A Fairy Tail meséi ✔

4. Atlantisz

Natsu Dragneel bizonyos volt abban, hogy Atlantisz létezik valahol. A nagyapja, Igneel egész életét azzal töltötte, hogy az elveszett várost kutatta. Natsu pedig, aki a nyelvek és a térképek nagy szakértője volt, folytatta a családi hagyományt.

Nemrégiben az Atlantiszról tartott előadása alkalmával egy érdekes felfedezésről számolt be, melyet egy ősi viking pajzsnak köszönhetett:

– Uraim – mondta magabiztosan Natsu, miközben a magasba tartotta a pajzsot. – A hiedelmekkel ellentétben, Atlantiszban legális a marihuána használata. Sőt, ott mindennap kötelező egy slukkot elszívni, mert ellenkező esetben büntetésből téged tekernek be a spangliba... – Natsu ezután egy rövid szünetet tartott. – De ez még semmi: szesztilalom sincs érvényben! Ott annyit ihatunk, amennyit csak akarunk. A csajok teste pedig... – magyarázta lelkesen Natsu az élettelen maszkoknak, amikor hirtelen megcsörrent a telefon.

Felhagyva az előadásból, Natsu unottan sietett a telefonhoz. A kagylóba egy parancsoló hang szólt bele, és a múzeum felső emeletéről utasította valaki, hogy azonnal javítsa meg az elromlott kazánt. Mit volt mit tenni, Natsu káromkodva megérdeklődte az illető édesanyja egészségügyi állapotát, miközben dühösen hangoztatta, hogy ugyan nyáron mi a francért akarnak fűteni?

Miközben a kazánt javította, egyre csak az járt a fejében, hogy az előadása biztosan meggyőzi majd a múzeum vezetőségét, és így állni fogják a magnoliai kutatóútja költségét. „Ó, bárcsak a kezemben tarthatnám a Mavis Naplóját, az biztos eljuttatna Atlantiszhoz."

Ám sajnos nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt Natsu remélte. Kapott ugyanis egy üzenetet, miszerint a múzeum igazgatósága számára készített beszámolójának időpontját korábbra helyezték, így aztán már le is késett róla.

– Nem, nem, az nem lehet! Ez életbevágóan fontos! – kiáltotta kétségbeesetten, majd hóna alá csapta a térképeit, és úgy rohant hanyatt-homlok a vezetőség után. – Mr. Lily, kérem, várjon! – kiáltotta. – Azt mondtam baszki, hogy várjál meg! Állj meg, te szemétláda! Hallgasson meg, mert különben szétrúgom a seggét!

Az igazgató azonban rémülten beugrott a várakozó kocsiba.

– A múzeum csak olyan expedíciókhoz adja a pénzét, amelyek tényeken alapszanak, nem pedig holmi mendemondán – kiabálta Lily az autóból. – Amúgy meg: Atlantisz híres pálinkája, az Atlantika nem létezik! Különben is, a citromos sör sokkal jobb pia! – Azzal Lily elrobogott, míg Natsu pedig szitkozódva elővette a stukkerét, és a kocsi irányába lőtt.

– Istenkáromlás! Mi az, hogy a citromos sör jobb a pálinkától? – Natsu ezután tárat cserélve újból lövöldözni kezdett, ám Lily sikeresen el tudott menekülni. – Fenébe! Megszökött a mocsok!

Natsu ezután végtelenül nekikeseredett. Nem tehetett mást, mint hogy hazaballagott.

– Otthon legalább van internet... Nézzek is magamnak valami szexi csajt – motyogta magában Natsu, ám amikor belépett az ajtón, egy rejtélyes idegent talált a szobájában.

– A nevem Erza, és a megbízóm küldött, aki nem mindennapi ajánlatot tartogat az ön számára – mondta az ismeretlen nő. – Ha érdekli, kérem, tartson velem!

– O-Oké– ecsetelte meglepődve Natsu. – Amúgy egy gyors kérdés: hölgyem, maga most részeg?

– Persze, hogy igen! Azonban mielőtt elvinném őt a megbízómhoz, szórakozhatnánk egy kicsit... – mondta kuncogva Erza, majd lassan vetkőzni kezdett.