Egy átlagos lány kicsit sem átlagos élete

3.rész

Reni

Egy hét telt el amióta Dominik hazajött. Csak három napig maradt, vasárnap már ment is Telkibe. Izának nem mondta el csak szombaton, egy nappal az indulása előtt. Hát...mit mondjak...Iza nem örült neki, de annak sem, hogy mi már hamarabb tudtuk- mivel Dominik tájékoztatott róla- és mégsem szóltunk. Dominik vigasztalásképp minden idejét vele töltötte, meg persze kapott jegyeket a következő meccsre, Kazahsztán ellen. A meccs 23.-án, pénteken van, vagyis ma. Iza egész héten gondolkodott, hogy elmenjen-e. Hogy miért kellett gondolkodnia rajta? Miért nem volt neki természetes, hogy megy? Nem nagyon beszél róla, de nekem elmondta. Nekünk kettőnknek nincsenek titkaink egymás előtt. Azért kellett gondolkodnia, mert sokan megutálták amikor kiderült, hogy ki is a bátyja. Akik nem utálták azok a közelébe akartak kerülni. Ezek voltak az érdek barátok. Őket nem engedtük barátkozni Izával, mivel túl jó szíve van és a végén még megsajnálná őket. És persze voltunk mi. Akik magáért szeretjük. Csak mi maradtunk meg neki. Eleinte nehéz volt, de hozzászoktunk a helyzethez. De Izában még mindig ott van az az érzés, hogy nem akar újabb utálókat és érdek barátokat akik csak kihasználnák őt. Szerintem nem kellene velük foglalkozni és ki kellene használnia a lehetőséget. A bátyja is számít rá. Végül csütörtökre csak rávettem, hogy menjen el. De ragaszkodott hozzá, hogy menjek vele. És így értünk el a mostani helyzetünkbe, mivel úton vagyunk a stadionba. Mindkettőnkön egy-egy mez van. Név és szám egyiken skncs, mivel Dominik nem játszik ma és velünk nézi majd a meccset. Viszont ami még meglepő, hogy még legjobb barátnőm sem találkozott a focistákkal, kivéve persze a bátyját.

A meccs után

A stadion hatalmas, amikor megérkeztünk azt sem tudtam, hogy merre nézzek. Tuti eltévednék itt egyedül. Persze Iza ezen csak röhögött, ő már járt itt egyszer-kétszer velem ellentétben. Hát a meccs...nem érdemes hazudni vagy szépíteni az igazságot...csalódtam, mint nagyon sokan mások is. 2-3-ra vesztettünk. Én eddig bízam bennük, hogy rendbe hozzák magukat tavaszra,de úgy látszik nem. Sajnáltam őket, mikor elkezdtek fütyülni a szurkolók. De igazuk van. Ez már nem az a csapat akiket megszerettem. Már nincs az a lelkesedés bennük. A hármas sípszó után mind hárman szomorúan indultunk az öltözők felé, Iza, Dominik és én. Dominik végig velünk volt és ő vitt el miket az öltözőkhöz- itt még barátnőm sem járt, ezért ez neki is újdonság volt- ,hogy együtt tudjunk hazamenni. Csak a cuccaiért szaladt be és már jött is, indulásra készen. A csapat fele ki sem mert menni a csalódott szurkolók elé. Ők egyből rohantak tusolni és átöltözni, majd siettek haza, megsem várva csapat társaikat. Dominik elköszönt az öltözőben lévő focistáktól és hazaindultunk. Nem nagyon beszéltünk hazafelé, mivel mindannyian tudtuk, hogy mi miért van. Megköszöntem, hogy elvittek és már csak letusoltam, majd elrepültem az álmok világába.

Hello
Remelem tetszik ez a rész és próbálom minnél hamarabb hozni a következőt.
♡Szisz