Percy Jackson Everything vol.2

42

Hazel nem tudta hol van. Sok helyen járt már, de ehhez hasonlót még nem látott. Mintha az istenek roncstelepét találta volna meg. Még álmában is érezte a tárgyak mágikus derengését. Az ereje segítsévél úgy állapította meg nagyjából két tonna mennyek bronz van a közelben. Még sosem érzékelt ennyit. Szinte letaglózta a kisugárzásuk. Mintha itt minden élne. Mivel nem tudta mit csináljon, elkezdte körbejárni a helyet. Gyönyörű ékszereket, halálos fegyvereket látott bárhova nézett. Teljesen elámult. Legszívesebben mindent elvitt volna. Az itt található fegyverekből húszszoros raktárt tudnának kialakítani a Táborban. Lehajolt az egyik tőrért, hogy megnézze az állapotát....

-A helyedben nem nyúlnék semmihez- csendült fel mögötte egy lány hangja.

Hazel megfordult. A lány szellem volt. Erősebb,mint a többi alvilági szellem, az arcvonásai is tökéletesen élesek, de mégis körülötte volt a szellemek fényesen derengő aurája. Hazel elég szellemet látott már életében, hogy felismerje őket. De mégis zavarta valami a szellemben. Volt valami ismerős a hosszú fekete hajában és a szemében is. Mintha már találkoztak volna, de nem tudta hol. Ezenkívül a Vadászok egyenruháját viselte.

-Itt minden tárgy átkozott. A kovácsisten félresikerült kísérletei. Halállal lakol az, aki megpróbálja elvinni őket. - mondta a szellem, mire Hazel letett arról, hogy megérintse a tőrt.

-Ki vagy te? - kérdezte. Nem lehet sose tudni nem-e egy gonosz lélek zavarja meg az álmát.

- A nevem Bianca. Bianca di Angelo.- ahogy kimondta Hazel elhitte neki. Érezte, hogy igaz. Mégse bírta felfogni

-Akkor.... Te.... Te vagy... Te vagy az én testvérem? - kérdezte szagatottan Hazel. Nico többször mesélt neki a nővéréről. És így ránézve tényleg hasonlított Nicóra.

-Igen. - sóhajtott szomorúan Bianca. - Sajnálom, hogy az életemben nem találkozhattam veled. Mindig is akartam egy lánytestvért. És úgy gondoltam talán így megismerkedhetnénk.

-Miért pont itt?- mutatott körbe Hazel.

-Tudtad, hogy a lelkek ott a legerősebbek, ahol meghaltak? Én itt haltam meg. Ezen a szeméttelepen. Több éve! Isteneim, de régen.

-És, hogy haltál meg?

-Nem törődtem a figyelmeztetéssel. Elvettem valamit. Egy kis mitomágiás bábut, hogy pontos legyek. Nicónak szántam ajándékba. Azt, hittem senki nem fogja észrevenni. Nem így lett. Talósz életre kelt és megtámadta a csapatunkat. Percy Jackson fedezte fel a nyílást a robot lábán. Fel akarta áldozni magát, de én tudtam, hogy nekem kell. Éjszakánként képeket láttam a jövőből. Percyt, ahogy megmenti az Olimposzt, Zoét, ahogy az apja keze által meghal, Nicót, ahogy meggyőzi apánkat, hogy segítsen. És téged is. Nem tudtam ki vagy és, hogy hol élsz csak egy képet láttam, ahogy a testvérem kihoz a napfényre. Később, az Elíziumba értettem meg a veled kapcsolatosakat. Tudtam, hogy nekem nincs jelentőségem ezért nekem kell feláldoznom magam.

-Én is haltam már meg. Csak azért vagyok most életben, mert Nico áthozott a Halál Kapuján. Téged akart helyettem, de úgy tudta, hogy te az újjászületést választod.

-Nem azt választottam. Csak tudtam, hogy neked nagyobb szereped lesz a jövőben. Így apám segítségével elhitettem vele, hogy újjászülettem. De még mindig az Elíziumban várom. - mosolygott szomorúan Bianca.

-Kicsit sem bánod?

-Dehogynem. Sajnálom, hogy nem fogom látni az öcsémet szerelmesnek lenni, megházasodni. Bánom, hogy soha nem fogom megismerni a gyerekeit, akik csak annyit fognak rólam tudni, hogy régés-rég meghaltam. Utálom, hogy nem lehetek ott, ha szomorú vagy, ha vidám. Igazából azt sajnálom a leginkább, hogy Vadásznak álltam. Meggondolatlanul cselekedtem, mert elegem volt abból, hogy az anya szerepét játsszam és előtte majdnem megölt egy szörny. Ezért vonzott annyira, hogy nem lesz több felelőségem Nico miatt, aki jó és biztos helyen lesz a Táborban és, hogy örök életem lesz. Ha megint lenne döntésem a testvérem mellett maradnék.

-Biztos vagyok benne, hogy Nico minden gyerekének mesélni fog rólad. Jó sokat.

-Remélem is. De most lejárt az idő. Mennem kell. Remélem még beszélünk, Hazel Levesque!

-Én is.

-És köszönöm, hogy vigyázol a kisöcsémre, testvérkém! - mosolygott rá utoljára Bianca, majd az egész álom köddé vált.

Sziasztok! Írtam egy kis novellát Hazel és Bianca találkozásáról. Remélem tetszik.