Azt mondták nekünk, hogy egy fejlődővilágban élünk. Azt viszont elfelejtették elmondani, hogy merre fejlődik.
A NASA Mars projektje sikerrel zárult és megint kezdetét vette a hódítások kora. A világűrhódításoké. Most biztosan azt várod, hogy dicshimnuszokat zengjek az emberek nagyságáról, hogy elmeséljem milyen csodás világokat fedezett fel az emberiség. Ha ilyen reményekkel viseltetsz a történetem iránt le is teheted. Ez a mese nem az űrről és a fényes hódításokról szól.
A felfedezésekről írnak eleget az űr emberei. Biztos vagyok benne, hogy annyira termékeny téma ez a hatalmas ugrás az irodalmuknak, mint amekkora a nők első publikálása, vagy az első nemzeti nyelvű könyv, vagy akár az a régi időkben sokat emlegetett Biblia.
Mint minden érmének így az ember mostani sorsának is három oldala van. Az egyik, ami felfedezi az új galaxisokat, ha jól értesültem már a kilencvenedik galaxisban vetettük meg a lábunk. A másik, akik nem hódítanak, csak átköltöztek valamelyik kellemesebb bolygóra. Végül pedig a harmadik, az érme utolsó oldala. Ebbe tartozom én is. Ez a kis oldal, ami úgy százkilencven, legfeljebb kétszáz embert takar. Azokat a bátor és balga embereket, akik a kockázatok ellenére itt maradtak az anyabolygón.
A huszonegyedik század tudósainak számításai hibásak voltak. Bár a felmelegedés komoly károkat okozott a földön, mégis nem várt változások álltak be. A szélsőséges időjárás helyett a bolygóból maradt szárazföldi részeken trópusi éghajlat lett úrrá. A sarkvidékek teljesen felolvadtak, a tenger közeli területek víz alá kerültek. Sok régi világváros süllyedt el.
Múltunk tudásának nagy része a tenger fenekén pihen, az emberi faj csak a fejlődésnek él és már régen elfelejtette, hogy mennyire fontos őrizni a múltunkat. Igaz, hogy még végső józanságukban őseink a fontosabb helyek köré védő üvegburákat építettek, ez tette lehetővé, hogy a földön kialakuljanak azok a körzetek, amik a mindennapi életünket határozzák meg.
A bolygó nyolc körzetre van bontva. Négy tengeri és négy szárazföldi körzetre. Mindegyik körzetben húsz-huszonöt ember él. Az óceáni körzetek, az európai Bak körzet, az ázsiai Vízöntő körzet, az afrikai Rák körzet és az amerikai Halak körzet. A négy szárazföldi körzet pedig ugyanebben a sorrendben a régi világfelállás földrészei szerint haladva, Oroszlán, Kos, Skorpió és Bika körzetek.
Minden körzetnek van egy központja ahol a körzet ügyeletes vezetője lakik hat emberével. A körzet többi lakosa a területen belül elszórtan él. A központok bizonyos csillagokról vannak elnevezve. A legnagyobb közülük a Sirius az Oroszlán körzet központja. A második a Hadar a Vízöntő körzet úgymond fővárosa. A harmadik Draco a Bika körzetből. Negyedik Arcturus a Bak vízterületéről. Ötödik Hydra ami az egykori Szahara sivatagban fekszik. Hatodik Rigel, ugyancsak Afrikában csak a víz alatt. Hetedik Orion az ázsiai Kos körzet központja és az utolsó a Polaris az egykori Grönlandon pihenő teljesen mesterséges város.
A nyolc körzet egymással szoros kapcsolatban áll, bár egymással csak a vezetők találkoznak és ők sem egyik vagy másik központban, hanem kisebb állomásokon, pusztán a biztonság kedvéért. Őseink paranoiájából a háborúk megelőzésével szemben mi is sokat kaptunk. Annak ellenére, hogy már négyezer éve nem volt világháború a Földön. Arról pedig nem tudok, hogy az űr emberek háborúztak volna egymással. Pedig nem lehet mondani, hogy mai gyerek vagyok, már ha a húszas évszázadok átlag életkorához viszonyítom a sajátomat.
A magam hatvan évével abban a korban nyugdíjas lettem volna, vagy készültem volna rá, hogy nyugdíjba vonuljak, azonban ma más a helyzet. Az 5000-res világjárvány után ugyanis a gyógyszer mellékhatásaként az emberek átlag életkora a négyszeresére növekedett. Így nem meglepő, hogy én még kisgyereknek számítok és igazi csoda, hogy ilyen fiatalon a Sirius bázis élére álltam. Ennek köszönhetem, hogy én vagyok a legfiatalabb képviselő és a többiek elmondása szerint a legkülönösebb is.
Ezt pedig azért gondolják, ami a régiek időszámítása szerint 1005000-ben, a mi időszámításunkban - ami azóta használatos, hogy az első embercsoport letelepedett a galaxison kívül - 55000-ben történt. Amikor is az űr emberek utolsó jelentésében felszólították a földi embereket, hogy a következő Star Climber-el el kell hagyniuk a bolygót.
Itt kezdődik a történetem, azon a napom, mikor a Lunar 390-es Star Climber megérkezett a Naprendszerbe, hogy felvegye a föld alig kétszáz fős lakosságát. Mielőtt a bolygó Múzeum planétává lépne elő. Legalábbis ez volt az, amit én naivan hittem.
A világunk, az emberek és az értelem ma már
VISSZAFELÉ
fejlődik!
ESTÁS LEYENDO
Earth1mil
Ciencia Ficción"Azt mondták nekünk, hogy egy fejlődő világban élünk. Csak azt felejtették el elmondani, hogy merre fejlődik?" A jövőben az emberek elhanyagolják a földet. Egészen annyira, hogy már használhatatlannak fogják tartani és úgy döntenek felrobbantják az...
