Az Örökség

IV. fejezet. a titok

IV. Fejezet.

A titok.

1.

A hold teljes erejéből szórta a sugarait a tájra. Beau a holdra emelte a vörösen izzó szemét. Megborzongott. Tudta, nincs egyedül. Valaki volt a közelében. Egy idegen. Körbe tekintett. Közelében ág reccsent, amit szitkozódás követett. Két személyt érzékelt. Az idegenét és egy ismerős illatot. Nem az jött, akire várt. Nigel csörtetett ágon-bokron keresztül. A vadász megállt egy kisebb épület előtt. Beaut bosszantott a férfi megjelenése. Nem akart tanukat. Majd tovább forgott, hirtelen szembe  találta magát két pirosan izzó szemekkel. Mint a mágnes vonzotta az izzó tekintet. A gonoszt bosszantotta, hogy észrevették. Úgy távozott, hogy érkezett. Beau csupán egy füstcsíkot látott maga előtt.

A vadász meglátta a fiút. Zavartan konstatálta a szeme előtt lejátszódó jelenetet. Sok mindent tapasztalt már vadászként a vámpírok világában, de amit most látott, számára új volt. Sokáig nem tudott elgondolkodni a látottakon, mert megérkezett Julietta. A lány rohant az éjszakában. Mindig félt az éjszakáktól. Most nem érdekelte, az, hogy ki kellett lépnie a biztonságot nyújtó házból, az éjszaka sötététjébe.

Nigel mellett rohant el a lány. Most már mindent értett, miért viselkedett olyan furcsán Beau napok óta.

Beau még mindig az oszladozó füst után bámult. A lány megállt a háta mögött. Egyet-kettőt köhintett. A fiú feleszmélt, megfordult. Mosoly jelent meg az arcán és átölelte Juliettát. A lánynak nem volt ereje tiltakozni. Lehunyta a szemét és átengedte magát Beau gyengéd becézgetésének. Elveszett a fiú karjaiban. Percekkel később nehezen, de ellökte magától a lányt és megfogta kezét.

– Julietta, amikor megláttalak azon a bizonyos keddi napon, egyből beéld szerettem.

– Én is így voltam! Még Martinnál sem éreztem így. Pedig ő a férjem volt. Annyira biztos voltam abban, hogy soha többé nem foglak látni.

– Pontosan! De megláttalak a reptéren!

– Azt hittem, hogy álmodom és csupán a képzeletem szüleménye vagy!

– Lám, egy helyre jöttünk. Megvolt írva, Julietta!

– Ti, vagyis te... szóval miért is vagytok itt?

– Nyaralunk. Utószezon. És ti?

– Valami hasonló. Csak közben elintézünk néhány dolgot.

Beau nem szeretett hazudni. Így nehezére esett Julietta a szemébe nézni.

– Nézd a holdat, Julietta. Hát nem csodálatos? Hamarosan telihold lesz. Egy csodálatos égi vándor, bár valakinek átok.

Kézen fogva sétálni indultak a holdfényben. Julietta úgy érezte, hogy a hold sugarai égeti a bőrét. Nigel előbújt a rejtekhelyéről és utánuk indult. Ő is a holdat nézte. Valami történni fog ma éjjel.

2.

Yvonnet lázas álmok gyötörték. Dobálta magát a karosszékben. Egész teste verejtékben fürdött. A ház furcsa zajai belekeveredtek az álmaiba.

Nehéz férfi léptek alatt megnyikordult a lépcső. A gonosz szele végig söpört a házon, érintve Yvonne testét. Joseph mellé állt. A kezével végig simította a lány arcát. A karfára ült. Egy darabig nézte az alvó lányt, aki még mindig zihálva vette a levegőt. Josephet elöntötte a vágy, hogy megcsókolja a lányt. Föléje hajolt, ajkával végig csókolta az arcát, végül megcsókolta. Yvonne felnyögött álmában és viszonozta a csókot. Vetkőztetni kezdte. A férfi csókjai égették a bőrét. Yvonne felriadt. A tűz kialudt a kandallóban. A hideg ellenére az inge egy merő vízben fürdött. Végig nézett magán. Ingét kigombolva találta. Felnézett. Két riadt tekintet találkozott össze. A sötétben Joseph szeme úgy izzadt, mint a parázs. Yvonne-nak nem volt ideje reagálni, Joseph egy szemvillanás alatt füsté vált. Yvonne kiabálni kezdett, de senki sem válaszolt rá. A ház üresen állt. Lassan, óvatosan közelítette meg a lépcsőt. Még így is nekiment a falnak, amitől megijedt. Beleszagolt a levegőbe. Mindenhonnan a kénkőszaga érződött. Egyfolytában Juliettát hívta. Ismételten az üresség válaszolt. Benyitott barátnője szobájába. Az ágya érintetlen volt. Nem értette, hogy ilyen késői óra ellenére, hova mehetett. Minden perc és nap az életébe kerülhet. Egyre jobban biztossá vált abban, hogy amit ő maga is mesének vélt, valósággá válik.