Bosszúból Szerelem [JiKook] [18+]

A múlt fájdalma, jelen gyűlölete

Kissé érdes hangnemmel köszöntöttem Jungkook ot aki látszólag föl sem ismert. Arrogáns egy alak. Tönkreteszi az életem majd elfelejt és úgy tesz mintha meg sem történt volna. 
Aznap éjjel csak forgolódtam az ágyamban és akaratom ellenére is a régi dolgok jutottak az eszembe. Az ahogy anyám fekszik a korházi ágyon vagy ahogy az utcán ülök a hidegben és gitározok miközben az újjaim már teljesen lefagytak. Egyre több fájdalmas emlék jutott eszembe. 
Az egész még a gimnáziumban történt. Az első évem felhőtlen volt. Sok barátom és még egy szerelmem is volt akivel össze is jöttem -aki egyébként azonos nemű velem-. Az akkori kedvesem nem szerette volna ha fényderül a kettőnk kapcsolatára. Azomban egyik nap Jungkook -aki a senpai om volt- lefényképezett minket az öltözőben miközben csókolóztunk és ő épp a pólóm alá nyúlt. Roppant kínos egy kép lett. Aztán megfenyegetett, hogy ha nem engedelmeskedünk neki akkor fénytderít mindenre. Évekig viseltem el a "rabszolgaságot". Én pucultam a cipőjét, én mostam a ruháját, tőlem vette el a pénzt ebédre és még azt is elviseltem, hogy sokszor a cipőmben rajzszögeket találtam vagy épp az uzsonnámra tapostak és kidobták az ablakon vagy a lépcsőn löktek le. Én sokáig elviseltem, de a kedvesem hamar összeomlott és szakított velem. Én meg szembe akartam volna szállni Jungkook al de nem lehetett. Akkoriban Jungkooknak volt egy elég nagy "bandája" szóval ha vele szembe is szállok vele a banda péppé verne talán még kómába is kerülnék.  
Nekem sem voltak végtelenek az idegzeteim. Lassan de biztosan depresszióba estem. 
Egy idő után Jungkook egyre többet akart. Eleinte áthívott, hogy írjam meg neki a házit és ő elment otthonról. De egyre többször fordult elő, hogy otthon maradt én sengem figyelt közbe. Aztán már az asztal másik feléről figyelt. Az egész úgy kezdődött, hogy az asztal alatt a lábamat piszkálta az ő lábával de egyre feljebb és feljebb haladt. Nemsokára azt kelett közbe elviseljem ahogyan ott matat a lábaival állandóan miközben én a háziját írom. Aztán megint ugrott egy szintet és  melettem lévő székre ült. Miközben a kezét a combjaimra helyezte a tekintetét az arcomra szegezte, hogy lássa milyen reakciót vált ki belőlem. De én nem reagáltam semmit. Már csak azért sem. Bár ha most belegondolok jobban tettem volna akkor talán nem ment volna tovább. Hirtelen ledöntött a székről. 
Jk: Hogy érhetném el, hogy mutass valami reakciót?
Jm: Huh? 
Majd megharapta a fülem mire én kicsit összerándultam.
Jk: Nah haladunk.
Jm: Ha-Hagyd abba...
Jk: Mért tenném? hisz csak most kezdek szórakozni.
Elkezdte a csakapat végigcsókolni. Biztosan érezte, hogy szaporábban veszem a levegőt. 
Beletúrt a hajamba a nagy kezeivel, a homlokomra adott egy puszit, majd a számra is. Pár ilyen kis puszi után a nyelvét is bevetette. Föltolta a felsőmet és a mellkasomra "tapadt". 
Az egyik kezével megfogta a kezemet és a kicsi Jungkook ra helyezte el. 
Jm: Mi-Mit csiná-.
Jk: Érzed? Ez miadtad van. Viseld a következményeit.
Jm: A követk-
Mielőtt befejezhettem volna a mondatot  újra megcsókolt ezzel elfolytva a szavamat.
Amikor a keze egyre lejebb vándorolt, a nadrágom felé kezdtem elérni az idegeim határát. Ez már sok. Amint az övemet csattolta volna ki betelt a pohár. Lelökzem magamról.
Jm: Ha-Hagyd abba! Majd gyors összepakoltam a holmim és kiszaladtam a lakásból.
A baj csak másnap jött. Mire reggel az iskolába értem mindenki engem bámult. Amikor a hírfalhoz értem megértettem mért. A volt kedvesemmel a féltve őrzött képünk a3 as lapra kinyomtatva. Alig telt el pár másodperc, még felfogni sem volt időm és máris eltalált egy romlott tojás. Ezt követte pár paradicsom és egy kisebb szemetes a tartalmával együtt. Persze nem én voltam az egyetlen aki kapott. A volt kedvesemet is leöntötték angolnaszósszal, a padját összefirkálták és a könyveit széttépték. A nagyszünetben az egész iskola  a tetőre isetett. A volt kedvesem állt a tető széllén, halálos ugrásra készülve. A tanárok órákig győzködték de nem volt hatása. Felém fordult, elmosolyodott, kimondta a nevem halkan majd leugrott. A mentősök már nem tudtak segíteni rajta. Meghalt. 
Túl mélyen érintett az ő halála. Nem bírtam iskolába se menni. Csak a szobám védelmező sötétjénem feküdtem az ágyamon. Már annyit sírtam, hogy a végén már könny sem jött a szememből.
Elmeséltem a szüleimnek akik belementek, hogy elköltözzünk és iskolát váltsak. De ez nem volt elég. Apám megunta, hogy depressziós vagyok és lelépett. Anyumnak egyedül kelett megkeresnie a számlákra, a tandíjra és az élelmiszerre a pénzt. Vagy 4 állást vállalt és volt, hogy nem is aludt akár 3 napig. Nemcsoda, hogy nem bírta tovább. Egyik nap az iskolámba telefonáltak, hogy anyum korházba van mert túlhajszolta magát és egyszerűen összeesett a munkahelyén. Napokig ültem a korházi ágya melett és fogtam a kezét, beszéltem hozzá. De semmi. Az orvosok nemsokkal rá halottnak nyilvánították.
Mivel már 18 voltam állami gondozásba sem kerülhettem így az utcára kerültem. Akkor határoztam el, hogy ezért bosszút állok minden áron Jungkook on!
A túlélésért kezdtem a régi gitáromon játszni és énekelni az utcán. Persze  addig amíg a volt menendzserem föl nem karolt és beajánjott a Big Hit hez.  
És most elvették tőlem az eggyetlen személyt akire családtagként gondolok és elhozták azt  akit legszívesebben koporsóban látnék....

Ez volt a második rész remélem tetszett és köszi, hogy elolvastad! 💖
🌸Véleményt commentben kérek 🌸
Vajon hogy lesz a gyűlöletből szerelem? ha kíváncsi vagy rá kövest az új részeket. Sietek velük.😉
by: Alpacalover69