Csak ült némán s nézett maga elé.
Nem értette mit tett, hogy ezt kapta.
A Nap sem fordítja már arcát felé,
Ezt a fájdalmat is a többi közé rakta.
Nem hisznek benne, álmát tépik össze.
Mit szépnek hitt, mostanra hazugsággá vált.
Szívét egy mondat darabokra törte,
Örömteli régi énje a semmibe szállt.
Miért nincs senki, aki bíztatná őt?
Aki azt mondaná: ,,Ne add fel!
Lökd el magadtól a kételkedőt!
S minden mi rossz felejtsd el!"
De nem áll senki mellette,
S ő lélekben már feladta a harcot.
Álmait rég koporsóba fektette.
Megunta azt a rengeteg kudarcot.
Elengedte magát s zuhan a mélybe.
Fájdalmai egyre csak szűnni látszanak.
Emléke úgy merül feledésbe.
De most is csak az érzései játszanak.
Fel kell, hogy ébredjen, megint álmodott.
Teste ólomnehéz minden egyes nap.
Az idő múlásával semmi sem változott.
Már nem hiszi, hogy valaha is új esélyt kap.
Titkok ládáját lassan kitárja,
Hagy tudják mit érzett, míg itt volt,
De mennie kell, mert valami már várja.
S minderről senkinek egy szót sem szólt.
Míg e világon járt,
Csak testben volt jelen.
S mostanra az égben száll.
Lelke már máshol él szüntelen.
Megunta, ennyi volt, vége.
Már nincs semmi, ami marasztalná,
Lezárt magában mindent végre.
Hisz a jót ő már úgysem tapasztalná.
Felszállt egy buszra, mely messzire viszi.
Rajta kívül erről senki nem tud.
Hogy boldog lehet, még ő is alig hiszi.
De tudja, többé semmi nem lesz, mi elől fut.
Azóta se ment haza, lassan feledésbe merül
Hogy ki volt ő s, hogy csak boldog akart lenni.
Ott marad örökre, mindegy mibe kerül,
Mert otthon nem érezte, hogy őt lehet szeretni.
VOUS LISEZ
Hullámvasút (Rollercoaster)
PoésieMély érzésű versek, amik fenntartanak, hiszen egyszer lenn, egyszer fenn. Poems with deep emotions.
