Egy átlagos lány kicsit sem átlagos élete

1.rész

Nagy Izabella

Március van. A srácokkal megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk valamerre délután, mivel nincs sulink 15.-e miatt. Ma nem csináltam semmit sem. Pihentem. Filmet néztem és utána olvastam is. Szokásom, hogy úgy olvasok, hogy közben megy a zene. Ezt most sem volt másképpen. A kedvencem Shawn Mendes. Az összes dalát ismerem. Éppen az Imagination ment, amikor hazaért a hugom. Jaj, el is felejtettem mondani...Van egy hugunk is Domival. Nagy Karinának hívják. 16 éves és 10.-es. Kollégiumban van, ezért nem velünk lakik. Most azért jött, mert neki is szünet van.

-Megjöttem!-kiabált az én őrült hugicám.
-Okés.-válaszoltam, mivel most rajtam kívül senki sincs itthon. Az én szobám az emeleten van, így lerohantam hozzá és a nyakába ugrottam. Hát na. Már régen láttam.
-Mizu?-kérdeztem Karitól.
-Semmi különös.-mondta a tipikus valaszt.-Micsi?
-Zene+olvasás. Mit szeretnél csinálni?
-Hm...mi van Dominikkel?
-Hosszú story-hajtottam le a fejem.
-Ráérünk. Nem?
-De. De akkor gyere, üljünk le.-bementünk a nappaliba és a kanapéra ültünk le.
-Mesélj!-türelmetlenkedett hugom.
-Jó, jó. Szóval ugye válogatott, ezt te is tudod. És most nem hívták be. Nem tudni, hogy miért. És ezért most csalódott. Mindent megtett érte és most nem érti ezt. Arra számított, hogy tuti biztosan benne van a keretben. De sajnos nem így lett. De most mesélj te!
-Képzeld, szobatársam kimegy az egyik meccsre. Természetesen megígértettem vele, hogy csináljon képeket és küldje el.-nevetett Kari.
Még sokáig beszélgettünk. Túl gyorsan eltelt ez a nap is. Este letusoltam és mentem is aludni. Kb. 11 óra volt, amikor meg mindig nem tudtam elaludni.
Így kapcsoltam zenét. Arra általában megnyugszom és elalszom. A kedvencemet indítottam el:
Oh, there she goes again
Every morning it's the same
You walk on by my house
I wanna call out your name
I want to tell you how beautiful you are from where I'm standing
You got me thinking what we could because
I keep craving, craving, you don't know it but it's true
Can't get my mouth to say the words they want to say to you
This is typical of love
Can't wait anymore, I won't wait
I need to tell you how I feel when I see us together forever
In my dreams you're with me
We'll be everything I want us to be
And from there, who knows, maybe this will be the night that we kiss for the first time
Or is that just me and my imagination
We walk, we laugh, we spend our time walking by the ocean side
Our hands are gently intertwined
A feeling I just can't describe
All this time we spent alone, thinking we could not belong to something so damn beautiful
So damn beautiful
I keep craving, craving, you don't know it, but it's true
Can't get my mouth to say the words they want to say to you
This is typical of love
Can't wait anymore, I won't wait
I need to tell you how I feel when I see us together forever
In my dreams, you're with me
We'll be everything I want us to be
And from there, who knows, maybe this will be the night
That we kiss for the first time
Or is that just me and my imagination
Imagination
Imagination
(Whoa, whoa, whoa)
In my dreams, you're with me
We'll be everything I want us to be
And from there, who knows, maybe this will be the night
That we kiss for the first time
Or is that just me and my imagination
I keep craving, craving, you don't know it, but it's true
Can't get my mouth to say the words they want to say to you
És ez most sem volt másképp. A végére már aludtam is.
Valami rám esett. Vagy valaki. Erre ébredni nem olyan jó. Pislogtam párat és rájöttem, hogy Karina ébresztett ilyen csodásan.
-Ébresztőő!!-ordítozott drága jó hugicám.
-Ébren vagyok. Hagyj. Szálj le rólam és maradj csöndben.-morogtam.
-Vissza ne aludj! Mindjárt 1 óra.
-Milyen 1?
-Délután.-felelte unottan.
-Mii?-erre egyből felébredtem. Persze Kari csak nevetett rajtam, ahogy elkezdtem kapkodva készülődni. 4-re beszéltük meg a talit a téren.
10 perc késéssel sikerült is odaérnem. Már mindenki ott volt Lizán és rajtam kívül.
-Végre!-látott meg elsőnek Krisz.
-Neked is szia.-dünnyögtem-Helloka!-néztem a többiekre.
-Hello
-Hali-mosolygott Reni.
-Liza merre van?-érdeklődtem barátnőmről.
-Nem tudott jönni. Tudod..szokásos.
Hát igen Liza sokszor nem tud jönni. A szülei szigorúak, főleg az anyukája és nem engedik sehová.
-Üljünk be valahová-vetette fel ötletét Máté.
Mindannyian beleegyeztünk és elindultunk az egyik irányba. Végül egy kis kávézóban ültünk le. Én mar többször voltam itt a bátyámmal, de a többiek nem nagyon ismerték a helyet. Sokat beszélgettünk mi denféléről. Egyszercsak Máté kérdezett rá Domira.
-Iza, mit szólt Dominik a kerethez? Gondolom nem volt túl boldog.-húzta el a száját.
Hát igen ő tudja, hogy miről van szó. A többiek csak kíváncsian néztek ránk, mivel erről csak ketten tudtunk idáig. Máté bátyja is focista, ráadásul Domi csapattársa és jó barátja.
-Ezt eltaláltad. Csalódott kicsit, de majd rendbejön.
-Miről maradtunk le?-kérdezte Reni és Krisz.
-Csak, hogy Domi nincs most benne a keretben.
-Ooo..-esett le barátnőmnek.
Később meg nagyban beszélgettünk, amikor megszólalt a telóm. Ránéztem és akkor láttam, hogy már 6 óra múlt. Jól elbeszélgettük az időt.
-Hallo-szóltam bele a telefonba.
-Szia. Mikor szándékozol hazajönni?-vont kérdőre Kari.
-Nem tudom még. Miért?-kíváncsiskodtam.
-Van egy megpi itthon.-erre halk nevetést hallottam. Ez nem a hugom volt. És semmilyen alkalom nincs most, hogy ajit kapjak.
-Na neee.......Domi?-kérdeztem rá vigyorogva.
-Hát....-szólt bele mostmár a bátyám-Szióka hugi! Várlak itthon.-és letette. Azt tudni kell, hogy a bátyám imádom és már 1 hete elment valamerre a csapattal és nem láthattam. Nem tudtam, hogy ma jön haza.
-Na?-vigyorgott Reni.-Itthagysz mi?
-Hát...ha nem baj.
-Degogy is baj! Menjél csak. Valaki vár.-mosolygott ram legjobb barátnőm.
-Köszönöm. Szeri van. Majd beszelünk. Sziasztok.-intettem nekik és kisiettem a kávézóból. Szinte már futottam haza, hogy végre láthassam az én egyetlen bátyusom.

Sziasztok!
Itt is lenne az első rész. Remélem tetszeni fog.
♡Szisz