Earth1mil

4. Aktatáska tartalma

Örömtől és izgalomtól telve szállok ki a cirkálóból. Boldogan szívom be az ismerős föld levegőjét. Mennyivel jobb itthon, mint az űrben a sok fém között. Szinte rohanok az erdő széléig, ahol alig pár órája elváltam két igazi barátomtól. Csak remélni merem, hogy sikerrel járok a tervemmel. Az erdő szélén megtorpanok. Leteszem az aktatáskát és kezemmel tölcsért formálok a szám köré.

- Platón, Madách! Srácok, visszajöttem! - Ordítom el magam. Hangom visszhangzik a fák között. Majd néma csend telepedik a tájra. Várok pár percet, de semmi reakció, így megismétlem a cselekedetet és megint elkiáltom magam. Újra csönd következik a visszhang után, majd dobogó mancsok zaja töri meg előttem az erdő csendjét. Arcomra azonnal felszalad a mosoly és kitárom a karjaimat ölelésre. Alig telik el egy perc és már a földön fekszem arcomat egy nagymacska nyalogatja és egy madár repked felettem.

- Jó titeket újra látni! - Mondom, mikor megint sikerül felülnöm. Madách közvetlen előttem ült le a földre mellette pedig egy bokron Platón pihen mind a ketten kíváncsian néznek rám, mire elmosolyodok. - Gondolom kíváncsiak vagytok, miért jöttem vissza. - Erre két biccentést kapok. - Mindent elmondok, ne aggódjatok, de előbb szeretnék valamit kipróbálni. - Mondom reménykedve, ahogy magamhoz veszem az aktatáskát.

- Ez egy PYT679-es aktatáska. - Magyarázom, ahogy kinyitom és kiemelek belőle egy vékonyka szalagszerű valamit. - Ezek gondolatkommunikátorok. Azért lettek kitalálva, hogy a nyelvi korlátokat le tudjuk bontani. Szeretném, ha hagynátok, hogy kipróbáljam rajtatok is. - Nézek fel rájuk, mire legnagyobb meglepetésemre Platón felemeli az egyik karmos lábát és felém nyújtja. - Köszönöm. - Mosolygok rá, ahogy a lábára helyezem a szalagot. - Madách? - Nézek a macskára, aki félve lendíti felém a farkát, amire óvatosan felteszem a szalagot.

- Ez pedig egy K98Z-s dekódoló! - Veszek ki a táskából egy karóra alakú dekódolót, amit a csuklóm fölé helyezek. - Ezzel képes leszek érteni, amit mondotok. - Magyarázom, ahogy bekapcsolom a szerkezetet. Azonnal érzem az apró szúrást.

- Ez miért fáj? - Hallok meg egy ismeretlen kissé gyermeki hangot.

- Mert rákapcsolódott az idegrendszeredre! Az lenne a furcsa, ha nem fájt volna! Nyugodj meg, hamarosan elmúlik. - Válaszol egy mélyebb, nyugodtabb hang.

- De fáj! - Hisztizik megint az első hang.

- Neki is fáj, mégse sír... Várj, de sír! - Esik kétségbe az idősebb hang, mire én mosolyogva letörlöm a könnyeimet.

- Mindig is hallani akartam a hangotokat. - Mondom meghatottan.

- Marcus ért minket Platón? - Fordítja sörényes szürke fejét a madár felé Madách.

- Mint látod ért minket! Erre való a szalag a farkadon! - Magyarázza a madár, mire a másik rám néz.

- Tényleg értesz? - Kérdezi, én pedig bólintok. Alig, hogy ezt megteszem, megint a földön fekszem. - Annyira hiányoztál! Sose hagyj minket egyedül többet! Nagyon, nagyon, nagyon hiányoztál! - Hallom az állat hangját, mire megölelem.

- Engedd el, te túlméretezett macska! Megfojtod! - Hallom meg Platón hangját, mire elengedjük egymást.

- Igenis apa! - Neveti az oroszlán szerű állat.

- Mondtam már, hogy ne hívj így! - Mordul rá a madár. - Most pedig mondd el, hogy lehet, hogy visszatértél? Azt mondtad nem valószínű. - Fordul felém a fenséges állat.

- Ha nem jövök vissza felrobbantják a bolygót. - Fordítom el a fejem tőlük.

- Mit? - Lepődik meg a macska.

