szerelem gátlások nélkül

Iskolai kaland

Sosem fogom tudni elfelejteni azt a napot. Igazából nem is akarom, hiszen olyan sokat köszönhetek neki. Március harmadika, nyílt nap volt a History Academy nevű egyetemen. Nagyon izgatott voltam, bár a fiam nem igazán akart elmenni az iskolába, hiszen egyáltalán nem tetszett neki. Persze próbáltam meggyőzni, hogy az egy nagyon jó iskola és a képességeivel biztosan jó helye lesz ott. Végül is unottan, de beleegyezett, így elmentünk a nyílt napra. 

Már a parkolásnál fennakadtam, hiszen alig-alig volt már hely. Éppen be akartam volna tolatni az egyetlen helyre, amit találtam, amikor valaki bevágott elém. Megnyugtattam magam és nagy nehezen sikerült találnom egy másik helyet. Egy férfi szállt ki a kocsiból, illetve egy fiatal, a fiammal egyidős lány. A férfi talán a negyvenes évei elején lehetett. Kék V-nyakú pólót viselt egy szűkebb szabású fekete farmerral és egy Sabago hajóskapitány cipővel. Sütött róla az intelligencia. A lány arcán - aki valószínűleg a lánya volt - hatalmas mosoly ült. Kicsit irigy voltam, hogy az ő gyereke legalább élvezi az apjával ezt a napot. Bezzeg az én fiam mindent megtett volna, hogy mentesüljön egy anya-fia programtól! Mindenesetre felszegtem az állam és a férfi elé léptem. 

- Már ne is haragudjon, de én akartam ide beállni! - Közöltem a férfival, aki erre felém fordult. Lepetten megvakarta a fejét, majd egy sunyi mosolyt eresztett meg felém.

- Bocsánat, de nem láttam rajta sem foglalt jelzést, sem névvel ellátást - Szinte már hányta oda nekem. Paprikavörös lettem, fújtam egyet és határozottan odaléptem közvetlen elé.

- Maga pökhendi, beképzelt pacák! - A fiam a kezeibe temette az arcát. Lehet, pont ezért nem akart velem sehova sem kimozdulni. Nem voltam sosem szívbajos nő. Szinte elviharoztam, igazából nem tudtam, merre megyek, csak mentem. Martin szinte már futott utánam. 

- Anya, nem arra kell menni! - szólt utánam, én pedig döbbenten megálltam. Ránéztem az értesítőre. "Rome előadó terem" állt a tájékoztatón a gyülekező pont helye. Hatalmas hely volt ez az egyetem rengeteg gyönyörű Viktoriánus-kori épülettel és néhány modern üvegcsarnokkal. Volt egy gyönyörű park is egy halastóval. Szobrok és különféle építmények díszítették az udvart. Boltív ékesítette a bejáratot. Egyszerűen ledöbbentett engem a látvány. 

Ahogyan Martinra néztem, észrevettem, hogy bizony az ő álla is a padlót verdesi. Ez némileg boldogsággal töltötte el szívem. Legalább ez tetszik neki, ha más nem - gondoltam magamban. 

Egyenesen a Rome előadó teremhez sétáltunk, ahol már rengeteg szülő és jövendőbeli diák foglalt helyet. Mi is leültünk, úgy a második sorba. Ismét megpillantottam a férfit akivel a parkolóban összetűzésbe kerültem. A kis szöszi is ott ült mellette. A lány éppen nagyon forgolódott és megpillantott minket. Egy kedves mosolyt eresztett meg felénk. Meglepett, de aztán rájöttem, hogy ezt a mosolyt igazából Martin kapta. A lány után az apja is hátrafordult, aki már kevésbé örült annak, hogy lát, inkább gúnyos volt a vigyora. Felvontam a szemöldököm, és már éppen oda akartam szólni, amikor egy alacsony, pocakos férfi lépett be a terembe. Csak néhány szál haja volt, de még az is fehér volt, mint a hó. Krákogott egyet, majd a mikrofon elé állt.

- Tisztelt hölgyeim uraim, és kedves érdeklődő diákok. A History Academy ezennel megkezdi a nyílt napját. - Mindenki tapsolt. - A nevem Joseph Murdock. A diákok csak Murdock igazgató úrnak hívnak - mutatkozott be. - Mivel szerencsére igazán sokan eljöttek, két csoportra osztjuk a túrát. Az első a történelem-szak, míg a második a dráma-szak iránt érdeklődőkből fog állni. 

Két férfi lépett elő a terem két különböző pontjából. 

Az igazgató elkezdte a neveket olvasni. - Akiknek most olvastam a nevét, kövessék Mr. Bubble-t - mutatott a jobb oldalon álló zöld pólós férfira. Újra neveket kezdett olvasni. - Akik most hallották a nevüket, kövessék Mr. Wolf-ot - intett a másik férfinak, aki összeszedte a dráma-tagozatosokat. Azaz minket is. Azonban, amit igazán sajnáltam, hogy a férfi és a lánya is a dráma csoporttal indult.