over

Veszítettél!

- Tessék, itt vagyok! Ennyire félsz tőlem, hogy nem egyedül jöttél?

- Én félni egy lánytól? Chh, hagyjál már!

- Na, gyere, gyorsan fejezzük ezt be semmi kedvem veled egy levegőt szívni!

- Rendben, ahogy karod. De nem tudod mire vállalkoztál. Fiúk fogjátok le!

- Ez így nem fer de legyen, meglátjuk, hogy mennyivel leszel előrébb.

A két fiú elindult felém, de abban a percben elő kaptam a pisztolyom és mind a kettőt lelőttem.

- Tudod nem láttam jónak, hogy három az egy ellen így ki kellet iktatni őket, de mivel ketten maradtunk így gyerünk, gyere, döntsük el ki az erősebb!

- Megölted őket!

- Ez is a te hibád látod?

- Persze, hogy az enyém ki másé, te vagy a nagy Sarah McCklrack.

- Úgy ahogy mondod, szóval elkezdhetnénk? unom már a fejed.

Ekkor nekem rontott próbált egy jobb horgost adni ám ki kerültem azt, én egy gyors orrtöréssel a háta mögé mentem és hátulról ki rúgtam lábát. Összerogyott, mint egy rongybaba. Ám ekkor egy pillanatra a falhoz néztem, és na, kit láttam meg? Igen jól tippeltetek, a padtársamat. Ezt kihasználta Troy így ellökőt és rá ült a csípőmre és ott ütött, ahol csak ért én a fejem védve védekeztem. Hallottam, hogy Scollinson vagy ki (oké tudom Dylan a neve, de jobban szeretem az embereket a vezetéknevükön hívni, még ha nem is tudom) elindult felénk így oda kiabáltam.

- Maradj ott!

Nem válaszolt ám eltereltem Troy figyelmét így a földre küldtem és addig vertem, míg már nem mozgót és igen gyengén vette a levegőt is. Felhívtam az embereimet. Most kérdezhetitek milyen embereimet? Nem vagyok hozzá Fiattal?

Egyszóval nem. Ugye tudtátok, hogy apám visszavonult maffia, ámbár miért? Mert nekem adta! Így már értitek, remélem.

- Andrew, gyere az iskolához! El kell tüntetnetek két testet, plusz egyet a kínzóba kellene vinni, ja és hozz nekem ruhát Kössz.- ezzel letettem.

- Na és mi késztett arra, hogy utánam gyere? – kérdeztem, míg a véres kezemet a ruhámba töröltem.

- Nem követtelek csak pont erre jártam.- válaszolt

- Hát persze, bárcsak jobban tudnál hazudni! – sóhajtottam fel.

Ekkor láttam a szemem sarkából, hogy megjött Andrew egy fekete BMW X4-el.

- Sarah kisasszony jól van?

- Persze Andrew elhozta, amit kértem?

- Igen a csomagtartóban van.

Oda sétáltam szép lassan a csomagtartóhoz és kivettem belőle a ruhám. Levettem a pólóm a gatyám és csak egy szál alsó neműben voltam. Hátra se néztem tudtam, hogy Wollinson bámul.

- Tudnál úgy nézni, hogy ne vegyem észre?

- Nem is bámullak!

- Legalább ne tagad.

Ezzel a végszóval elkezdtem, felvenni a ruháimat és persze mikor a nadrágért hajoltam le szépen be pucsitottam, ezzel is kicsit kínozva őt. Mikor mindennel kész voltam elhaladtam mellette ám észrevettem, hogy a hűlt helyemet bámulj megfagyva, szóval mikor már kellő távolsággal magam mögött hagytam útánna szotam.

- Jössz vagy sem? Tudod, még óránk van!- ilyen nyámnyila embert még életemben nem láttam. –morogtam halkan

- Hallottam ám, és nem vagyok, nyámnyila nem is ismersz!

- Nem is akarlak!

-----------------------------------------

Uhm még ma hozzom a másik részt. És nagyon sajnálom, hogy enny időt ki hagytam. :c

- Becky