Tíz karmával szorít a pokolnak karja,
S minden egyes mozdulatnál mélyebbre mar.
Nyakam körül ujjait szorosan tartja,
Ha menekülök, csak élve felfal.
Fojtogat, nem ereszt, fáj és hasít.
Minél jobban szabadulnék, annál tovább tart,
A boldogság magától érzem, eltaszít,
Míg belül a tagadás vaskereke hajt.
Fáj? Felemészt? A bánat meggyötör.
Add hát magad át neki!
Törj össze, zuhanj bele, érezd, ahogyan összetör.
S aztán állj fel, töröld le könnyeid!
Élj együtt vele és menj előre!

YOU ARE READING
Hullámvasút (Rollercoaster)
PoetryMély érzésű versek, amik fenntartanak, hiszen egyszer lenn, egyszer fenn. Poems with deep emotions.