Abosi Barni fanfiction

5. rész

8:55

-Nagyon pöpec.

-Nekem annyira nem tetszik.Csak egy takarónk van kettőnknek.- mondtam dühöngve.

-Uhh.Akkor Barnival vigyáznék.Biztos megstíről párszor.- nevette el magát Henry.

-Tess!!

- Haha.Látod Barni.Pár óra alatt kiismertelek. -villantottam elégedett (gúnyos) mosolyomat

Kinyílt a liftajtó, majd a halban talákoztunk Ábellel és a stábbal.

-Sziasztok srácok.- Köszönt nekünk a harmadik youtuber.

-Cső tess! - Pacsiztak le vele Barniék.Wtf miért köszönnek egymásnak megint?

Leérve a partra a stáb elmondott minden fontos infót, majd mehettünk vissza a szállásra.

19:00
Amióta visszaértünk a partról nem történt semmi.Csak holnap kezdjük el a forgatást, ma pedig kaptunk egy szabadnapot.Ezzel a nappal élve senki nem csinált semmit, Ábel és Henry átjöttek Barnival közös szobánkba, és laptopoztak, telefonoztak, idegesítően perverz megjegyzéseket, vicceket mondtak egymásnak.Miért nem tudnak Henryék szobájába lenni?

- Srácok én éhes vagyok.Nem megyünk le vacsorázni?Mennyi az idő?Meddig van vacsora?-Kérdezősködött Henry.

- 8-ig van vacsi úgyhogy menjünk, mert 7 óra van. -Jelentette ki Ábel, mire mind a hárman megindultak, én pedig meg se mozdultam a telefonom mögül.

-Héj Sz, te nem jössz? - Szólt Barni.

- ,Sz" igazán ,,menő" kis becenév Barni, kreatív.Szófi figyelj rá, mert csak azokat szokott becézni akiket nagyon bír. - Kacsintott rám Henry.A szívem óriásit dobbant.Kicsit összezavarodtam.Vajon ennek a ,,csak azokat szokott becézni akiket bír" kijelentésnek, vagy Henry észveszejtően szexi kacsintása az oka.

-Öhm, hahó. -lengette előttem ábel óriási mancsát. -Most akkor jössz vagy sem?

Ezen a kérdésen el kellet gondolkoznom.Ha megyek végre korgó hasam be tudja már végre fogni, viszont, ha nem, akkor lesz pár nyugodt órám.Viszon ahh, KAJAAA.Az mindennél fontosabb.

- Jó megyek.

A fiúk úriember modján előttem mentek ki, úgyhogy nekem maradt az ajtó bezárása.Óriási lábuk miatt, ameddig én egyet léptem, ők vagy hármat, loholtam utánuk, mint valami kutya.

Az étkezőhöz érve, felkaptunk egy-egy tálat, mindenki vett amit akart, majd leültünk egy négyes asztalhoz.Mellettem Henry foglalt helyet, velem szemben Barni, mellette pedig Ábel.Mindenki csendben fogyasztotta vacsoráját, csak párszor motyogtak valami olyasmit, hogy ,,jajj de finom".Ezen eléggé meglepődtem, mert valljuk be, nem ők a legcsendesebb társaság.Gyanakodva néztem előttem ülőkre, hogy vajon milyen tervet eszeltek ki, amiért ilyen csöndbe vannak, de arcukon semmi ilyesmi jelet nem találtam.Valószínűleg elfáradtak a nagy semmittevésben. Barni és ábel között egy ötös asztalra lettem figyelmes.Hárman ültek, egy szőke hajú mosolygós nő, aki valószínűleg az előtte ülő pici lánykának, és a mellette ülő irtó helyes fiúnak az édesanyja.A szemem megakadt a fiún, egy pillanatra sem tudtam levenni róla a szemem.Barna, dús hajából pár tincs homlokára simult, kesze-kuszán volt összeborzolva, egy pulcsit viselt és egy melegítőgatyát (nyáron ennyire rétegesen öltözködik?).Pár perc bámulás után megérezte, hogy le se tudom venni a róla a szememet, majd rámnézett, szívem nagyot dobbant, ekkor pillantottam meg gyönyörű kék iriszeit.Szemezésünkre elmosolyodtam, mire gesztusomra ő is igy tett.

-Öhm..Valaki nagyon elkeveredett csodaországban... -Nézett rám az előttem ülő Barni, felvont szemöldökökkel, mellette ülő ugyan így tett.Henry volt az egyetlen esélyem, reméltem ő nem vette észre előbbi  bámulásomat, majd felé fordultam, és nem volt szerencsém.Arca ugyan olyan volt ,mint a másik kettőnek.basszus.

-Ja itt vagyok..csak...öhm..khm..valamin gondolkoztam..-Idegesen bökdöstem villámmal a salátámat, éreztem ahogyan egyre jobban vörösödök el.

- Mondjuk azon, hogy a fiún nincsen ruha?Ilyent csak mi szoktunk képzeli, de nem tudtam, hogy te is ilyen perverz vagy.Csalódtam benned ,,Sz". -Mondta Henry kaján vigyorral az arcán.

-Szegény srácot biztos zavarta, hogy már fél órája őt nézed. - Szólalt meg Barni.

-Ez nem igaz!Nem őt néztem.Csak elbambultam!!!-Próbáltam magam megvédeni.

-Ezt magyarázd meg neki. -Mondta a harmadik.

-Mondtam már, hogy utállak titeket? - Kijelentésemre elhallgattak, majd hangos röhögőgörcsbe kezdtek.

-Dehogy utálsz te kis drága Szófikaa. - Henry az arcomat nyomkodta, mint a nagymamák.Tudtam mire megy ki a játék.A Srác előtt akartak engem zavarba hozni.

-Henry fejezd be. - Suttogtam neki.

-Miért talán meglátja a kis fiúcskád? -Szólalt meg Barni.Nem volt cinikus kijelentése, inkább komolyabb hangvétele volt kérdésének.

- Nem, és mondtam már, hogy nem érdekel az a fiú csak elbambultam, mit nem lehet ezen megérteni? - akadtam ki, de probáltam nem túl hangosan kiborulni.

-Bizonyítsd be! - Szólalt meg megint komoly hangon.

-Rendben - Suttogtam oda, majd hatalmas mosolyt húztam.