Tárd ki a szárnyaid! (Namjoon fanfiction) ~Lassan frissül~

1.rész - Bizalom

Három hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy megváltoztam. Folymatosan kínoz belülről egy hiányérzet féleség. Mintha elvettek volna tőlem valamit, ami fontos volt a számomra. Minden éjjel rémálmok gyötörnek, amik többségében egy rottweiler üldöz jónéhány utcán át, hogy aztán széttéphessen.
Minden akkor kezdődött. Tisztán emlékszem, hogy elindultan a BigHithez, de tovább képszakadás. Jungkook talált rám félúton eszméletlenül, és úgy kellett elcibáljon a kórházba, ahol meglepő módon megállapították, hogy makkegészséges vagyok.
Viszont nem ez az egyetlen furcsa változás. Érdekes módon elkezdtem érdeklődni a vallás és a mitológia iránt. Ezeken belül is főként az angyalok és a démonok közötti összefüggések és ellentétek vonzanak. Ebben én azt találom furcsának, hogy soha nem érdekeltek különösebben a természetfeletti lények vagy a paranormális jelenségek, és egyáltalán nem tartom magam vallásosnak.
Mint mindig valahányszor nehéz napot tudhatok a hátam mögött az egyetelen olyan hely fele indultam, ahol igazán önmagam lehetek a színpadon és a bandán kívül. A könyvtárba. Olyan lett ez számomra, mint egy kuckó, mint egy második otthon, ahol bővíthetem a szókincsemet és tanulhatok olyan dolgokról, amik engem érdekelnek. Nem igazán siettem sehova, hiszen ez a hely megvár engem és éjjel nappal nyitva van.
Beléptem a nagy, kétszárnyas ajtón és rámosolyogtam a kedves könyvtárosnőre.
-Szép estét Namjoon - köszönt rám a már őszülő nő - Megint nehéz napod volt?
-Szép estét. Ne is mondja ajumma - legyintettem egyet, majd elindultam a könyvespolcok fele.
A lábaim minthacsak maguktól mozdultak volna, úgy mentem szélsebesen a mitológiai könyvek fele. Érdeklődve figyeltem a már kismilliószor áttanulmányozott mindenféle színben jelen lévő könyvek címeit és jónéhánynak a fülszövegét is. Hosszas töprengés után kiválasztottam hat számomra érdekesnek tűnőt, hogy azok társaságában vágódjak le egy szimpatikusnak tűnő asztalhoz és belemerülhessek a világukba.

"A Főnix mitikus tűzmadár, mely eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye volt. Az egyiptomiak a főnixet (benu) gólya- vagy gémszerű madárnak tartották"

Egész érdekesnek tűnik. Már három képet és három ilyen leírást átolvastam, amikor halk szitkozódásra lettem figyelmes. Felnéztem, hogy lássam mi is történhetett. Tőlem nem messze egy egészen törékenynek tűnő lány próbált megtartani tizenkét könyvet. Majdnem elnevettem magam, ahogy dülöngélve próbált előrehaladni úgy, hogy ki sem látott a tucatnyi használati tárgy mögül. Megelégelve a szenvedésén való nevetést felálltam és elé léptem. Egyetlen szó nélkül elvettem tőle kilenc könyvet és elindultam ahhoz az asztalhoz, aminél korábban helyet foglaltam.
-Köszönöm szépen - hallottam meg szépen csilingelő hangját, miután lepakoltuk az olvasnivalókat.
-Igazán nincs mit - mosolyodtam el halványan.
-Nem baj, ha csatlakozom? - kérdezte.
-Dehogy. Azért is hoztam ide a kónyveidet - ültem le a székre és akkor először fejemet felemelve láttam meg az arcát.
Gyönyörű tengerkék szemeivel kezdte el vizslatni először a kezében tartott könyvet, majd az én arcomat. Más esetben hidegnek, esteleg jegesnek véltem volna azt a pillantást, amivel végigmért, de ő más volt. Az ő tekintetéből melegség és kedvesség áradt. Szőke hajkoronája szépen keretezte kissé szeplős arcát. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy egy földreszállt angyal ül velem szemben.
-Van valami az arcomon? - lengette meg előttem a kezét.
-Nem. Nincs - mosolyodtam el és ismételten a könyvemnek szenteltem figyelmem.
Néha pillantottam csak fel, hogy lássam, ahogy telt, cseresznyvörös ajkait beharapva koncentrál a szövegre. Fordítottam egy újabbat az oldalakon és ezúttal megakadt a szemem egy képen.

-Az egy sellő - szólalt meg a lány - Latinul syreni. A legtöbb helyen női alakban ábrázolják, de léteznek férfi sellők is. Őket gyakran hirtelenharagúként és védelmezőként jellemzik.
-Te hiszel a létezésükben? - vontam fel zavartan a szemöldökömet - Szerintem az egész csak mese.
-Tudod minden viccnek és mesének fele igaz - mosolygott rám sejtelmesen - Miért néztél olyan nagyot a kép láttán?
-Semmi különös miatt, csak nagyon hasonlít az egyik csapattársamra, Park Jiminre - vontam meg a vállam.
-Biztos csak véletlen egybeesés - legyintett egyet és már vissza is tért az olvasnivalójához.
Már éjjel egy óra is elmúlt, amikor elkezdtem készülődni.
-Hazakísérlek. Nagyon késő van már - néztem rá a már elkészült lányra.
-Igazán nem szükséges - tűrte a füle mögé egyik elszabadult, szőke tincsét.
-Nem igazán kérdésnek szántam - mosolyodtam el és kezét megfogva elindultam az ajtó fele.
Sokkal forróbb volt a bőre a normális testhőmérséklettől, így kishíján elkaptam kezem az övétől. Betudtam annyinak ezt a kis furcsaságot, hogy zavarban van, ugyanis az arca is kissé pirosas volt. Eleinte teljesen szótlanul sétálgattunk. Amikor a csend már kezdett volna frusztrálóvá válni, akkor döntött úgy, hogy megtöri azt.
-Ne haragudj, hogy még meg sem kérdeztem. Mi a neved? - kérdezte kissé remegő hangon.
-Kim Namjoon. És a tiéd? - néztem le a nálam jóval alacsonyabb szépségre.
-Ariel - ejtette ki szépen ívelt ajkain a nevet.
-Mint a kishableány? - vidultam fel rögtön.
-Igen - nevetett fel jóízűen - Csak éppen nem vörös a hajam.
Éppen mentem volna tovább egyenesen az úton, amikor hirtelen megtorpant és elkezdett húzni egy mellékút fele.
-Hová megyünk? - ráncoltam értetlenül a homlokam.
-Azt mondtad, hogy haza kísérsz, szóval a házamhoz - nézett hátra a válla felett.
-Dehát arra csak a tó és a móló van.
-És az otthonom - vezetett be az erdőbe.
Egyre kíváncsibb lettem, ugyanis mostanig nem tudtam, hogy lakik arrafele bárki is. Egy darabig a sötétben botorkáltunk és próbáltuk kerülgetni a kiálló ágakat és gyökereket, de egy kis idő elteltével megpillantottuk a távolban a fényeket.
-Te tényleg itt laksz az erdőben? - szorítottam meg kissé a kezét.
-Igen - mondta, ezzel egyidőben pedig megrezdült az egyik bokor - Ne aggódj. Csak egy őz volt.
Szavai valahogy megnyugvást hoztak számomra. Nem igazán tudtam volna megmondani, hogy miért bízok meg benne, de mégis mentem utána.