*Hermione szemszöge:
Miután visszamentem Ginnyhez, elmeséltem neki a történteket, majd átöltöztünk. Kb 10 perc múlva már a theszláros kocsik felé sétáltunk. Sajnos most már én is látom őket. Amikor Bellatrix megkínzott az emlékeimhez is hozzájutott, így akaratom ellenére megtalálta a szüleim házát és nem teázni ment. Hanem gyilkolni. Ebből az következik, hogy én is látom az állatokat. Már majdnem odaértünk a kastélyhoz, de én nem bírtam már sokáig sírás nélkül. Amikor leszálltunk mondtam Ginnynek, hogy nyugodtan menjen előre, majd én is megyek. Egy kicsit egyedül kellett lennem. Levettem a ládám, de amikor megláttam a thesztlárokat eltörött a mécses. Ott helyben kitört belőlem a mérhetetlen zokogás. A ládámra rogytam, amikor egy kezet éreztem a vállamra simulni.
-Griffendél heecegnője, a ládáján sír, amikor már mindenki rég a kastélyba ért. Megtudhatom miért?-csendült fel a túlságosan ismerős hang.
-Mit akarsz már megint Malfoy?Nem vagyok kíváncsi a sértegetéseidre, ha azért jöttél.
-Csak megszeretném tudni, hogyan segíthetek egy ládán síró lánynak?-a szemeim kistányér méretűre kerekedtek a válasz hallatán. Még sírni is elfelejtettem a nagy csodálkozásban.
-Ez...ez komoly??
-Teljesen. Megváltoztam, hidd el. Elmondod végre, hogy miért sírsz?
-Te...látod a theszlárokat?
-Igen, miért?
-Mert én az eddigi években nem láttam őket. De most már igen- eredtek el megint a könnyeim.
-A szüleid?-óvatosan bólintottam. Megsimítottam a hátam, majd elkezdte törölgetni a könnyeimet. Nem tagadom, tényleg jól esett. Lassan elapadtak a szemeimből áradó sós cseppek.
-Na gyere. Ideje bemenni- felállított, majd amikor elindultam felemelte a ládám és ő is követett.
