*Draco szemszöge:
Elvesztette az egyensúlyát és rám esett. Próbáltam olyan arcot vágni, mintha nem örülnék neki, de nem nagyon sikerült, ugyanis, szinte repdestem az örömtől. Megtartottam a karommal, hogy ne essen olyan nagyot.
-Én...ööö....-jött zavarba a közelségtől.
-Granger. Szerintem felkéne állnod. Nem valami kényelmes nekem ez a pozíció.
-Persze, persze. Bocs, hogy rádestem Malfoy- tápászkodott fel nagy nehezen.
-Túlélem.
-Biztos, hogy jól érzed magad?
-Persze miért ne érezném?
-Kivételesen kedves vagy és még egyszer sem sárvérűztél le.
-Változnak az idők, a nézetek, az érzések. Minden változik. Ahogy én is.
Elakadt a szava! Granger szótlan maradt!
-Nekem vissza kell mennem a kabinba. Viszlát Malfoy!
-Viszlát Granger!
