szerelem gátlások nélkül

Életem nagy napja(nyertes)

Szóval, a kevés beküldött történetek közül(sajnos igazán kevés, ha jól emlékszem, három) ezt találtam a legkidolgozottabb. Illetve szerintem ez a történet követte azon feltételeket, amelyeket eddigi fejezeteimben írtam le.
Gratulálok a győztesnek!
Amennyiben szeretnéd, hogy feltüntessem a neved, jelezd és megteszem.

$$$$$

Grace Hammilton vagyok. 23 éves és egyetemista. Ma lesz eddigi életem legnagyobb napja, ugyanis délután lesz az esküvőm. Adamat, a vőlegényemet öt éve ismertem meg. Három éve végre beadtam neki a derekamat és azóta jártunk.

Emlékszem az estére, amikor megkért. Éppen hazaértem az egyetemről, ő otthon várt engem. Semmit nem sejtettem. Együtt vacsoráztunk, aztán lefeküdtünk a gyönyörű francia ágyunkba.
Odahajolt hozzám érzelmesen megcsókolt. Mellkasára hajtottam fejemet, ő kezével a hajamat simogatta. Egyszer csak elkezdett nekem kifakadni:

- Tudod Garace, én sok lánnyal voltam már, sok embert ismertem meg, sok érzelmet kiváltottak belőlem más lányok. De egyik sem te voltál, senki sem tudta azt megmutatni nekem, mint te. Az igaz szerelem ajándékát adtad nekem. Ennél többet már nem is kaphatnék. Te vagy az igazi számomra Grace, a nagy Ő!- mondta nekem lágy hangján, nekem könny gyűlt a szemeimbe. Felült, s szemembe nézett- Grace Hammilton,megtisztelnél azzal, hogy összekötöd velem az életedet?- kérdezte tőlem, megsimogatta arcomat és csak mosolygott. Rettentesen boldog voltam, elővett egy csodálatos gyűrűt az egyik fiókból, majd megmutatta nekem.

- Igen!- mondtam neki, miközben szemeimből folytak az örömkönnyek. Magamhoz húztam, s megcsókoltam.- Nekem is te vagy az igazi- mosolyogtam rá.

Így történt, hogy megkérték a kezemet. Nem egy nagy durranás, de nekem teljesen tökéletes volt. Nem kell sem több sem kevesebb, nem is számít, hogy hogy kér meg. Nekem az a fontos, hogy ő az, akivel le szeretném élni az életemet.

Már csak egy órát kell várnom és végre a felesége lehetek. Izgultam természetesen, de szerencsére itt volt mellettem az édesanyám, és segített mindenben.

Minden készen állt. A helyszín tökéletes volt. Mindenki ilyenről álmodik. Kint voltunk a szabadban, az égen egyetlen felhő sem volt, a nap meleg sugarai erősen sütöttek le a násznépre, akik legyezőkkel, és kalapokkal próbálták enyhíteni a szörnyű meleget. Szerencsére átívelt fölöttünk egy jó nagy fehér vászon, így elviselhetőbb volt, viszont ez csak abban segített, hogy adott egy kis árnyékot. Ettől függetlenü ez így volt jó, nekem nem volt melegem szerencsere. Hogy nézne ki egy izzadt mennyasszony?

Édesapám karjába kapaszkodva indultam el a vőlegényem felé az egyenes úton, amikor a zonogorista lenyomta az első billentyűket. Apukám adott egy puszit a fejem búbjára, s kezemet átnyújtotta Adamnek. Ő rákulcsolta hosszú ujjait az enyémekre, majd így mentünk a pap elé.

Mint minden esküvőn, itt is sírt mindneki. A szertartás után bevonultunk a helyszín melletti terembe, és itt fogadtuk a gratulációkat. Mindenki kedves volt és dicsért minket.

Az étel nagyon finom volt, a torta meg egyszerűen fenomenális. Ezután jöhetett a tánc. Először csak mi keringőztünk, majd a közös számunkra már mindenki táncolt. A hangulat az egekben volt, életem legjobb napját éltem át.

Lassan ideje volt indulnunk, mert eljárt fölöttünk az idő. Hajnali kettő körül lehetett az, amikor mindenkitől sikerült elköszönni.

Mi is hazamentünk, s egy csók után álomra hajtottuk fejünket. Másnap ideje volt elindulni a nászútra. Mi szerencsés helyzetben voltunk, ugyanis Párizsba mehettünk el. Ott eltölthetünk egy hetet. Nagyon várom már.