Summer with an Idiot (Stray Kids Changlix FF) Hun

1.rész - Nyaraló

A mai nap nem csak a reggeli felkeléssel kellet küzködnöm hanem azzal is hogy a szüleim folyamatosan azzal nyaggatnak hogy pakoljak össze, rakjak be fürdő gatyát, naptejet, napszemüveget, egy sapkát meg a többi dolgot ami nélkül általában egy szülő nem képes elengedni.
-Mindjárt itt lesznek a barátaid, siess! - szólt fől anyukám a szobámba, ahol épp azon gondolkoztam hogyan szabaduljak meg ettől a nyártól. Mivel nem volt már tényleg semmi ami megmenthetetett volna ettől az egész nyaralástól, megfogtam a telefonomat és a fülhallgatót és leindultam hogy a nappaliban várjak azokra a barátaimra akik kicibálnak a lakásból ahol terveztem nyugodtan eltölteni a nyarat. A fiúk szerencsére gyorsan megérkeztek így nem kellet tovább hallgatnom szüleim kioktatását arról hogy nem szabad semmi alkoholt vagy más káros dolgot fogyasztanom akkor se ha a többiek ezt tennék. Gyorsan be ugrottam a kocsiba, legalább egy jó dolog van ebben az egészben hogy nem idegesítő felnőttekkel leszek körül véve hanem velem egyidősekkel.. akik lehet hogy szintén idegesítőek.
-Changbin nem sűlsz meg abban a pulcsiban? - kérdezte a kis csapatunk legidősebbje Chan.
-Még egyszer se találkoztunk nyáron? Mindig ezt viselem! - mondtam.
-Tényleg nincs meleged? Én így meg sülök! - nyavalygott Jisung és elkezdte a testét a rajta lévő fehér pólóval legyezni.
-Nincs melegem, és ha most megbocsátotok! - raktam be végül a fülembe a fülhallgatót és zenehallgatással élveztem az utat. A fiúk szokás szerint hiperaktívak voltak nem telt el egy olyan perc amikor kihúzták volna a fülhallgatómat a fülemből vagy viccelődni próbáltak velem. Egy jó 2 óra utazás után megérkeztünk a nyaralóhoz.
-Changbin te gondolom még nagyon semmit se tudsz az egész szállás dologról, igazam van? - kérdezte Chan miután kiszedtük a cuccainkat a kocsi csomagtartójából.
-Mit kéne tudnom? - kérdeztem vissza.
-Nem csak mi fogjuk elfoglalni ezt a szállót. - mondta Chan és közben fölvette a bőröndjét.
-Igen, rajtunk kívül 6 másik fiú is itt fog nyaralni! - kapta föl Jisung is a saját cuccát.
-Remek... - mondtam, majd én is fölvettem a táskám. Ahogy beléptünk a házba egy világos előtér fogadott minket ami össze volt kötve a nappalival, az étkezővel, és a konyhával. Mindegyik szobát egy boltív választotta el így szinte végig lehetett nézni az egész alsó szinten csak a mosdónak volt rendes ajtaja. A bejáratnál már ott volt 6 cipő és pont 3 papucs kereste gazdáját. Fölmentünk az emeletre ahol 5 ajtóval találkoztunk ebből 2 megint csak mosdó volt a maradék 3 pedig volt a hálószoba! A nevek ki voltak írva az ajtókra a mi ajtónk volt amelyik a bal oldalt volt és azzal az ajtóval szembe volt a két másik szoba. Vetettem pár pillantást a névtáblára:
A jobb oldalin Woojin, Minho és Seungmin név állt, a mellette lévőn pedig Hyunjin, Jeongin és Felix.
A szobában egy emeletes és egy rendes ágy volt, én egyből elfoglaltam a kis sarokban lévő egyszemélyes ágyat. Jisung az emeletes ágy felső részét míg Chan az alját foglalta el. Volt az egyik sarokban egy mosdó ami elég egy szűkős hely volt és a zuhanyzó ki is maradt belőle.
-Van valami terv, vagy nyugalomban lefeküdthetek az ágyra? - kérdeztem és a telefonomat ledobtam az imént megnevezett kényelmes helyre.
-Először köszönjük a lakótársainknak! - mondta Jisung aki épp az emeletes ágyról mászott le.
-Mindenkinek ott volt a cipője nem? Biztos mind a szobájukban vannak! - mondta Chan aki már indult is ki az ajtón. A jobb oldali ajtót céloztuk meg először ami egyből ki is nyílt miután kopogtunk.
-Igen? - jelent meg egy fej az ajtó mögött.
-Megérkeztek ők is? - hallatszódott egy másik hang a szóbából.
-Igen, mi lennénk abban a szobában! - mutatott Chan a túl oldalon lévő ajtónkra.
-Már ki is pakoltatok? - jelent meg egy másik lakos az ajtóban.
