A nagylányok nem sírnak

Changes

"The people change and promises
are broken."

A nyáron nem láttam őt,de nem is akartam.Az első hetekben szívből gyűlöltem.Kívántam,hogy érezze azt amit én.Szerettem volna,hogy valaki tegye meg vele azt amit ő tett velem.Tudtam,hogy megérdemelné.De egy idő után a haragom elmúlt és csak a szomorúság maradt az ürességgel.Azon a nyáron,valami összetört bennem.A körülöttem levők rendületlenül támogatott,azzal bíztattak,hogy tovább kell lépnem.Igazuk volt,de erre nem voltam képes.Nem tudtam nem a történtekre gondolni.Nem tudtam elengedni a dolgot és nem tudtam megbocsátani.Anya azzal rukkolt elő,hogy próbáljak meg más fiúkkal megismerkedni.Ezt az ötletet úgy ahogy volt,el is vetettem.Biztos voltam benne,hogy soha többe nem tudok,majd megbízni egy fiúban sem.És különben is...nem akartam több fájdalmat okozni magamnak.

Magányos és sivár egy nyaram volt.A családomon és Lukeon kívül senkivel nem találkoztam.Így telt el az a pár nap amit más korombeli mennyországnak tartott,számomra viszont inkább pokol volt,mint menny.Aztán eljött az évnyitó.Elmúlt dél és én még mindig a takaróm alatt gubbasztottam amikor Luke belépett a szobámba.
-Ki az ágyból!-rántotta le rólam a takarót.Fájdalmasan a szemem elé kaptam a kezemet,hogy az égető napfénytől megmentsem sajgó szemeimet.
-Mit művelsz?-kérdeztem tőle rekedtes hangon.
-Készülj,délután megyünk az évnyitóra.-vigyorgott.Luke minden alkalmat imádott amikor kicsíphette magát.
-Dehogy megyek.-fordultam a párnáim köze.-Előbb halok meg.-dünnyögtem.
-Elég volt ebből.-rántott fel hirtelen Luke a kezemnél fogva,mint egy rongybabát.-Egész nyáron ezt az előhalott arcodat bámultam és elég volt!Erre sem én sem más nem kiváncsi!-nézett rám szúrós szemmel.Döbbenten figyletem ahogy Luke szigorúan leszíd,majd kissé meglágyuló arcal halkabban folytatta.-Tudod,hogy imádlak.Tudod,hogy melletted állok,de képtelen vagyok nézni ahogy a legvidámabb ember akit eddig ismertem romokban hever.Volt egy rossz élményed egy rossz emberrel,de nem athatod meg neki azt az örömöt,hogy így maradsz.Nem eshetsz szét.-csöndben hallgattam,majd amikor felfogtam,hogy igaza van sóhajtva megszólaltam.
-És mégis mit kéne tennem?Nem tudom csak úgy elfelejteni a történteket.És bármennyire is szeretném őt sem.-rántottam meg a vállamat tehetetlenül.
-Nem is kell.-mosolyodott el.-Csak,mert egy kapcsolatnak vége van,nem jelenti azt,hogy az érzelmeknek is.Chloe ezen is túl 1leszünk.Ezt is megoldjuk,mint mindig mindent.Oké?-mosolygott rám kedvesen.Széttártam a karomat és meghatódva a nyakába ugrottam.Annyira kapaszkodtam belé amennyire csak tudtam.Kimondhatatlanul hálás voltam amiért ilyen barátom van.Egy elcseszett mázlista vagyok.
-És mi a terv?-kérdeztem.

-Én kinyírlak!-förmedtem Lukera aki a tükörből figyelt engem miután a fodrász ollója először hasított a hajam közé.Miután a lány elkészítette a frizurát amit Luke kért tőle,döbbenten bámultam magamat a tükörben.Hosszú  fekete hajamnak,amit Wes úgy imádott,nyoma sem volt.Akkor már egyáltalán nem bántam.

Luke a lehető legjobbat tette velem és a legjobbat hozta ki belőlem.Kellett a változás,egy ilyen időszak után biztos kellett.

Hatalmas gyomorgörcsel a hasamban sétáltam a folyosón.Belül,majd elájultam az idegességtől,de kívülről ez egyáltalán nem látszott.Az államát megemeltem,vállamat kihúztam és mosolyogva sétáltam végig a nyüzsgő folyosón egészen az udvarig.Épp hogy kiléptem a tűző napsütésbe megpillantottam.Ő is engem nézett.A lépcső tetején álltam és ő a fejemtől egészen a talpig végigmért.Egy lágy szellő hirtelen megcsapott és rövid hajammal játszani kezdett.Wesley nézte ahogy a szél táncolni kezd sötét fürtjeimmel és beharapta barack színű duzzadt ajkait.Ő is másabb volt.Bőre sötétebb lett,haja hosszabb és határozottan magasabb.Annyira elbambultam rajta,hogy észre sem vettem,hogy már nem a hajamat figyeli.A szememet nézte.A szemkontaktust próbálta felvenni és amikor egy pillanatra sikerült is megszereznie a pillantásom,elindult felém.