég megszokott.
-Sziasztok. kaptuk a választ ármintól Erentől pedig egy "Cső"-t kaptunk.

Becsengettek. Matek óra van. Nem nagyon volt kedvem hozzá így végig szenvedtem az egészet. Vége vége. A csengő megszólalt. Rögtön megindultam Mikasa felé.

-Mikasa gyere ki a folyosóra egy picit.
-Oké megyek. jött utánam a lány
-Szóóóval......nyújtottam el a szót.
-Mikor akarod elmondani Erennek?
-Mit? Mire gondolsz? kérdezte pírral az arcán.
-Mikor akarod elmondani neki, hogy szereted?
-Ömm... semmikor. Tudod N ez biztos, hogy egyoldalú. válaszolta lehajtott fejjel Mikasa.
-Ugyaan. Prpbáld meg szerintem igeni viszonozni fogja.  próbáltam bíztatni az elkeseredett lányt.

Beszélgetésünknek a csengő vetett véget.
Bementünk majd az egész nap úgy elment mint ez az ötperces szünet.