A nagylányok nem sírnak

End

Hogyan derült ki?Hogyan tudtam meg?Egyszerűen és fájdalmasan.

A suli minden évben rendez cserediák utazásokat Olaszországba és ez idén sem történt másképp.Nekem is lett volna lehetőségem menni,de én inkább itthon maradtam,az utolsó hetet a suliból itt akartam tölteni.Wes jelentkezett.A kirándulás összesen csak egy hetes volt,de így sem repestem az örömtől amiért egy hétre itt hagy.Tudtam,hogy rettenetesen fog hiányozni.
-Mindened megvan?-kérdeztem miközben a repülőtéren ácsorogtunk Wessel és a családjával.
-Azt hiszem igen.-gondolta át,majd rám emelte a tekintetét.-Hiányozni fogsz Béka.-ölelt át egyik kezével,a másikban a bőröndjét szorongatta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Te is nekem.-öleltem át a derekát két kézzel.-Nagyon vigyázz magadra!Épségben szeretnélek vissza kapni.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Meglesz.-nyomott egy lágy csókot az ajkamra.-Minden nap hívni foglak.
-Megígéred?-kérdeztem kissé félve.Rossz előérzések kavarogtak bennem,mintha valami nem lenne rendben.
-Megígérem.-puszilta meg ismét a homlokom.Ebben a pillanatban megszólalt a bemondó és az Olaszországba tartó utasokat beszállásra kértek.
-Szeretlek kicsim.-dobta el hirtelen a bőröndjét és szorosan megölelt.
-Én is téged,nagyon.-kapaszkodtam keservesen a nyakába.Gyengéden elhajolt tőlem,az állam alá nyúlt és édesen megcsókolt.Figyletem ahogy megöleli az édesanyját és apját,majd elbúcsúzik a nálunk egy évvel fiatalabb öccsétől.Még egyszer oda hajolt hozzám,adott egy csókot és elindult.És ez volt az utolsó,hogy személyesen beszéltünk volna a szakításunk előtt.

