Ha körbenézek, nem látok semmit.
Érzem a halálos unalom szagát,
Az állandó kétely letaglóz mindenkit,
Nem hallok mást csak a csend szavát.
Szemem előtt összefolyik ég s a föld,
Nem látom tisztán a világot.
Előttem az élet meggyötört,
Pedig lelkem mostanáig ezer csodát látott.
S most a vihar, mely lelkemre szállt
Támadja létem szünös-szüntelen,
A tornádó engem karjába zárt,
Érzem, felfal elevenen.
Ekkor, mint egy villámcsapás
Riadok fel világomból,
Olyan volt, mint egy látomás,
Mikor ébredtem szörnyű álomból.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hullámvasút (Rollercoaster)
PoesiaMély érzésű versek, amik fenntartanak, hiszen egyszer lenn, egyszer fenn. Poems with deep emotions.
