Abosi Barni fanfiction

4. rész

8:15

415

Beillesztettem a kapott szobakulcsot a kulcslyukba, és egy barna (fa) színben domináló franciaágyas(!!!) szoba tárult a szemünk elé.Az ágy melett egy-egy éjjeli szekrény, velük szembe pedig egy plazma tv.A kilátás gyönyörű volt, megkaptuk a legjobb szobát, ugyanis egyenesen a gyönyörű kék tengerre nézett.Jobban szemügyre vettem az ágyat is, és láttam hogy csak egy takaró van.Ugye ez egy vicc.Egy ilyen szállodába nehogy már spóroljanak a takaróval.

-Hát Barni úgylátom neked nem jutott takaró.

-Hát én úgylátom hogy NEKED nem jutott takaró.- nevette el magát.

Az első mondat (a köszönésen kívül) amit hallok a szájából.Hát valami ,,aranyosabbra" számítottam, de barnikám, ha harc, hát legyen harc.

-Oké de akkor ne stíröld alvás közben a fenekemet és a mellemet.-ezen a mondaton még énis meglepődtem amikor kimondtam.

-Megpróbálhatom.

Miközben elhangzott az első, és egyben eléggé érdekes párbeszédünk, elvesztem gyönyörű kék (akárcsak az itteni tenger) íriszeben.

-De akkor te se stírölj engem, úgy ahogyan most ,mert kicsit zavarbaejtő és furcsa ahogyan itt nézel.

-Uu, csak nem?Barnika zavarba jött?- kérdeztem ,,enyhe" gúnnyal

-Amilyen szép vagy, igen.

Ahogyan kimondta ezt a mondatot az arcom égett (és nem, nem attól mert leégetem), lábaim majdnem összecsuklottak alattam.

-Uu, csak nem? Szófiácska zavarba jött?

Nehéz eset a fiú, az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom ,,oltogatások" terén.

-Egyáltalán nem jötten zavarba, miből gondolod ezt.?-tettem fel a kérdést mintha nem lenne egyértelmű, hogy ZAVARBA JÖTTEM.

-Például elvörösödtél, vagy esetleg csak lázas vagy?-tette a homlokomra kezét- nem, nem vagy az.

-Csak leégtem.

-Ma még csak 5 percet voltál kint a napon, magyarországon pedig alig süt a nap.

-Én alszok az ágy jobb felén- tereltem el nagyon gyorsan a témát.

8:45

-Barni!Kijönnél már a fürdőből? Negyed órám van elkészülni és még sehol sem tartok!

-Jövők már!

-Na végre nagyságos királyfi...- dünnyögöttem az orrom alatt úgy, hogy csak én haljam.

-Megjött.? -Kéredzte kacagva Barna.
Na itt telt be a pohár.

-Nem hogy még el is foglalod a fürdőszobát háromezer évre, de még ilyeneketvis vágsz a fejemhez.Jól jegyezd meg, ha egy csaj ideges vagy hisztis, nem kell egyből a fejéhez vágni hogy megjött- e neki.Akárcsak ti, mi is kiakadhatunk dolgokon úgy, hogy éppen nem menstruálunk.A düh nem a mensizéstől függ, hanem attól hogy mennyire és mivel cseszitek fel az agyunkat.-hadartam el a monológomat egy szusszal.

- Jó, jó nyugi csak vicceltem szofi. -Arcán még mindig ott ült a mosoly, nem értem hogy, mert ha a helyébe lennék én megijedtem volna magamtól..

Rácsaptam a fürdőszoba ajtaját majd fogat, arcot mostam, feltettem egy szolíd sminket és felvettem a fürdőruhámat a szettem alá.

8:56

Kicsit lement bennem a düh (létezik ilyen mondat?😂 szerk.), majd szó nélkül megfogtam a a táskámat, amibe belepakoltam minden szükséges dolgot, és elkezdtem kifelé venni az irány.

-Már megse vársz.? - Kérdezte barni, amikor látta, hogy az ajtó felé vettem az irányt.

-Ha nem kell már megint fél órát várni rád, akkor talán.-böktem neki flegmán.

-Figyelj Szofi, én nem akartalak megbántani.Viccnek szántam ezt az egészet, nem gondoltam hogy ennyire felcseszed magad ezen.Sajnálom. - közelebb jött,majd megsimogatta karomat, ami bizsergett érintésétől, soha nem akartam hogy elvegye onnan a kezét. Belenéztem kék íriszeiben amiből csak úgy sugárzott a mebánás, vagy a csalódottság, a sajnálat, vagy a őszinteség, vagy mind a négy egyszerre nem tudom, annyira elvesztem a szemeiben.

-Semmi baj,na induljunk.

Bezártuk az ajtót a szobakártyánkkal ,majd hívtuk a liftet.Egyészen a lift beszállása után csönd uralkodott közöttünk.Nem kínos csönd, inkább nyugtató csönd.Majd ez barni megszakította.

-Amúgy most hova fogunk menni?

-Le a partra, ott elmondják hogy mi is várható az elkövetkezendő napokba ,és egy nagyon picit talán forgatunk, amolyan interjú szerűséget, persze csak ha lesz időnk.

-És kik lesznek ott.? -tette fel következő kérdését.Esküszöm ,mint egy kisgyerek, aki most a ,,miért" korszakába tart, amikor mindent megkérdez, még olyan dologokat is, amik valojába még őt sem érdeklik, de egyénként nem idegesített a kérdéseivel, inkább őrültem, hogy tudunk miről beszélgetni.

-Csak a mi stábunk:Tamás, a kamerások, a hangmérnökök és ti.Meg persze én, ha nem lenne egyértelmű.

A lift megállt a 3. Szintnél, kinyílt az ajtó, és velünk szembe a két méter magas Henryt találtuk egy óriási kamerával a kezébe.

-Cső tess és szonja.Mármint szonja és tess.Csak hogy érezzétek, hogy illedelmes vagyok.Na milyen a szoba.?