*Hermione szemszöge:
Miután bekísért a kastélyba elmentünk enni.
~
-Jaj Ginny! A fiúk nélkül semmi sem lesz ugyan az!
-Ne szomorkodj már Hermione! Legalánbb több időnk marad egymásra és elmondhatod, hogy mi volt Malfoyjal!
-De már elmondtam!
-De csak felszínesen! Részletes beszámolót kérek!-hiába ez a szerény külső, a Wesley lány igen akaratos. Így hát elmondtam neki mindent szóról szóra, közben lassan elfigyasztottuk az ínycsiklandozó lakomát. Kifelé indultunk, amikor a nevemet kiáltotta valaki. Hátra néztem és egy szőke üstököt láttam pár méterrel mögöttünk.
-Menj nyugodtan Ginn. Majd megyek én is-a vörös kis boszorka mindenttudóan mosolygott, majd továbbált. Amíg lejátszódott közöttünk ez a jelenet, az összetéveszthetetlen szőke üstök és a hozzá tartozó test mögém ért.
-McGalagony keres minket.
-Miért?
-Gyere és megtudod. Egyébként fogalmam sincs- ezután szótlanul baktattunk az igazgatói iroda felé. Bekopogtam, majd amikor meghallottuk a ,,szabad"-ot Draco benyitott.
-Malfoy, Granger!-biccentett felénk a tanárnő.
-Jó estét McGalagony professzor!- köszöntünk vissza neki kórusban.
-Elnézést, hogy ilyen későn szólok, de maguk az iskolaelsők. Közös különszobát kapnak, két külön hálószobával, közös fürdővel és társalgóval. Első emelet rögtön balra.Itt a kulcsuk, nem fogok mindent részletezni sok a dolgom. Viszlát!-azzal ki is tessékelt minket.
-Hát ez gyors és tömör volt.
-Az. Na akkor menjünk, a csomagjainkat már biztosan odavitték.
Amikor elértük a nagy kétszárnyú ajtót beletettem a zárba a kulcsot, majd elfordítottam.
-Fáradjon be uram!
-Köszönöm hölgyem!
Mindketten elnevettük magunkat.
-Merlinre! Ez hatalmas!
-Szerintem ez a legnagyobb szoba a kastélyban.
(És ha most kedves olvasó, arra vársz, hogy leírjam, hogy hogy nézett ki a szoba.... Akkor el kell, hogy keserítselek. Mert ilyen nem lesz.Majd a kis fantáziád kitalálja.☺)
-Hulla fáradt vagyok. Lefekszem aludni, holnap még úgy sincs tanítás. Jó éjszakát!-mondtam egy félmosoly keretében, majd elmentem a szobámba.
-Neked is!
