2.fejezet,

1.8K 61 5
                                    

*Draco szemszöge:

Amikor a lány megfordult teljesen ledöbbentem. A megigéző mogyoróbarna szemeivel engem fürkészett. Az emlékek szomorúságot bújtattak a szemébe. Szörnyű bűntudatom lett. Az fájt a legjobban, hogy őt bántottam. Pedig nagyon nehéz volt. Nem csak azért, mert az apám kényszerített. Hanem, mert már harmadik óta érzek valami furcsát. Negyedikben, a bálon amikor megpillantottam, abban a csodálatos ruhában, akkor döbbentem rá, hogy ez a furcsa érzés...Szerelem.

*Hermione szemszöge:

Ginnyvel gyorsan kerestünk egy üres kabint, felraktuk a ládáinkat, majd Ginn vadul integetni kezdett Harrynek. Én csak leültem és kivettem egy könyvet a ládámból. A vonat mozgásba lendült, így Ginny jobbnak látta, ha leül. Letettem a könyvet, hogy zudjunk beszélgetni. Körübelül 10 perc múlva elmentem megnézni, hogy hol jár a büfés néni. Viszont, mikor a második kabin mellett elhaladtam nekiütköztem valakinek. Az egész vonatból pont belé ütköztem! A legkevésbé vele akartam most összefutni. Malfoyjal.
Korábban nem tudtam megfigyelni annyira.
Egészen megférfiasodott.Kifejezett jól néz ki ebben a fekete öltönyben és ingben. Ha nem lenne ekkora görény, még lehet, hogy tetszene is. Hermione hova gondolsz!!
- Nicsak a halálfaló Malfoy visszajön a Roxfortba- próbáltam valami gonoszkodót mondani, bár Malfoy nem volt valami sértegetős kedvében.
- Először is már nemvagyok halálfaló, egyébként is kényszerből lettem az. Másodszor Granger be kell fejeznem a sulit és...- folytatta volna de a vonat fékezett egyet és én előre estem. Malfoyra. Ő megtudta volna tartani az egyensúlyát, de mivel ráestem ő is elterült a vonat padlóján.

Minden változik...Donde viven las historias. Descúbrelo ahora