Több Mint Testvérek [YoonMin][18+]

Amikor minden elkezdődött

Az én nevem Park Ji Min és még kiskoromban örökbefogadott egy nagyon kedves család, így lettek szüleim és egy -tőlem nagyon eltérő személyiségű- bátyám. A bátyám neve Min Yoon Gi.
Tudod ő egy irtó menő srác és bátor, sokszor bukó - de olyan vicces értelemben- de ennek ellenére még egy nagyon jó ember. Mindig megvég azoktól akik zaklatnak vagy bántanának. Mindig is ilyen volt. Keménynek mutatja magát de valójában törődik a másikkal és jobban mint az ember gondolná. Ezt szeretem én annyira benne. És igen itt a gond... Szeretem. Beleszerettem a bátyámba. Ez nagyon gáz?  Mondjuk én egy jó ideje beletörődtem a dologba. Mert hidd el ha ismernéd úgy ahogy én te sem tudnál nem beleszeretni. Egyszerűen képtelenség! De szerencsére ezt ő nem tudja és remélem így is marad, mert szerintem megrontaná a kettőnk kapcsolatát. Most 16 éves vagyok és a 17 éves bátyámmal élek konkrétan csak egy lakásba, mert a szüleink mindig üzleti úton vannak.El sem tudod képzelni mekkora önuralomra van szükségem ilyen helyzetben. És ami még roszabb, hogy egy szobában vagyunk Yoongival és az ágyaink maximum fél méterre vannak egymástól. Esténkét, mikor már mindenki nyugovőra tért mindig Yaoongi aranyos arcát nézem miközben alszik. Még van amikor beszél is miközben alszik. Olyankor em tünik elérhetetlennek, csak egy átlagos srácnak és ez megnyugtat. Sokáig nem is voltak gondok az érzelmeim fékentartásával. A gondok egy átlagos napon kezdődtek. 

Egyik reggel nem a szokásos ébresztő hangra keltem -ami egyébként a Super Junior- Sorry Sorry- hanem Yoongi mély, kedves hangjára.
Yg: Jiminie~ -Így szokott általában szólítani, mert szerinte olyan vagyok akár egy kislány- Ébresztő!  
Én rá se hederítettem, csak megfordultam és aludtam tovább. Majd hrtelen éretem a nyakamban Yoongi lehelletét.
Yg: Ha nem sietsz el fogsz késni a suliból. *suttogta a fülembe*
Na erre már kipattantak a szemeim. És nem is a mondtat tartalma miadt, hanem Yoongi közelsége miadt. Nagyon zavarba jöttem. Mikor kinyitottam a szemeimet Yoongi egyenesen a szemembe nézve rámmosolygott. Ilyen közel nem voltunk még egymáshoz. Mondanom sem kell ennek az eredménye az lett, hogy az arcom normálisról rákvörössé változott.
Jm: Jó kelek már! Csak szállj le rólam.
Yg: Oké de siess mert itthagylak.
Jm: És mégis kinek a hibálya, hogy nem keltem föl elöbb?!
Yg: A tied Jiminie. Tudod, hogy én sosem hibázok. Hibátlan vagyok. *kacsintott rám*
Jm: Ja és tiszteletreméltó ő hibátlanságodnak korábban ébreszteni luxus ha már egyszer kikapcsolt az ébresztőmet.
Yg: Csak kipkedd magad.
Jm: Jó de várj meg! 

Yg: Hagytalak már itt egyszer is?
Jm: Erre inkább had ne válaszoljak....

