Bad Romance |Taekook| ✓

9 rész

Jungkook szemszögéből:

Reggel kómás fejjel tértem magamhoz, majd magam mellé nyúltam, de csak a lepedőt markoltam. Lehet, hogy csak álmodtam? De az lehetetlen hiszen itt fekszem meztelenül és rohadtul fáj a fejem. Mégis mennyi az idő? Rá nézve az órára látom meg, hogy most múlt dél. Ilyen sokáig aludtam? Nagy nehezen kiszálltam az ágyból, de alig bírok két lábon állni, sőt mindjárt össze esek. Bementem a fürdőbe zuhanyozni aztán tisztán felöltözve mentem le a konyhába ahol anya éppen mosogatott, majd mikor észre vett mosolyogva tette le nekem a reggelit.
-Kaphatok gyógyszert? - kérdezem miközben leülök és elkezdek lassan enni. Nincs kedvem a napomat hányással kezdeni.
-Persze, Taehyung is fejfájásra panaszkodott. Együtt voltatok valahol? – kérdezte furcsán mosolyogva és oda adta a gyógyszert amit én rögtön bevetem remélve, hogy hamar hatni fog.
-Azt tudom, hogy együtt buliztunk de, hogy hogyan keveredtem haza az nagyon homályos. Egyébként hol vannak?
-El kell valamit intézniük, nekem se mondták. Na de egyél, utána dőlj vissza egy kicsit, mert nagyon rosszul festesz - mondja nevetve és kimegy a konyhából. Hm vajon mi lehet az?
Gyorsan megreggeliztem, s a szobám felé vettem az irányt. Az biztos, hogy ezt az éjszakát semmisé kell tennünk bármi is történt, mert ha ezt anyuék megtudják abból még botrány is lehet, hiába nem a vérszerinti testvérem. Ahh istenem miért ilyen nehéz az élet? Miért a suli rossz fiújába szeretem bele, aki egy pár hónap után már a testvérem lesz? Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
Épp a következő hét anyagait kezdem átvenni mikor hirtelen valaki belecsókol a fülembe és a hátamat kezdi cirógatni.
-Hiányoztam? – suttog fülembe azzal a mély hangjával
-Taehyung, engedj el - próbálok a szorításából kimászni, de az még hagyján, hogy csókolgat össze-vissza még a falnak is lök.
-Ugyan már Kook, elfelejtettél valamit?
-Semmit nem felejtettem el úgyhogy engedj el, nem vagyok a tulajdonod. - lökőm el hirtelen és a másik irányba mennék, ha nem fogná le a kezemet és szorítana újra a falnak.
-Azt hiszed, hogy elmenekülhetsz? - kérdezte nevetve miközben a nyakamat csókolgatja.
-Ne-nem fogsz megkapni - nyögőm és próbálok kiszabadulni erős karjaiból hiába esik jól amit csinál velem.
-Oh te csak azt hiszed Jeon - enged el és mélyen a szemembe néz mire elpirulok a közelségétől - Már az enyém vagy, emlékez vissza arra a bulira - mondja az ajkaimra suttogva majd egy pillanat alatt tapad párnácskáimra és nekem akkor ugrik be az egész, miközben folyamatosan durván falja ajkaimat. Az egész este ahogy hozzám ért, ahogyan belém hatolt és a csókok amiket az aktus közbe váltottunk. Az egész. Én most komolyan lefeküdtem vele? És olyan részeg voltam, hogy nem is emlékeztem rá? Te jó ég. Akkor ezért érzi magát ennyire nyeregbe.
-Fejezd be - hajolok el tőle - Ami akkor történt az csak egyszeri eset volt. Többet biztos nem fog előfordulni azt garantálom. Hagyj békén, éljünk egymás mellett normálisan, mint majd egy normális család. Mert még egyszer mondom, te a testvérem leszel hiába nem vérszerinti.
-Csak egy kérdés. Szerelmes vagy belém?
Hirtelen köpni nyelni nem tudok nemhogy válaszolni a kérdésére. Ezt most komoly? Most erre mit mondjak? Igen beleszerettem, de ez akkor sem normális. Az ő és az én érdekembe muszáj ezt a nehéz döntést meghozni.
-Nem, csak úgy bírlak, mintha egy haver lennél – mondom, de képtelen vagyok ezt a szemébe mondani.
-Akkor a szemembe mond - emeli fel a fejemet.
A szemébe nézek, de nem jön ki egy hang se a torkomon.
-Tudtam - néz rám vigyorogva majd egy puszit ad a homlokomra és az ajtóm felé veszi az irányt, de még utoljára vissza fordul mielőtt elhagyná a szobámat.
-Nem fogok lemondani rólad - kacsint egyet aztán elhagyja a szobát, mire nekem muszáj leülnöm. Nem fogom kibírni. Egyszerűen, ha meglátom a szívem őrült mozgásba kezd. És ezt mind te váltod ki belőlem, Kim Taehyung.