Újra az enyém leszel!

Prológus

Sziasztok itt is vagyok,a második évaddal..Remélem nem túl...meglepő vagy gagyi a rész vagy az egész..
Jó olvasást mindenkinek :3 ❤❤❤❤ ..

Ashton szemszöge:
Nem hallottam semmit Michaelrol azóta hogy Luke-nak elárultam a titkát...
Aggódni kezdtem,ennyire csak nem haragudhat...
Bemegyek a pótkulcsommal..
És mikor meglátom Michaelt a nappaliban akkor érzem igazán áldásnak azt hogy a kicsiny kulcsocskával bármikor bejuthatok a házba...
-Mi a jó büdös életes francos tekegolyót csinálsz te nyomorult!?.....
Odarohanok és kirántom a kezéből a pengét,majd ellátom a sebét..Hála Istennek nem sikerült sok vért vesztenie és túl nagy sebet okoznia magán...Időben értem ide...
-Miért csináltad ezt!?..
-Lu-luke...k-ki dobtam...vissza akarom szerezni!..
Zokogni kezd keservesen és nézem nagy szemekkel,nem borult még ki ennyire sosem...
Odamegyek hozzá és átölelem..
-Nem szabad feladni Michael...Nem szabad feladni...

Ismeretlen szemszöge:
Éppen az egyik "alkalmazottam" kísértem el egy pénzes kuncsafthoz...
Szeretem hogyha a fontos ügyeket én intézem...
Még eltévedne ez az idióta...
Oké,elég keresett és jól fizetett de attól függetlenül sík hülye szegény...
Mondjuk...ebbe a szakmába nem is agy kell...
Ahogy megyek visszafelé,egy sikátorból elhaló nyöszörgést hallok...
Benézek,és nem túl jó látvány tárul a szemem elé...
Egy picike összekuporodott emberke,akit a hó tetőtől talpig befedett és teste már a remegéssel is kezd felhagyni..
Oda sietek,és megnézem a pulzusát...
Van még neki...Felkapom,gyorsan lesöpröm róla a hót,leveszem róla teljesen átázott pulóverét és a saját kabátommal takarom be majd sietősen indulok vissza a bordélyház felé...
Kérdezhetné az ember...egy bordélyház tulajdonosa mióta olyan jó szívű hogy embereket mentegessen...
Hát...én fura vagyok...
Na meg...ki tudja..
Talán még munka erő is lehet belőle később...