A legjobb barátom a szerelmem?! (BTS VKOOK ff.) BEFEJEZETT

6.rész

Jó olvasást és Szórakozást😁😁!

Taehyung pov:

Lassan 2 órája sétálok és érzem, hogy kezd sajogni a lábam. De most nem érdekelt ez. Most nem akarok Jungkook közelében lenni. Nem akarom, hogy faggason mint valami kihallgatás lenne! Tudom, hogy csak nekem akar jót meg minden de akkor is faszom! Erről vele nem akarok beszélni mert félek attól, hogy elhagy! Az elmélkedésemből az zökkentett ki, hogy a kis rejtekhelyünkön találtam magam.

Gyors előhalászom a lakásnak a kulcsát. Ahogy kinyitottam az ajtót egyből beléptem rajta és éreztem azt az áporodott szagot ami volt. Gyors becsuktam az ajtót és levettem a cipőmet. Ahogy ezt megcsináltam egyből nyitottam is ki az összes ablakot ami volt. Ahogy kinyitottam egyből a konyha felé vettem az irányt, hogy megnézzem mi van a hűtőben. Hát nem csodálkozok azon, hogy tele volt energia itallal plusz csokikkal. Egy Milka Oerot kivettem meg egy bombát és leültem a kanapére majszolni a csokit.

Ahogy leültem a kanapére egyből megrezdült a telefonom. Gyors előhalásztam a nadrágom zsebéből és megnéztem kihív. Hát amilyen gyorsan elővettem olyan gyorsan tettem is vissza. Miért hív Jungkook? Csak nem hiányzok neki? Lehet csak aggódás miatt hív nem is azért mert hiányzok neki. Ja biztos ezért hív.

Jungkook pov:

Már lassan 3 órája, hogy eltünt a gyerek és még nem jött vissza. Csak nem miattam?! Mi van ha valami baja esett?! Mi van ha megerőszakolták vagy még rosszabb elrabolták?! Oh add istenem, hogy nincs semmi baja! A fel-alá járkálásomban Jin zavart meg.

-Nem akarod felhívni? - kérdi.

-Bazdmeg tényleg! - csapom fejbe magam mire ő fejet rázva bejönn a szobámba és leül az ágyamra.

Gyors kikeresem a névjegyzékekből a nevét és megnyomom a hívásgombot. KICSÖNG! EZAZ! Kinyomta... Megprobáltam még egyszer de akkor is kinyomta.

-Kinyomja? - kérdi Jin mire bólintok.

-Miért csinálja ezt?! - akadok ki mire földre esek mire Jin egyből mellém lépet.

-Gyere ülj fel az ágyra azt mond el most mit érzel! - mondja olyan nyugodt hangon amire bekönnyezek.

-Oh faszom, hogy erre nem gondoltam, hogy ott lehet! - pattanok fel hírtelen mire Jin értetlenül néz rám.

-Tudod hol van? - kérdi.

-Igen. Elmegyek érte és visszahozom és soha többet nem engedem el! - mondom mire lerobogok.

Gyors felveszem a cipőmet és a kabátomat. Ahogy mindent eltettem kivágtam az ajtót és egyből a kis rejtekhelyünkre kezdek el futni. Remélem ez a hülye gyerek ott van és nem ment el a világ végére. De ez a nyominger mi a faszért tűnt el? De komolyan ha miattam akkor lefejelem a falat! Csak találjam meg de komolyan mondom! De egy biztos! Ha megtalálom akkor szó szerint a nyakába ugrok! 

Kb 10 perc sprint miatt odaértem a mi kis rejtekhelyünkre ami egy kicsit romos kívülről de belülről pedig nagyon szép.  Gyors kikotorásztam a zsebemből a kulcsot gyors ki nyitottam. Ahogy beléptem egyből észrevettem a cipőjét. Oh Mami én egy kibaszott szerencsés ember vagyok, hogy ismerem mint a tenyeremet! Gyors levettem a cipőmet és beljebb mentem. Nehezen de megszólaltam amire összerezzent.

-Taehyung itt vagy? - kérdem.

-Miért jöttél utánam? Mit keresel itt? - teszi fel a kérdéseit.

-Téged kerestelek és eszembe jutott ez a hely. És azért jöttem utánad mert féltettelek és féltem, hogy valami bajod esett. - mondom könnyekkel küszködve.

-És most fogadjunk jön a kérdezősködésed, hogy miért mentem el és, hogy miért nem vettem fel a telefont. - mondja egy kis szarkazmussal mire összeszorul a mellkasom. Mi ez az érzés?

-Legszívesebben ezt tenném de mivel látom nem is akarsz velem beszélni meg látni se akarsz így akkor én mentem. - mondom mire sarkon fordultam és az ajtó felé indultam volna ha nem fogja meg a karom és nem nyom a falhoz. Nem is. Inkább neki présel a falnak.

Miért zakatol ennyire a szívem baszki?!

Sziasztok drágáim! Remélem tetszett ez a rész ha igen akkor vote-olj és commentelj! A következő részben találkozunk sziasztok! Addig is legyetek jók ha tudtok!