Hullámvasút (Rollercoaster)

Örök ellentét

Én átlépek egy akadályt, Ő újabb falat von elém.

Határt húz kettőnk közé anélkül, hogy érteném.

Felállok a porból, majd Ő újra földre taszít,

Végre össze szedem magam, aztán ketté hasít.

Közel férkőzök hozzá, de egyre csak menekül,

Én éberen vigyázok rá, míg Ő mély álomba szenderül.

Én tengert úsznék át érte, Ő pocsolyát se lépne át,

Neki én egy ellenség , de számomra Ő jó barát.

Az én lelkem a tavasz, Ő maga a tél,

Én a legjobbat kívánom neki, Ő rosszabbat remél.

Halántékomnál a fegyver, Ő meghúzza a ravaszt.

Kiöli lelkemből lelkemet; a tavaszt.

Ha a földre vágyom, Ő égig emel.

Jó útra tenném lábam, de rossz útra terel.

Tudom mostmár, hogy Ő engem nem érdemel,

Csak egy dologtól félek nagyon; hogy a végén Ő nyer.