Rossz vagy! 2. évad

7.

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Lassan nyitogatni kezdtem a szemem és nem kellett sokáig keresgélnem a zenélő készülék helyét, ugyanis a korom sötét szobában, szinte jelzőfényként lehetett volna használni az aprócska kijelzőt. Mormogtam és gyorsan oldalra gurultam, hogy el tudjak nyújtózkodni a mobilért. Hunyorogva megnéztem a nevet, ami a kijelzőn világított és felvont szemöldökkel vettem tudomásul Jungkook névtábláját.

- Jungkook? - Tettem a fülemhez a telefont és visszadőltem a párnámra.

Megdörzsöltem a szemem és ásítottam egy hatalmasat, miközben hallgattam a halk kuncogását a vonal másik végéről.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - Kérdezte.

- Kijelzi a neved, te idióta - Feleltem mosolyogva. 

- Ja, tényleg - Nevetett. - Elfelejtettem.

- Ittál, Kook? - Sóhajtottam.

- Neeem - Nyújtotta el a szót. - De.

- Mennyit? - Nevettem most én.

- Nem sokat, csak egy pár soju-t - Felelt.

- Párat? - Kérdeztem vissza.

- Hát, voltunk heten és mindenki meghívott mindenkit legalább kétszer - Mesélte. - Szóval hét párat.

- Istenem - Nevettem és sóhajtottam egyszerre. - Mennyi az idő?

- Nem tudom - Emelkedett meg a hangja egy kicsit. - Úgy hajnal kettő körül, mié'?

- Mert hajnalban az emberek alszanak - Tájékoztattam. 

- Hát, mi nem - Felelt.

- Én aludtam, amíg fel nem hívtál.

- Tényleg? - Kérdezte. - Akkor mindegy, most már te se alszol.

- Hát, nem - Feleltem. - Miért hívtál?

- Mert beszélgettünk a régi haverokkal - Felelt. - Itt, Busan-ban, a régi osztálytársaimmal meg a barátaimmal összeültünk. Az egyik srác hívott össze, mert találkoztunk az utcán és ha már itthon vagyok egy kicsit, akkor üljünk be valahová. Szóval heten voltunk.

- Jungkook, tudod szeretem a hangodat, de nem térhetnénk a lényegre? - Mosolyodtam el a szétszórtságán.

- De - Vágta rá azonnal. - És mi a lényeg?

- Jézus - Nevettem fel. - Hogy miért hívtál.

- Ja, tényleg - Eszmélt fel. - Szóval így heten, akik összeültünk, elkezdtünk beszélgetni és meséltem a bandáról, meg minden - Hallottam az izgalmat a hangjában. - És mondtam, hogy van egy gyönyörű barátnőm is, aki babát vár. Ráadásul az enyémet. Szóval hiányoztál és gondoltam felhívlak.

- Édes vagy - Kuncogtam. - Otthon vagy már?

- Aha, most értem haza - Válaszolt. - Azé' hívtalak.

- Jól van. Legalább hazajutottál.

- Persze - Fújtatott. - Nincsen nekem semmi bajom se nincs.

Felnevettem a szavain és megingattam a fejem.

- Nincsen semmi se nincs? - Kérdeztem vissza.

- Nincs - Felelt és hangjából kihallottam a mosolyt. - Veled se nincs?

- Nincs - Csuktam le a szemeim nevetés közben. - De te is hiányoztál nekem.

- De jó - Válaszolt teljesen izgatott hanggal. - Képzeld el, hogy beszélgettünk a babáról.

- Kivel? - Kérdeztem vissza.

- Anyuékkal - Felelt.

- És? - Próbáltam megint a lényeget kiszedni belőle.

- Hát, csak elmondtam nekik, hogy kicsit megijedtünk mind a ketten, meg hogy félek, hogy fiatalok vagyunk - Felelt. - De anya azt mondta, hogy minden rendben lesz és apa is megnyugtatott és most már nem félek annyira. 

- Az jó - Feleltem és egyszerre szorult el a gyomrom és öntötte el melegség a szívemet.

- Várom, hogy megszülessen - Jelentette ki.

- Már én is - Feleltem.

- És képzeld! - Csattant fel megint és azon kezdtem el aggódni, hogy a szülei felkelnek rá, amiért hajnalban így kiabál. - Anya azt mondta, hogy legközelebb neked is jönnöd kell ide velem. Beszélgetni akar már veled, én meg el akarlak vinni itt randizni. Anya is azt mondta, hogy jót tenne neked, ha sétálnánk egy kicsit meg mozognál.

- Jól hangzik - Mosolyodtam el megint. - De mire megint lesz annyi szüneted, hogy le tudnánk utazni, szerintem megszülök.

- Dehogy - Hessegette el a feltételezésemet Jungkook. - De majd a babával is le kell jönnünk.

- Természetesen - Feleltem. - Mégis csak a nagyszüleik.

- Aha - Kuncogott fel megint. - Én meg az apja.

- Igen, Kook - Válaszoltam.

- Szerinted jó apa leszek? - komolyodott el a hangja.

- Szerintem nagyon - Feleltem.

- És az baj, ha nem tudok mindig vele lenni? - Kérdezett újból. - Apa azt mondta, hogy ez nem változtat azon, hogy az apja vagyok, de szerinted  attól még szeretni fog, ha nem vagyok ott veletek mindig?

- Persze, hogy szeretni fog, ne butáskodj! - Nyugtattam meg. - Jobban, mint gondolnád.

- Az jó lenne - Tért vissza a vidámság a hangjába. - Vele is el akarok majd menni randizni.

- A gyerekkel? - Kérdeztem vissza.

- Naná - Vágta rá. - Dupla randi veled.

- Úgy legyen - Nevettem fel.

- Úgy lesz, megígérem. Viszont most alszom, már nagyon álmos vagyok.

- Jól van, menjél csak - Sóhajtottam.

- Találkozunk holnap - Mondta.

- De jó lesz - Mosolyogtam a tényre, hogy holnap megint együtt leszünk és elkezdődik a turné, ahová én is elkísérem őket.

- Nagyon szeretlek - Mondta. 

- Én is téged, szép álmokat - Feleltem.

- Neked is, kicsim - Motyogta a telefonba.

Ezután már csak a halk légzését hallottam, tehát valószínűleg bealudt az utolsó mondata után. Nem is csodáltam, csak mosolyogva bontottam a vonalat és letettem a készüléket a párnám mellé. Aludnom kell, holnap még be is kell pakolnom a turnéra és el kell készülnöm. Hosszú nap vár rám.