Mikor beértünk az osztályterembe az útjaink elváltak. Ő ment a saját barátjaihoz -akik a "menők" klikjábe tartoztak- és meg az én eggyetlen barátomhoz, Taehyung hoz.
Egy átlagos napnak indult az iskolában. A padom összefirkálva és a füzeteim rejtélyes módon a kukába kerültek. Yoongi mint mindig az osztályfőnök padján állva kiabállt, hogy hagyjanak végre engem békén és, hogy péppé veri azokat akik piszkálnak de annyira, hogy még a körzeti se vállalja őket. De nem ő volt az eggyetlen aki kiállt értem. Taehyung segített kibányászni a kukából a füzeteimet és a padomat megszabadítani a "Takarodj", "Mocskos buzi"  feliratoktól. Ja igen el is felejtettem mondani -de gondolom ezt anélkül is tudod már-, hogy meleg vagyok. Ezért is szállt rám a fél osztály. 
A nagyszünetben elmentem a mosdóba és valaki viccesnek találta, hogy nyakonönt a WC ben egy vödör vízzel. Már nem is reagáltam szinte semmit csak álltam ott csurom vizesen.
Aztán bejött Yoongi és amikor meglátta, hogy mi történt a nagy, szürke szvetterét rámterítette, majd átkarol és mondott valamit. Hogy micsodát azt már nem is tudom, nem figyeltem. A figyelmemet elvonta a nagy keze ami a fejemet símogatta,az ajkai ahogy beszélt, azok a gyönyörű barna szemei amin visszatükröződött az én arcom és a szvetteréből áradó erős, kellemes illata. Biztosan megint valami vígasztaló beszédet motyogott ott nekem. Úgy megcsókoltam volna~ Áááá ki kell hesegetnem a fejemből az ilyen  gondolataimat!
Az összes órán Yoongit bámultam és csak ő járt a fejembe. De ettől eltekintve a nap többi része egész unalmas volt. Vagyis majdnem. Az iskola után Taehyung kihívott az udvarra, mert valami mondandója volt. Hát erre nem számítottam volna de szerelmet valott nekem. Eleinte azt hittem, hogy ez csak egy vicc lehet, de aztán megkért, hogy járjak vele és amolyan "nyögve nyelősen". Úgy kelett kíhúzni belőle a szavakat. Sosem láttam még ennyire zavarban. Viszont ez pont jókor jött. Úgyis ki kell vernem a gondolataimból Yoongi-t és ez egy remek lehetőség. Ezen kívül nem is volt szívem visszautasítani Taehyungot, hiszen a legjobb -vagyis inkább az eggyetlen- barátom és nem akartam megbántani. Vagy az is lehet, hogy csak túl önző vagyok és félek ettól, hogy egyedül maradok. 
Ígyhát hazafele már Taehyung kezét fogva sétáltam, Yoongi melettünk sétállt. 
Yg: Szóóóóval akkor ti most együtt vagytok?
Taehyung elpirult és a tekintetével csak az aszfaltot szugerálta.
Jm: Igen. Taehyung ma valott nekem színt én meg elfogadtam az ajánlatot amit tett igaz? *Néztem Taehyung felé széles mosollyal az arcomon.*
Th: E-eddig nem volt bárotságom. De már bánom, hogy nem elöbb tettem meg.
És a légkör kettőnk között hogy is mondjam... "rózsaszínné" vállt és a levegőben virágok röpködtek. 
Yg: Hmmm... Értem...
 Az út többi részén nagyon nem beszélgettünk. Mikor hazaértünk Én és Taehyung bementünk a szobámba -ami ugye Yoongié is volt egyben- és ott beszélgettünk. Úgy gondoltuk játszunk gazdálkodj okosant. Az egyik alkalommal mikor a dobókockával dobtam az arcunk rettetntő közel került egymáshoz és vagy két percig  néztünk egymás szemébe, egy egy kósza pillantást vetve egymás szályára. Ezt vehetem egy jelnek is nem? Ígyhát félresöpörtem az útból a tásrast és ledöntöttem Taehyung-ot a földre. Yoongi éppen akkor nyitott be mikor a nyelvem éppen Taehyung szájában járt. Úgy láttam mintha valami "elpattant" volna Yoongi idegrendszerében.
Odacsörtetett, leszedett Taehyungról majd megragadta a cuklójánál Tae-t és kiráncigáta majd kidobta a bejárati ajtón. Mikor visszajött Yoongi a szobába számon kértem.
Jm: Mégis mit művelsz?!?
Yg: Ezt én is kérdezhetném! Hogy képzeled, hogy itt smárolsz vele?
Jm: Mért baj?!
Yg: Igen az!
Jm: Ő már a pasim bármikor lekaphatom ha ahoz van kedvem!
Yg: Te tényleg nem fogod fel!?
Erőből megragadott, az ágyamra lökött, fölém hajolt és a kezeivel elzárta a menekülő utam.

Ez volt az első rész, remélem tetszett!!😉
Köszi, hogy elolvastad!!
A helyesírási hibákért sorry~ / az sosem volt az erősségem😅/

🌸Véleményt comment formályában kérnék🌸

by: Alpacalover69♋