Egy átlagos lány kicsit sem átlagos élete

2.rész

Nagy Dominik

-Sziasztok! Megjöttem.-kiáltottam a családomnak. Már egy hete nem voltam itthon, el kellett mennem a csapattal. Viszont még nem mondtam el, de vasárnaptól kezdődik a válogatottnak a felkészülés. Igaz, hogy nem vagyok kerettag, de elvisznek magukkal gyakorolni. Iza nagyon nemfog örülni , hogy már megint elmegyek. Viszont elintéztem, hogy kijöhessen a meccsekre velem.
-Sziaaa-jött üdvözölni kisebb hugom.-Milyen volt? Mit csináltatok?
-Karina! Hagyd a bátyádat, lesz még időtök beszélgetni-szólt rá anyu.
-Ami azt illeti...-kezdtem bele. Jobb hamar túl lenni rajta. Így is Iza még nehezebb lesz.-...vasárnap megyek a válogatottal.
-Hogyhogy?-ér oda hozzánk apum is.-Nem úgy volt, hogy most nem hívtak?
-De igen, de felajánlották, hogy menjek velük.
-Bella nem fog örülni, az biztos-figyelmeztetett anyu.
-Tudom...Tényleg, ő hol van?-néztem körbe. Minden családtagom itt van, csak ő hiányzik.
-A barátaival ment a városba.-tájékoztatott Kari-Szóljak neki?-kérdezte, de fölöslegesen, mert már tárcsázta is, így csak bólintottam egyet.-Szia. Gyere haza! Van egy meglepi...-összenéztünk és elnevettük megunk. Ezt biztosan meghallotta.-Domi?-hallottam hangját. Csak ő hív így, neki van egyedül megengedve. Átvettem a telefont hugomtól és beleszóltam:
-Helloka Iza! Várlak...-megsem vártam a válaszát csak leraktam és Karinával lepacsizam. Tuti, hogy elindult hazafelé. Szerintem ő hiányolt innen a legjobban.

És jól gondoltam. 10 perc múlva már a nyakamba ugrott. Úgy hiányzott már ez! Most nincs szívem elrontani a kedvét.
-Van még valami dolgod mára?-kérdezte kíváncsiságtól csillogó szemekkel. Ahogy végigpörgettem magamban a napom, rá kellett, hogy jöjjek, nincs semmi dolgom.
-Nincs. Miért? Neked van?-kérdeztem rá, bár tudtam, hogy van.
-Ismersz! Tudod, hogy van!-vigyorgott rám.
-És mégis mi lenne az?
-Háát...-húzta az agyam.-Én úgy gondoltam, hogyha neked is jó, tarthatnánk film maratont egész nap.
Erre én csak elröhögtem magamat. Viszont ezen ő megsértődött, biztosan azt hitte, hogy kiröhögöm őt az ötlete miatt. Mivel hátat fordított nekem, mögé sétáltam és átöleltem.
-Benne vagyok! Csak aranyos voltál.-suttogtam neki.
-Nem ér kinevetni a kisebbet!-fordúlt meg hírtelen és az ujjával bökdöste a mellkasom.
-Oké-oké-emeltem fel végekezően a kezeimet fejem mellé.
-Na azért-nevetett és elindúlt a szobám felé.
-Hé!-kiáltottam utána. Erre visszanézett rám.
-Nem jössz? Akkor kénytelen leszek egyedül mozizni-sóhajtott fel.
-Azt nem mondtam.-kezdtem el utána rohanni. Mikor oda értem mellé felkaptam a karjaimba és ugy vittem a szobámba. Ott leraktam az ágyamra és elkezdtem csikizni. Csak vigyorogni tudtam a szenvedésén. Nagyon csikis a drágám.
-Jó na, gyere, befejeztem.-hagytam abba kínzását, pár perc múlva.
-Ezt még visszakapod!-fenyegetett meg.
-Mit nézzünk?
-Hmm....esetleg A fegyvertelen katona?-kérdezett rá mosolyogva, hisz tudta a válaszom. Már láttam párszor ezt a filmet és az egyik kedvencem lett. Akármikor és akárhányszor meg tudom nézni.
-Benne vagyok!-vágtam rá egyből.

És igen, úgy ahogyan elterveztük, egészen késő estig filmeztünk és beszélgettünk. A kedvenc filmjeinket újra megnéztük. Nagyjából éjfél lehetett amikor az utolsónak vége lett. Persze közben elmentünk mindketten letusolni és átöltözni, csak vacsi idejére hagytuk es a kuckónk. Végül abban maradtunk, hogy Iza ma nálam alszik. Már nem volt kedve felkelni. Ő is és én is kényelmesen feküdtünk. A mellkasomra hajtotta fejét, én pedig átöleltem pici testét.
-Jóéjt Domi!-nyomott egy puszit az arcomra, majd vissza ejtette fejét az eddigi helyére.
-Neked is hugi!-pusziltam meg a feje tetejét.
Így aludtunk el, egymást átölelve. Nagyon hiányzott már ez. Mindennél jobban szeretem a húgomat. Aznap este nyugodtan aludtam végig az éjszakát.

Hali!!
Itt is az új rész.
♡Szisz