-A cuccainkat még nem teljesen, de az ágyakat már el osztottuk! - mosolygott Jisung.
-A másik szobában voltatok már? - jelent meg végül az is akinek eddig csak a hangját hallottuk.
-Még nem, de oda is tervezünk beköszönni. - rázta meg a fejét Chan.
-Remélem jó nyarunk lesz! - mondta az aki az imént is beszélt. - Egyébként a nevem Woojin! - mutatkozott be.
-Az én nevem Minho! - mosolyodott el a fiú aki egyébként nyitotta az ajtót.
-Én pedig Seungmin! Ebben a szobában a legfiatalabb! - mondta mosolyogva.
-Én Chan vagyok! - kezdte a bemutatkozást a kis csapatunk legidősebb tagja.
-Az én nevem Jisung, remélem jóban leszünk! - mosolygott.
-Changbin. - mondtam én is a nevem, majd a fiúk akikhez az imént beszéltünk velünk jöttek a másik ajtóhoz amit 3-an nyitottak ki.
-Meg érkeztek! - csillant fel az egyikőjük szeme.
-Óh, Woojin, Minho és Seungmin már beszéltek velük úgy látszik! - mondta a másik.
-Sziasztok, a nevem Jeongin. - szólalt meg a harmadik is.
-Az enyém Hyunjin. - mondta az aki másodiknak szólalt meg.
-Az én nevem Felix! Külföldi vagyok ezért nem vagyok a legjobb a koreai nyelvben! - mutattkozott be és még mindig csillogó szemmekkel örült nekünk, mi is ismét ugyan úgy bemutatkoztunk mint az előző csapatnak.
Végül a nappaliban kényelmesen elhelyezkedtünk és ott folytattuk a csevegést.
-Van valami különösebb tervetek az itt töltött napokra? - kérdezte Woojin érdeklődően.
-Ami azt illeti nem nagyon, legfeljebb annyi hogy szeretnénk majd holnap strandolni! - mondta Chan.
-Én aztán ki nem bújok ebből a pulcsiból! - jelentettem ki miután meghallottam a strand szót, azt nem mondták hogy bármit is kéne velük csinálnom így inkább választom a kényelmes ágyon hevergést a kellemesen hűvös házban.
-Binnie... ne legyél már ilyen ünneprontó! - nyavajgott Jisung.
-Hagyjuk! - legyintettem és inkább csak hátra dölve hallgattam tovább a beszélgetést.
-Nekünk sincsen még programunk holnapra, mehetünk veletek strandolni? - kérdezte izgatottan Felix.
-Én benne vagyok! - mosolygott Jisung a szőkés-barnás hajú fiúra.
-Akkor ezt megbeszélve, mi is csatlakozunk! - jelentette ki Woojin mosolyogva.
-A mai nap hátra lévő részével mit csináljunk? - kérdezte Hyunjin.
-Van a ház mögött egy pingpongasztal amire most pont nem tűz a nap, nem nézzük meg? - ajánlotta Minho amibe a többség bele is egyezett.
-Utána pedig főzzünk valami finomat! - mondta Chan aki már a konyhát is biztosan föl mérte.
-A vesztes csapat veszi a hozzávalókat! - mosolyodott el Jeongin és így meg villantva fogszabályzóját.
Mindenki kifele futott a házból a hátsó kertbe kivétel én, aki azon gondolkozott hogy szökjön föl a szobába és terüljön ki a jó pihe-puha ágyon, de nagy esély van hogy elküldenék ezért vásárolni.. Végül föl tápászkodtam a kanapéról és az ajtó felé vettem volna az irány ha csak nem veszem észre egy másik ember jelenlétét, felé fordúlt és ránéztem. Itt kezdődött el a nyaralásom egyik legrosszabb döntése, ha most nem fordultam volna felé talán nyugiban túl éltem volna ezt a nyarat.
-Nincs meleged? - mosolyodott el miután szemeink találkoztak, a neve ha jól emlékszem ennek a srácnak Felix, az ausztrál gyerek.
-Nincs.. - vontam meg a vállam és végig mértem az ő öltözetét. Fehér rövidújjú póló, egy rövid denim farmer nadrág és a lábán nem virított semmi vagyis mezítláb volt. Ellentétbe vele rajtam volt egy fekete bandás pulcsi, fekete térdnél szaggatott farmer és fekete sportcipő.
-A pulcsit se szeretnéd levenni? - közeldett hozzám és a megemelte a pulcsimat a vállamnál.
-Nem! - mondtam, majd egy lépéssel hátrébb léptem.
-Én szóltam! Kint ne nagyfogj ha meleged van! - mosolyogott majd elhagyta ő is a házat és a többiek után futott. Elkönyveltem magamban hogy ez a Felix gyerek egy vidám, életteli személyiség, vagyis a teljes ellentétem!