Harc az ízekkel

8. fejezet - Mindenre fény derül!

Hamar reggel lett! Ahogy kezdtem magamhoz térni szépen kezdtek visszajönni az emlékeim a tegnap estéről és ezzel együtt a rettegés is kezdett elfogni. Teljesen fura volt az, amit Anna tett. S ami külön fura itt van mellettem. Nem merek megmozdulni, nehogy a mozdulatomra ide ugorjon és ismét tegyen velem valamit. Ja és ugye, minden este itt kéne lennem. Ezentúl minden este ezt akarja? Fogalmam sem volt. Ahogy telt az idő éreztem, ideje lenne kimennem a mosdóba és felugrottam az ágyról és oda mentem. Ahogy jöttem volna ki már ott állt előttem.

- Jó reggelt! Hogy aludtál ? – kérdezte.

- Jó reggelt! Hát a maga módján de jól. Szép álmom volt. Önnel álmodtam, ahol a korházban beszélgetünk és aztán meghívtam Önt egy kávéra. Tehát nem valami nagy dolog. – mondtam.

- Hát majd akkor ezt megcsinálhatjuk! – mondta, majd kacagva elment.

Nem akar beszélni a tegnap estéről. Pedig amikor előttem állt, azt hittem tuti felfogja hozni, de nem. Viszont nem fogom ezt ráhagyni, meg fogom kérdezni, fejembe vettem.

- Gyere reggelizni! – kiáltotta.

Az asztalon mindenféle vega finomság megvolt található. Le is ültem vele szemben és kezdtem fogyasztani a finomételeket. Azonban továbbra is fordult a kíváncsiság, hogy feltegyem neki a kérdéseket.

- Miért csináltad velem azt, amit igen tegnap? – kérdeztem dühödten.

- Ö ... Én semmit nem csináltam. – próbálta tagadni remegő hangon.

- Ugyan, ne játszon velem! Mondja meg, miért csinálta amit csinált? – kérdeztem erőteljesebben.

- Na jó! Tudnod kell, hogy nem Bella az egyetlen ilyen lány a munkatapasztalatom során. Még évekkel ezelőtt volt olyan lány, azt hiszem Anikó, akit nem tudtam megmenteni. Kapta a korházban az ételt, viszont ő nem tudjuk hova tette, de soha nem ette meg valószínűleg. S emellett még vagdosta is magát fürdésnél amire szintén később derült sor. Tehát szorosan hasonlított az esete Belláéhoz. S a legszomorúbb az lett, öszeomlott az állapota. Igaz megpróbáltam mindent megtenni érte, még infúziót is kapott, de néhány hét kómában való létezés után végleg itt hagyott minket. A családja teljesen elkezdett engem hibáztatni, hogy az én hibám volt. S teljesen igazuk volt, mert nem vettem észre az említett okokat. S azóta időnként feljelentenek engem minden mondvacsinált indokkal amit a rendőrség teljesgárdával együtt nyomoz. Ezért csináltam azt is amit veled, hiszen próbálok nyugodt életet teremteni magamnak és azt hiszem ilyen védelem nélkül már ez nehezen is menne. – mesélte, mert fokozatosan könnyes lett a szeme, míg egészen elsírta magát.

- Nyugodjon meg Anna! Én tényleg Belláért aggódom, nem fogom bántani Önt és én tudom, hogy minden lehetséges dolgot meg tesz annak érdekében, hogy megmenthesse. – mondtam, majd látszódott Anna arcán, kezd nyugalomra térni.

Megöleltük egymást és indultunk is dolgunkra, hiszen Annának munkanap, nem késhet el. A történtek ecsetelésekor villant be a fejembe, hogy talán Anna, nem is olyan vérszomjas nő, mint amilyen a korházban látszódott. Ő igenis egy kedves, érzelmes, törékeny nő odabent. Neked bátran elmondom azt, hogy ő igenis olyan hölgy, akit csodálni lehet, hiszen a sok negatív történés miatt is kimondottan erősnek mutatja magát és igazából erős is, mert letudja küzdeni ezeket. A korházba beérve rögtön rohamtempóba kellett váltanunk. Csak nem Bellával történt valami?