Bosszúból Szerelem [JiKook] [18+]

Múlt emlékei, Jelen változásai

Jungkook szemszögéből:

A fárasztó napot követte egy kellemetlen álom. A régi középiskolás éveimről álmodtam amikor még Jimin volt szinte az egész suli "céltáblája". Mindig néztem őt a távolból és gondolkodtam, hogyan tudnék neki segíteni. És akkor ott volt a lehetőség. Egy lehetőség amivel magam melett tarthatom, hogy a többiek leszálljanak róla, még úgy is segíteni akartam, hogy az eszközöm a zsarolás. De valaki rájött. Emlékszem  még Jimin arcára amikor meglátta azokat a képeket a hirdető táblán. Még mindig emlékszem, arra a gyűlöletre ami a szemében volt és mind rám irányúlt. De hiszen nem is én raktam ki a képeket... Én csak meg akartam védeni... Nem ezt akartam. De minden roszabb lett. Nem csak Jiminre száltak rá hanem az akkori barátjára is, Taehyungra. Jimint még úgy ahogy képes voltam a védelmem alatt tartani, azzal, hogy állandóan velem volt -de persze nem önszántából-, de Taehyung már túl sok volt. Szegény fiú összeomlott. Egyik nap amikor már nem bírta tovább öngyilkos lett. És én végig a tömegből figyeltem, nem állítottam meg. Nem azért mert nem akartam, hanem mert egyszerűen kővé dermedtem. És a zokogó, összetört Jimin-t látva- aki szemtanűja volt a szerelme halálának- látványa volt az addig legfájdalmasabb. Minden az én hibám...
Miután megtörtént a tragédia én már rég szerelmes voltam Jiminbe. Sokszor be is próbálkoztam, de mindig ugyan az az elutasító, gyűlölködő tekintet volt a válasz.
Egyik nap túlzásba estem és elilyesztettem. Még most is látom magam elött ahogy a padlón fekszik és sír. Ettől a látványtól a szívem szakad meg. Majd kiviharzott és eltűnt az életemből. Még iskolát is váltott. Azután unalmas és egyhangúan teltek a napjaim. Nagyon hiányzott Jimin és a jelenléte. ímég visszaemlékezni is szörnyen fájdalmas. 
Ebből a rémálomból arra ébredtem, hogy a szememből jönnek a könycseppek és megállíthatatlanok. Mikor kitisztult a kép megláttam fölöttem Jimint. Megilyedtem és ellöktem magamról és kirohantam. Egész este sétáltam az utcákon, hogy kiverjem a fejemből azt az álmot. Vagyis inkább a múltat. Újra karatam és akarom is kezdeni. Mért ilyen nehéz?

Jimin szemszögéből:

Jungkook hirtelen elkezdett sírni. És amikor kinyitotta a szemét látszott rajta a félelem. Hirtelen ellökött magáról és kirohant. 
Az este haza sem jött. Vajon hol lehet? Eddig sosem maradt ilyen sokáig. Abban a reményben hogy Jungkook hazajön a kanapén ücsörögtem és vártam. Viszont a fáradtságtól hamar lecsukódtak a szemeim és elaludtam. 
Mikor fölégredtem  már be votam takarva és ott feküdt melettem Jungkook és aludt. Olyan aranyos ilyenkor.... Én fölkeltem, lefektettem Jungkook ot a kanapéra, betakartam és reggelit készítettem. Mikor készen volt a reggeli odacsomagoltam neki és én elindultam az "edzésre". Nem volt szívem fölébreszteni. Hagytam neki egy cédulát:
Elmentem gyakorolni, ha reggeliztél gyere te is.
Nincs sok már vissza az előadásig.
UI.: Várlak
Jimin

Mivel később érkezett büntetés képpen kicsit jobban megdolgoztattam. Formába kell jönnie az előadásig.
Az a pár nap hamar el is telt.

Az előadás napja:

Mi voltunk az elsők szóval egy kicsit izgultam. De ahogy láttam Jungkook méginkább izgult. Mondjuk ez érthető hiszen ő még sosem lépett föl ennyi ember elött. 
Jm: Nem lesz semmi baj. Sokat gyakoroltunk biztosan menni fog.
Jk: Neked talán. De én nem Idol vagyok és még sosem csináltam ilyet....
Jm: De nem vagy egyedül.
Nyomtam egy puszit a homlokára majd legragadtam a kezét.
Jm: Ha elbénáznád majd én kihúzlak a csávából. 
Rákacsintottam és elindultam Jungkook kezét fogva a színpadra.
Nagy újjongás fogadott minket, ami számomra bíztató de Jungkook számára félelmetes volt.
Középre álltunk és elindúlt a zene. Az elején Jungkook énekel egy lasabb részt mielőtt elkezdenénk táncolni. De ő csak állt ott és egy hang sem jött ki a torkán.Ez ismerős. Minthacsak én lennék az első koncertemen. Szóval átöleltem és a fülébe súgtam: "Nyugodj meg. Képzeld azt, hogy csak mi ketten vagyunk mint a próbán." Jungkook bólintott egyet majd sóhajtott. Most már tudott énekelni és nem is akárhogy. Ez volt az eddigi legszebb és leg tisztább éneklése. 
Azt mondják, hogy az igazi sztár még az előadóból is nézőt csinál. És JUngkook abban a pillanatban tökéletesen ilyen volt. Nem tudtam levenni róla a tenintetem. Az egész előadásban az a szóló az elején tetszett a legjobban. De nehogy félreértés essék jó volt vele együtt táncolni.
A végén amikor nagy éjjengés közepette lejöttünk a színpadról már ő sem bánta, hogy föl kelett lépnie. 
Az egész előadás végén az igazgató az irodájába hivatott minket.
Ig: Az igazgatóság meghozta a döntését, miszerint Jungkook már többé nem lehet menendzser.
Jm: MI?!!? Ezt nem teheti?! Nem rúghatja ki!!
Jk: Kérem ne rúgjon ki! Nem csináltam semmi rosszat!
Ig: Úgylátom valamit félreértettetek. Nem rúgom ki. De Jungkook ezentúl te nem Jimin menendzsere leszel, hanem a tásra. Úgy döntöttünk a mai előadásotok után, hogy ti jó páros lennétek.

Ez volt a hetedik rész, remélem tetszett! 😘
Köszi, hogy elolvastad!
🌸Véleményt comment formályában kérnék.🌸

by: Alpacalover69♋