Újra az enyém leszel!

2.rész

Bocsánat meg minden qwq Nem akarok sokat pofázni, untatni titeket...Ahogy látjátok egy időre szüneteltettem az írást, de nagyon sok kívánság érkezett...És úgy döntöttem összeszedem magam..Megint csúsztam egy ígéretemmel.. Gomen asai....o-o Jó olvasást. Több részt hozok még a héten ha minden jólmegy  Szeretlek titeket..De megértem ha már utál a legtöbb olvasóm ^^"

Luke szemszög:

-Benji! Megrémíted szerencsétlen jövevényt... Ne ugrabugrálj már mint holmi bak kecske...-morran rá a lelkes, tangás fiúra, a férfi.
-De Caluuuuummm!!!! 

-Benji! Istenemre mondom, hogy el leszel fenekelve....Hát nem igaz hogy jó modorra se tanítottak...Tudtommal nekem nem neveletlen ribancaim vannak drága kicsi szívem...-csapott egy finomat, a Calum nevezetű férfi, szerencsétlen fiú fenekére. A kis ugrabugri, bűnbánóan sütötte le szemeit-Jól van na qwq.... Nem kell ezért meg enni...hogy az ember már nem is lelkesülhet...-vágta be a durcát, és gyors léptekkel kivonult a szobából..egyedül maradtam hát, az idegen férfival...Nem tudtam, örüljek -e ennek.. vagy inkább menekülnöm kéne. Valaki magyarázza már meg nekem mi folyik itt?!

-Elnézést ezért a bolondért..A legtöbben itt nem ilyenek...de nincs mit tenni...Jó munkaerő.. Szerintem erre született..Na de...szerintem.. biztosan nagyon össze lehetsz zavarodva... Én Calum vagyok...téged hogy hívnak?-mosolygott rám barátságosan a férfi, és kezet nyújtott felém.

-Luke vagyok... Luke Hemmings...-fogtam meg bátortalanul a férfi kezét, és megráztam azt. A kéz rázás után, sejtelmesen mosolygott rám..Kedves de... mégis van benne valami fura.

-Üdvözöllek Luke.. Én találtalak meg az utcán, nagyon átfagytál... Nem hagyhattalak meghalni, ott a mocskos kövön...nem engedhettem ám hogy halálra fagyj.. De mi okból aludtál kint?... Nincsen családod?...Árva vagy?..

-É-én...ne-nem... Csak... a szüleim... nem tudom hol vannak.. A családom... Elköltözött... A pénzből, amit kaptak... Eladtak.. engem. A....a... gazdám kidobott..és... nincs hova mennem... Nagyon köszönöm hogy megmentettél...Az életemet köszönhetem neked..

-Ohh...igazán szomorú ez a történet.. Sajnálom ami történt veled...-néz rám együtt érzően-Azt hiszem... tudnák neked.. segítséget nyújtani.. Tudod miféle hely ez itt, kölyök?

-Fogalmam sincs..-mondom halkan. Nagyon fura amit eddig láttam. Van sejtésem.. de.. olyan dolgok csak a filmekben léteznek nem?.. Mármint...mennyi az esélye hogy ez az ember itt.... az amire.. én gondolok..és..és...ez a hely..egy... "vörös ház"... Ugyan Luke, megártott a hideg

-Sejtettem... Tudod Luke ez egy bordély ház..-kisebb szünetet tartott. amíg az államnak is volt ideje leesni. Ilyen nem létezik-Természetesen, szívesen vendégül látlak amíg jobban leszel, és adok enni meg szállást. Nem akarok tőled semmit de... Elgondolkozhatnál azon, hogy beállsz ide dolgozni...Az Isten csodás testtel áldott meg... Egy ilyen fiatal, elveszett léleknek, nincsen ám sok esélye... Futkároznál egy étteremben, nevetséges összegért, ami aztán egy viskó bérletére is alig elég?... Gyönyörű vagy... A testedben a jövő... 

Ahogy befejezi a beszédet, én köpni nyelni nem tudok...Elég sokk ért egyébként is.. Még hogy én.. ribanc legyek?.... Nem bírnám tovább a gyötrődést...
Nem akarok játékszer lenni... De egy valamiben igaza van a férfinak...Mégis mit tegyek?...Hova, kihez mehetnék, mit csinálhatnék?.. Édes Istenem...Mibe keveredtem én?...