A Fairy Tail meséi ✔

3. Gerard és Erza, avagy Piroska és a farkas

Kevés olyan ember létezik a világon, akik ne hallották volna életük során legalább egyszer a „Piroska és a farkas" című meséjét. Az eredeti történet tanulsága elvileg az lenne, miszerint: „Ne térj le az útról, ne barátkozz idegenekkel!" Persze tudjuk, hogy ezután valójában mi történt. Piroska találkozik a farkassal, aki érdeklődik, hogy merre tart a leányzó egymagában és stb... 

Azonban most jöjjön egy olyan történet kettejükről, ahol Piroska egy tizennyolc éves, jóképű srác, a farkas pedig egy irtó dögös csaj. Itt pedig elhihetitek nekem, a farkast nem az öreg nagyi fogja érdekelni. Vajon a mi kis Piroskánk túléli a farkassal való találkozást, aki talán nem is olyan gonosz, mint azt sokan hinnék? Ezt csak akkor tudhatod meg, ha folytatod az olvasást. Most pedig kezdjük is el ezt a humoros, de néhol komoly cselekményekkel átszőtt történetet.

Volt egyszer egy kedves, jól nevelt kisfiú, akit Gerardnak hívtak. Akik ismerték, azok nagyon kedvelték a srácot. Főleg a lányok. Konkréten ódákat zengettek a jóképű fiúról. Bár Gerard nem igazán szerette maga körül ezt a nagy felhajtást, de úgy-ahogy jól kijött a lányokkal, akik ellenben mindent megtettek, hogy elcsábítsák a szégyenlős srácot. Példaként történt egyszer, hogy a falu lányai elrabolták a fiút, majd fehérneműre vetkőzve erotikus mozdulatokkal bizonygatták szépségüket. Persze a végén a maradék ruha is lekerült róluk, amitől Gerard lélegzete kis híján elállt. Azonban nem mert a látványtól elájulni, mert akkor biztos volt benne, hogy a csajok reggelre szárazra facsarják, amit ugye egy bizonyos ok miatt nem akart átélni. 

Hiszen a legény tisztességes nevelést kapott, ami mellé párosult a fiú romantikus felfogása is. Gerard három éve eldöntötte, hogy csak azzal a lánnyal fog szerelmeskedni, akit ő valóban szívből szeret. Viszont a falu lányai közül senki se tetszett neki, ezért is volt néha oly szomorú. De visszatérve az elrablásra: ha nehezen is, de végül megmenekült a női hordák elől, ellenben jól tudta, hogy mostantól óvatosabbnak kell lennie. Így kénytelen volt drasztikus lépéséket tenni a lányok ellen: először is tetoválást csináltatott. A jobb szeme alatt és felett egy piros, egyedi szimbólumú ábrázoló tetoválás virított, aminek köszönhetően a tekintete végre-valahára félelmetes lehetett. 

Ezzel szemben ez még nem tántorította vissza a rajongóit, ezért Gerard az utcákat álruhában bújta. Piros színű bársonysapkát és egy ugyanilyen színben pompázó köpenyt hordott, hozzá pedig egy járóbotot is vett, amivel elhitette a járókelőkkel, hogy ő bizony egy szegény öreg néni. Bár az iskolában nem így járt, de az álruha mindig ott lapult a táskájában. És hogy végül miért lett Piroska a beceneve? Erre a válasz roppant egyszerű. Történt egyszer ugyanis, hogy amikor Gerard piros ruhájában az utcákat járta, négy férfi belekötött, és gorombán az értékeit követelték. 

Ugye emlékeztek még arra, hogy egy Gerard jóra nevelt, szégyenlős fiú, akit mindenki szeretett? Na, de azért ő se volt mindig kedves gyerek. Lányokat sose ütne meg, azonban a srácokra ez a szabály már nem vonatkozott. Végül aztán a gyors reflexszel megáldott fiú a botjával elverte a négy embert, és a huligánoknak összesen nem maradt húsz foga, annyira csúnya verést kaptak „Véreskezű Piroskától", a falu legerősebb harcosától. Remélem, ennyi bevezető elegendőnek bizonyult, hisz az igazi történet még csak most kezdődik el.

Gerard a szüleivel bent lakott a faluban, míg a nagymama kint az erdőben, egy takaros kis házban élte az életét.

Egy szép napon azt mondja Gererdnak az édesanyja:

– Gyere csak ide, kisfiam! Itt van egy karton cigi és három üveg szilvapálinka. Kérlek téged, vidd el ezeket a nagymamának! Beteg is, gyönge is szegényke, így a héten kocsmába biztosan nem tud elmenni. Indulj szaporán, mielőtt az őrült rajongóid ránk nem törik az ajtót. Ó, édes istenem, ennyi tüzelő csajt még nem látott a világ...