Reincarnation (Taehyung FF.)

2. Fejezet

Lisa szemszög:

Szinte azonnal vissza tudtam aludni, és pár perc múlva ismét egy álomban találtam magam. De ez valahogy más volt, mint az eddigiek. Egy hatalmas, díszes ágyon ülök egy nagy szobában, selyemtakarókkal körbevéve. Előttem egy terasz foglal helyet, ajtaja tárva nyitva, kissé hűvös szellő fúj be rajta. Gyönyörű naplemente tárul a szemem elé, ezért, hogy jobban megnézhessem, kisétálok a ajtókon. És ez benne a furcsa. Én irányítom a testem. Nem csak szemlélő vagyok, aki a saját testéből nézheti az eseményeket, hanem most tényleg én vagyok itt. Lenézek magamra, és meglátom, hogy ugyan az a ruha van rajtam, mint az előző álmomban, vagyis még nem telt el egy nap sem. Kihasználva, hogy most én irányíthatom a tetteimet, elhatározom, hogy körbenézek ebben a palotában, amit már számtalanszor körbejártam álmaimban. Az ajtó elé lépek, és már majdnem lenyomom a kilincset, mikor eszembe jut, hogy itt nem így megy a közlekedés, legalábbis sosem nyitottam ki magamnak az ajtókat. Kopogok párat, mire a szoba előtt álló őrök tárják fel előttem az utat, majd meghajolnak.
- Királyném, későre jár már, a méltóságos fáraó bármelyik percben ideérhet, hogy együtt tölthessék az éjszakát. - mondja az egyik, és ebből az egy mondatból sok mindent megtudok. Szóval én egy királyné vagyok, méghozzá egy fáraó felesége, ezek szerint pedig Egyiptomban vagyok. És a fáraó az a bizonyos fiú, hisz ő szólított királyi hitvesének. Ez remek, már csak azt kéne kideríteni, hogy pontosan melyikek vagyunk az Egyiptomban uralkodó házastársak közül. Vajon a fáraó is olyan helyzetben van, mint én, és egy valóságos személy, aki álmodik, vagy itt csak én vagyok ilyen? Ez mindenesetre ki fog derülni, ha igazat szólt ez a férfi, és nemsokára találkozok vele.
- Királyném, jól érzi magát? - szólít meg a másik őr aggódva, hisz elfelejtettem neki válaszolni.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy ha én most megszólalok, azt vajon érteni fogják-e. Próba cseresznye.
- Jól vagyok, csak elgondolkodtam. Egy kis sétára indultam uram érkezése előtt. - improvizálok, és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem az anyanyelvemen szólalok meg, hanem ezek szerint óegyiptomiul.
- Ahogy kívánja. Értesítjük a méltóságos fáraót a hollétéről, ha esetleg előbb érkezne.
- Köszönöm.
- Kívánja a kísérőit maga mellé?
- Nem, egyedüllétre vágyom. - mondom még utoljára, majd kilépek az ajtón, és találomra elindulok egy irányba.
Már egész kellemes az idő, bár annyit tudok, hogy éjszaka elképesztő módon hideg lesz annak ellenére, hogy a nappalokat a hőség uralja.
Amikor már úgy érzem, elég messze vagyok az őröktől, hátam a falnak vetem, és hatalmasat sóhajtva paskolgatni kezdem az arcom. Ez őrület. Ilyen élethű alomban még sosem volt részem, nagyon nagy hatással van rám. Úgy izgulok, félek, gondolkodom, mintha ez az egész tényleg megtörténne velem.
Hirtelen ajtó nyílásának hangja üti meg a fülem, ezért ijedten nézelődni kezdek, hova bújhatnék el. Valahogy most senkivel nem szeretnék találkozni, nem biztos, hogy tudnék úgy viselkedni, mint az előbb. Ráadásul mi van, ha pont a fáraó az, akivel elvileg együtt kéne töltenem az éjszakát? Nem nem, én még egy kicsit egyedül akarok maradni, távol mindenkitől. Beszuszakolom magam két fal szűk résébe, és reménykedem, hogy nem fognak észrevenni.
- Méltóságos fáraóm, szeretett hitvese már biztos nagyon várja, hogy ismét találkozhassanak egymással. - hallok meg egy nyájas hangot, ahogy ezek szerint az uramhoz beszélt.
- Valóban? Az a szép hölgy a kedvesem, aki ma meglátogatott a trónteremben? - Igen, ő az. Ez az a hang, amit álmomban számtalanszor hallottam. De mégis milyen az, ha az ember nem tudja, ki a felesége, és meg kell kérdeznie? Ez csak egy dolgot jelenthet. Ő is ugyan abban a helyzetben van, mint én, és álmunkban járunk itt. Lehetséges ez egyáltalán? Hogy két személy egyszerre látja ugyan azt az álmot, de csak a saját cselekedeteiket tudják irányítani? Legalábbis eddig nem úgy tűnik, mintha egyetlen gondolatomra bármi megtörténne, pedig ez az álmok sajátossága, nem?
Hiába tudtam, hogy beszélnem kéne ezzel a férfival, hogy ez az egész mégis hogy történhet meg, valahogy mégsem vitt rá a lélek. Mi van, ha egy emeletes bunkó, és kihasználja a patriarchátus társadalom előnyeit, hogy azt csinálhasson velem, amit akar? Én pedig nem mondhatok neki nemet, bármit is akar. Hiába csak egy álom ez, még így sem akarom megtudni, milyen egy kegyvesztettként élni. Így hát inkább megvárom, míg szépen elsétálnak mellettem, közben pedig hallgatom, ahogy beszélgetnek. A másik férfi a kérdésre hevesen helyeselni kezd, majd már csak azt hallom, hogy mind a kettőnket dicsérni kezd. Ekkor kipattanok a búvóhelyemről, leporolom magam, és már indulnék is tovább, ha nem rémülök halálra.
- Uram atyám! - kiált fel nem túl férfiasan az előbbi kísérő. - Ne aggódjon, fényességes fáraóm, azonnal megkeresem őt!
Aha, szóval már hiányolnak is. Sebes léptek zaja üti meg a fülem, így jobb híján ismét eggyé válok a falakkal.
- Várj már, az istenit, te... nem tudom, mi a neved! Ha sétálni kívánt, akkor hadd tegye, ne zavarja senki! Majd ha úgy tartja kedve, visszajön. - szólal fel határozottan hitvesem hangja, bennem pedig még a levegő is megfagy. Lehet, hogy nem is olyan bunkó...
- I-igenis, jó uram... - magamban hálát adok ennek a férfinak, ezek szerint nem véletlenül mentem hozzá feleségül, majd mikor már ismét csend borul a folyosóra, kicsusszanok a rések közül. Már épp vennék egy nagy levegőt, mikor kis híján összeesek a rémülettől. A folyosó végén ugyanis nem más áll, mint az én drága "szerelmem". Vállával lazán a falnak támaszkodik, és észbontóan mosolyogva néz rám, valamiért mégsem közelít felém. Csak nézek rá, enyhe ijedtséggel a szememben, majd összetéve a kezeim, némán könyörgök neki, hogy hagyjon elmenni. Ő csak mosolyogva bólint egyet, és bár alig bírom levenni róla a szemem, nagy nehezen megfordulok, és elsietek onnan. A szívem a torkomban dobog, amiért találkoztam vele, bár nem tudom, pontosan mi idézte ezt elő. Valamiért különös izgatottságot érzek amiatt, hogy ebben az álomban a felesége vagyok, mégsem ismerem őt. Vajon meg akarom egyáltalán ismerni?