Harc az ízekkel

7. fejezet - Ez doki állati csúcs!

A következő nap alig tudtam aludni, egész végig a doktornő mondatai kóvályogtak a fejemben. Végig csak annyi volt bennem: - Ezentúl mindennap 18:00-kor a Hilton Hotel legfelső szobájában. Még mindig hihetetlen számomra és érthetetlen is. Mit akar velem? Most ezért mást is adni kéne? Vagy tényleg csak ilyen független helyen tudja átadni az információkat, hogy nehogy kiderüljön és kirugják? Fogalmam sincs! Az biztos, hogy nem mindennapi dolgok fognak a szobában történni

Órákkal később ....

16:00- óra, ideje készülnöm. Mivel eléggé elegáns helyen lesz a találkozás, mindenképp úgy éreztem öltönyt kell felvennem. Szépen letusoltam, hatalmas illatfelhőbe burkolóztam, majd felvettem a ruhadarabokat és hívtam a taxit. Ami hamar meg is érkezett, így a sorsom megpecsételődött.

- Jó estét! A Hilton Hotelhez kérem! – mondtam.

- Jó estét! Már indulunk is! – mondta a taxis, majd el is indultunk.

Eközben a taxiban ...

- Mi járatban olyan elegáns helyen? – próbált tapintatosan érdeklődni.

- Hát tudja, az ember keresi az ismeretlen vizeket és próbálja túlélni azokat a csónakjával, még akkor is, ha hatalmas vihar támadna, és egy fadarabon kellene evickélni, vérszomjas cápák között. – mondtam jelzőkkel neki.

Az arcán rendkívül érthetetlenség látszódott, de éreztem nem akar több információt kapni inkább, ha csak így vagyok hajlandó válaszolni neki. S eközben meg is érkeztünk. Mentem be és egyből a recepcióhoz fordultam.

- Jó estét! A legfelső szobába jöttem Anna doktornőhöz. – mondtam.

- Jó estét! Kérhetnék egy nevet? – érdeklődtek. Még most sem értem, hogy látogatóként mi a fenéért kellett a nevem nekik.

- Ö ... Dávid Zsolt - mondtam, majd látszódott az elégedettség az arcán.

- Várja már önt a hölgy! Visszaigazolta a rendszerben, hogy tényleg hozzá érkeztél. – mondta.

Majd elindultam! Ahogy a lift vitt fel, hirtelen elkezdett forogni velem a világ és teljesen nem voltam magamnál, nem tudtam mi történik, majd elájultam. Órák telhettek el, mire magamhoz tértem. Az első kép az, hogy valami vadidegen szobában fekszek az ágyon.

- Szia! Felébredtél? – kérdezte, majd folytatta? – Biztosra kellett mennem, meg kellett néznem, hogy tényleg egyedül érkeztél-e, ha érted mire mondom. – mondta.

S ahogy távolabb ment tőlem, tehát már nem hajolt teljesen centikre közel hozzám láttam, hogy egy szál köpenyben volt és alatta csak fehérnemű. S ez később beigazolódott.

- Dávid! Figyelj! – majd ránéztem és a látásom beigazolódott. Fehérneműben lépett elém.

- Kérem öltözzön fel! Én nem ezért jöttem! – mondtam. Majd ismét eltűnt.

Nem tudom ez jót jelent-e, avagy sem, de féltem, hogy mit fog tenni velem. Jó, hogy ide jöttem, esetleg hibát követtem el. De éreztem meg kell tennem és már innen nincs visszaút. Miközben ilyen gondolatok cikáztak fejemben, néhány perc múlva vissza is tért.

- Bocsáss meg nekem az itt lejátszott színjátékért! Csak szintén tesztelnem kellett, hogy valójában Bella iránt érdeklődnél, vagy esetleg ellenem kell tenned valamit. – mondta, majd leült mellém.

Nem értettem, hogy mire célozgatott. Eleinte próbáltam kissé értetlenül tekinteni rá, de nem tudtam sokáig titokban tartani a kíváncsiságomat, így kénytelen voltam rákérdezni.

- Miért vagy ennyire óvatos? – kérdeztem remélve, hogy nem fogja zaklatásnak venni.

- Mindent a maga idejében! Ennek nincs itt az ideje most.

Mielőtt belekezdünk jó, ha tudod, bármilyen lépést teszel, bárhogy próbálsz kihasználni, vagy bármi csel, nem fog sikerülni. A taxist is én küldtem hozzád, a recepciós is velem van, illetve a liftben az őr is velem volt. Tehát itt mindenki azért dolgozik, hogy én tudjak segíteni azoknak, akik ténylegesen segítséget akarnak kapni.

- Ö..., rendben! Nem terveztem semmit! – mondtam remegő hanggal, majd folytattam. – Belláról sikerült megtudnod valamit?

- Gyorsan témára adtad a fejed! – nevette el magát – Nem totojázol. Na de, amit az orvosok odabent és nekem is ott titkolnom kell előtted odabent azért van altatva, mert mikor még nem érkeztél be, odabent is megpróbálta magát megölni. Nem tudjuk miért!

- Ez most komoly? Miért tenne ilyet? – kérdeztem, majd felpattantam az ágyról.

- Nyugodj meg! Halknak kell lennünk, mások is vannak a hotelben! S ha nem bízol bennem, akkor most megszakíthatjuk itt a kapcsolatot. Amit mondok az úgy van! S ahogy mondtam az okát még mindig nem tudni! – mondta erősen hangsúlyozva. S feltett egy kérdést. – Egyéb kérdésed nincs?

- Azt hiszem választ kaptam mindenre! Esetleg lenne még valami infó róla? – próbáltam nyugodt hangvétellel.

- Más nincs! Ami van, mindig elmondom! – vágta rá.

- Akkor azt hiszem ennyi. – elégedett mosollyal arcomon válaszoltam.

- Szép álmokat akkor! – mondta.

Majd ezután ismételten éreztem kezdek elálmosodni. Fogalmam sincs, hogy itt és a liftben is ezt hogyan tette, hirtelen minden erő elhagyta testem, de tudtam valamit ő tett velem. Utolsó emlékem az, hogy a doktornő betakar és mellém fekszik.