- Nem találtak senkit, aki elvállata volna a Föld felügyeletét, úgyhogy fel akarták robbantani. Végül én ajánlkoztam a posztra és hála a Star Climber kapitányának visszajöhettem a bolygóra. Egy feltétellel. - Emelem fel a mutató ujjam. - Egy évem van múzeum bolygóvá alakítani a földünket. - Mesélem el a történtek lényegét dióhéjban.

- Így már értem a helyzetet, de mégis hogyan szeretnéd ezt kivitelezni teljesen egyedül? - Kérdezi tollait megigazítva a madár.

- Nem vagyok egyedül! Ti és az állatok itt vagytok. - Mosolygok rájuk.

- Az miben segít? - Tudakolja Madách.

- Legjobb tudomásom szerint a föld jelenlegi rovaroknál nagyobb populációjának száma körülbelül 24 millió. Egy ilyen aktatáskában. - Emelem meg a fekete táskát. - 60 millió kommunikátor van.

- A mi segítségünk kéred! - Szólal meg izgatottan Platón.

- Bizony! Mi mind együtt fogunk egy elképesztő múzeum bolygót csinálni, amitől az űremberek álla a földre fog zuhanni. - Vigyorodok el elégedetten karba téve a kezeim.

- Tökéletes terv! Ha jól megszervezzük még sikerülhet is. - Elmélkedik a madár.

- Először ezt a körzetet kell összehívnunk. Ha az ittenieknek kiadjuk a feladataikat, akkor tudunk tovább menni másik körzetbe. - Helyesel Madách is.

- És mivel ti jobban ismeritek a műemlékek lelőhelyeit így könnyen tudunk térképet csinálni róluk. Felújítani őket és összekötni, hogy viszonylag könnyen megközelíthető legyen minden. - Csatlakozok bele az eszmefuttatásba.

- De bírni fogod az emberek körbevezetését egyedül? - Pislog rám Madách.

- Nem, de azt is megosztom veletek. Ez lesz az egyik különlegességünk. A tapintható történelem mellett az ide látogatók mindegyike kap kommunikátort, hogy értsenek titeket, akik velem együtt lakói és dolgozói lesztek a Föld nevű múzeum bolygónak. - Mondom eltökélten.

- Tetszik az ötlet. - Dönti meg előre és hátra a fejét Platón. - Mikor kezdjük? - Kérdezi hallható izgalommal hangjában.

- Holnap. Ma még szeretnék pihenni egy kicsit és gondolom ti is szívesebben mesélnétek nekem, minthogy ide vezessétek a körzet összes nagyobb termetű állatát, hogy felszalagozzam őket a kommunikátorokkal. Mellesleg be kell indítani újra az áram ellátást. Szükségem lesz rá, ha véletlen keresnének az űremberek. - Gondolkodom el fennhangon.

- Akkor a mai nap pihenéssel fog telni. Marcus... - Áll meg a mondatban Platón.

- Igen? - Kérdezek vissza megsimogatva a fejét.

- Kérdezhetek valamit? - Nem értem miért ilyen tartózkodó, de nem is tudakolom meg, inkább csak helyeselek.

- Persze, mondd csak bátran. - Biztatom, mire ábrándos hangon megszólal.

- Mi is bemehetünk a körzet központba? - Kérdezi és szinte látom, ahogy készülődik elrepülni, ha véletlen rosszat mondana.

- Mi sem természetesebb. Mostantól ti is a Föld dolgozói vagytok. Jogotokban áll oda betenni a lábatok, ahová csak szeretnétek. - Tápászkodom fel a földről, miután leellenőriztem, hogy az aktatáskában minden rendben legyen.

- Végre láthatom belülről. - Örvendezik a madár.

- Mindig is be akart menni. - Magyarázza nevetve Madách, mivel igencsak érdekes fejet vágtam.

- Világos! Akkor, gyertek srácok. A Sirius bázis ezennel megnyitja kapuit a Föld állatai előtt. Mostantól mi mind egyenrangúak vagyunk. - Vakargatom meg az állatot a füle mögött. Platón rászáll a macska fejére, én pedig az aktatáskával a kézben elindulok mellettük a bázis felé. Madách komótos léptekkel követ. Útközben pedig olyan dolgokról beszélgetünk, amiket mindig is meg akartam tudni.

Ezer meg ezer információt rejt a Föld és engem mindig is előszeretettel vonzott magához ez az információ halmaz. Most pedig egyszerű utam nyílt, hogy az állatok szemszögéből láthassam szülőbolygómat a nagyszerű Földet.

------------------------------------------------------
Köszönöm az olvasást, remélem tetszett 😃