Harc az ízekkel

2. fejezet - Ez már döfi!

Csörög a telefon...

- Ki a fene hív? – szólaltam meg nyöszörögve. Tiszta ideg voltam, hogy az álomból felriasztott valaki. – Tedd le! – könyörögtem a csörgő telefonnak. Percek teltek el, de szenvedések után kénytelen voltam kimászni az ágyból, hogy reagáljak.

- Dávid vagyok, azt hiszem még élek. – szólaltam meg.

- Téves hívás – szólt bele egy kellemes női hang. Majd letette a kagylót.

Tisztára éreztem, hogy ez valami őszinte megnyílvánulás volt tőle, de hát mit tudtam volna tenni. Az éjszaka közepén egyedül majd a feleségemmel fogok beszélni, mindenféle jött ment ne zaklasson. Na jó ez furán hangzik, hiszen még azt sem tudom mostanság is csak kapirgálom, hogy milyen az, hogyha valakinek igaz barátsága van és a kapcsolatról meg még ennyi se. Hamar visszaaludtam! S meglepetésemre az álom folytatódott, de a lány továbbra is háttal áll nekem. Na jó kezdek rettegni ! Két dolog jutott eszembe, vagy túl ronda vagyok és nem mer rám nézni, vagy másik ötlet, vagy épp meztelen és arra vár, hogy elforduljak, hogy kimásszon a vízből. Viszont a következő kép már az, hogy felkelt a nap, már iszonyat meleg van a szobában. Így ideje felkelni. Nagyban szaladok le az étterembe, hogy valamivel megtöltsem a bendőmet.

- Jó reggelt! Mi járatban úrieember? - szólt hozzám a pincér.

- Jó reggelt! Ö ... Most keltem, azt hiszem enni szeretnék valamit! – mondtam.

- Fáradjon a 10-es asztalhoz, azonnal megyek az étlappal. – majd oda léptem és kellemesen elhelyezkedtem a széken. Hamar megérkezett az étlap és így már szépen kezdtem nézni a kínálatot. A kínálatban sorra jöttek a sertés, szárnyas ételek nagy sajnálatomra, hiszen rólam tudniillik nem eszek ilyeneket, hiszen sajnállom az állatokat - KI a fene akar egy étel felett sírni és még ezért fizetni? – gondoltam, mire egy kérdés hangzott el a pincér szájából . – Mit mondott? – kérdezte.

Tisztára azt hittem, hogy tényleg csak gondolat volt, de rákellett jönnöm ezek alapján eléggé hangosan gondolkodtam! ű

- Nem mondtam semmit! Viszont valami vega ételük nincsen? – kérdeztem.

- Hát sajnállom uram, de itt pontosan az a különlegesség, hogy húsimádókat látunk el. Viszont ha nagyon próbálsz védekezni a húsoktól szólok a séfnek és megpróbálunk valamit elkészíteni neked. Persze ha megfelel. – mondta, majd gúnyos arckifejezéssel tovább ment.

Nekem sem kellett több, már is gondoltam, ha értékelést kérnek a pincér örülhet ha két csillagot kap. S végülis most ugrok a történetben egy hatalmasat, hogy mindenképpen legyen idő a lényegre. A szitu úgy ért itt véget, hogy igen a pincér kihozott nekem zöldségsalátát és azt lakmároztam, majd fizettem és távoztam. S innen egyből a strandra vettem az irányt. Ahogy kiérkeztem, átöltöztem és elhelyeztem a plédemet a földön ismerős arc bukkant fel a láthatáron.

- Szia Bella! Hát te? – kérdeztem meglepődötten.

- Hát ö, hogy is mondjam? Gondoltam fürdök egyet, vagy mást csináltam a vízben? – adta válaszul, majd látszott arcán, hogy a kérdésm iszonyatosan gáz volt számára.

- Jó fürdést, azt hiszem ez illik ide. – mondtam, majd elhagytuk egymást.

Amúgy nem mertem a lánynak elmondani, de tök vicces volt, tisztára olyan volt a frufruja, mintha éjszaka folyamán magát próbálta volna megnyírni.Szeegény Bella frufruja tiszta cikk-cakkos volt és szemén is látszódott, hogy valami nincsen rendben, de akkor még azt hittem csak a fáradtság és a levegőváltozás az oka. Persze ez egyfajta elhamarkodott ötlet volt akkor, hisz a folytatás jelentős változásokat ígér.