Az első két napon,mint ahogy ígérte hívott,de szerdán nem keresett ezért felhívtam.Valamiért nem vette fel.Egy pillanatra ledöbbentem,de aztán megnyugtattam magama azzal,hogy csak biztos vacsoráznak vagy ilyesmi így annyiban hagytam a dolgot.Fél órával később írt egy SMS-t,hogy elmennek bulizni az ottani srácokkal és hogy,majd holnap hív.Erre én csak annyit mondtam,hogy rendben,de csak óvatosan.Nem állítottam magamnak reggeli ébresztőt,mert a tanárok másnap kirándulni mentek így elmaradt a tanítás.A telefonomat nyugodtan az éjjeliszekrényemre raktam és aludni mentem.Másnap reggel a telefonom folyamatos jelzésére keltem.Mérgesen felkaptam a készüléket és megnéztem,hogy mégis mi lehet annyira fontos,hogy felkeltsen és akkor megláttam...a képet ami mindet megváltoztatott,ami mindet felrúgott és mindent összetört.Először fel sem fogtam,hogy mit látok,nem tudtam elhinni.Csak néztem a képet,ahol egy sötét hajú fiú és egy szőke lány teste össze simul,a fiú ajkai a lányét súrolják és a fiú a jobb kezét a lány hajába vezeti és csak akkor tűnt fel nekem,hogy kit is nézek éppen.West a kezén levő tetoválásáról ismertem fel.Biztos voltam benne,hogy ez valami tévedés,aztán megláttam,hogy a szőke lány aki feltöltötte a képet megjelölte rajta Wesleyt.És ezért volt annyi értesítésem aznap reggel,minden ismerősünk látta,hogy megcsalt.Mindegyik.A tanároktól elkezdve egészen a nyagyszülőkig.Hirtelen a könnyeim elkezdték belepni a szememet és nem láttam tőlük semmit,fájdalmasan felkiáltottam és zokogni kezdtem.Elterültem az ágyamon,mint akit lelőttek és a fájó szívemhez emeltem kezeimet.Azt hittem ki fog szakadni a fájdalomtól a helyéről.Anya kétségbeesetten rohant be a szobába,aggódva kérdezni kezdte,hogy mi történt,és hogy mim fáj.Abban a pillanatban mindenem fájt.Apa is berontott a szobába és vagy öt percbe telt amíg valahogy sikerült a tudtukra adnom,hogy Wesley megcsalt.Az a Wesley akinek apa a lelkére kötötte,hogy vigyázzon rám,az a Wesley akinek anya megmutatta,hogy hol van a pótkulcs a házhoz.Az a Wesley akinek én odaadtam mindenemet és magamat is.Az akibe mérhetetlenül szerelmes voltam.Három napja volt tőlem távol és már el is felejtette,hogy van akihez hűségesnek kellett volna lennie.Nem kaptam levegőt és csak zokogtam.Ahogy teltek a percek egyre rosszabb lett.Nem tudtam megnyugodni,nem voltam képes abbahagyni a sírást.Sokkos állapotba kerültem.Olyan érzésem volt minta álmodnék és sírva könyörögtem,hogy had ébredjek fel.Anyu és apu mellém ültek az ágyon,apa a telefonomat nézte döbbenten.Anya átkarolt engem és a hajamat simogatta nyugtatás keppén.Az ajtóban hirtelen a nyolc éves húgomat pillantottam meg aki aggódva figyelt minket.
-Chlo mi a baj?-kérdezte szomorúan.
-Kicsim most egy időre menj a szobádba rendben?.-kérte anya.Molly közelebb jött,felült az agyára és újra megszólalt.
-Hiányzik Wesley?-kérdezte.Egy pillanatra abbahagytam a sírást és a húgomra emeltem a tekintetem.-Ne szomorkodj,úgyis vissza jön.-mosolygott rám bíztatóán.
-Éppen ez a baj Molly,hogy vissza jön.-sírtam el magamat újra.-Soha többé nem akarom látni.-takartam el az arcomat remegő kezeimmel.Apa egy órával később elvitte Molly a suliba,anyu még egy kis ideig velem maradt,de aztán megkértem,hogy hagy legyek egyedül..Amint kiment a kezembe vettem a telefonomat.Rengetegen megjelöltek Wes és az ismeretlen lány posztja alatt és rengeteg üzenetem jött a képpel kapcsolatban.Egyik sem Wesleytől.Sorra nyitottam meg az üzeneteket és közben folyamatosan törölgettem a könnytől ázott szemeimet,hogy lássak is valamit."Szakítottatok?" "Úristen megcsalt?" "Ki az a csaj a képen?" "Jól vagy?" "Amúgy sem bírtam" ilyeneket és ehhez hasonló üzeneteket olvastam újra és újra.Egyikre sem válaszoltam.Körbenéztem a szobámban,majd felpattantam az ágyról és dühösen elkezdtem letépni a közös képeinket a falról.Valamelyik egészben dobtam a földre,de voltak nem szerencsés darabok is amiket apró cafatokra téptem.Miután ezzel végeztem előkerestem egy jó nagy szatyrot,a szekrényemhez léptem és Wes összes ruháját belevágtam,belegyömöszöltem a plussmacit amit a vidámparkban nyert nekem,a karórát amit a születésnapra vett és egy vörös rúzst amit Valentinnapra kaptam tőle.Kiszaladtam a fürdőbe,felkaptam a fogkeféjét és már indultam is volna,de megláttam magamat a tükörben és megtorpantam.Az arcom sápadt volt,a szám repedezett és a szemem vöröses a sírástól.Egy roncs voltam.Az első gondolat ami az először az eszembe jutott,hogy nem csoda,hogy Wes megcsalt.Levezettem a tekintetemet az arcomról és a nyakamba levő nyakláncot keztem el bámulni.A medál W alakú volt.Aznap kaptam amikor hivatalosan is összejöttünk.Lesütöttem a szememet és fájdalmasan a medálhoz nyúltam.Egy pillanatra megálltam és egy mozdulattal lerántottam a nyakamról.Újra tükörbe néztem.Amióta megvan soha nem vettem le,és most a csupasz nyakamat bámultam amit nem díszített W betű.Furcsa volt így látni.A fogkefével és a nyaklánccal a kezemben indultam vissza a szobámba és ezeket is beledobtam a szatyorba.Vissza ültem az ágyra és felléptem a közösségi oldalakra.Leszedtem a közös képeinket,a kapcsolatunk dátumát és a kapcsolatban jelzést is töröltem.Az eddig érkezett üzenetekre még mindig nem válaszoltam amikor egyszer csak Wes csetfeje jelent meg."Had magyarázzam meg!" olvastam el,de nem reagáltam rá.Újra sírva fakadtam és az ágyam végébe dobtam a készüléket.Sírva a párnák felé fordítottam az arcomat és rázkódó vállal hallgattam,ahogy a telefonom megállás nélkül cseng.