Scarlett Parker az Albániából érkezik, és 15 évesen kezdi el tanulmányait a Roxfortban. Szüleit megölték a halálfalók, keresztapja, James Parker magához veszi, és idehozza. Azért döntöttek a Roxfort mellett, mert szerintük ez biztonságos hely. Vajon...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
15 éves vagyok. Albániából érkeztem. Keresztapám ide hozott, mert úgy gondolta, a Roxforban biztonságban leszek. McGalagony professzor tegnap küldte el a listát a felszereléssel. Holnap megyünk Jamessel a az Abszol útra bevásárolni. De azelőtt még beugrunk a Mágiaügyi Minisztériumba, hogy keresztapám megkapja az irodáját, hiszen ott fog dolgozni. Nagyon várom már a szeptember elsejét! Remélem sok új barátom lesz!
Másnap reggel - Scar! Gyere reggelizni! El fogunk késni! - Sietek! Gyorsan magamra kaptam egy kényelmes mugliruhát, majd lementem. Zabpelyhet ettem, mint ahogyan James is. Kimondottan finom volt. James úgy határozott, hogy egy telefonfülkén át megyünk le a Minisztériumba. Amint a fülke leért, mi meg kiléptünk, elállt a lélegzetem. Csodálatos volt! Elragadó! És hogy mennyi ember! Bocsánat.. varázsló! A nagy álmélkodásban nekiütköztem valakinek, és ráléptem a lábára. - Bocsánat! - szóltam, miközben felemeltem a fejem. Egy fiú állt előttem. - Harry Potter vagyok. - mondta, én meg feleszméltem a bambulásomból. - Én Scarlett Parker. - Örülök, hogy megismertelek. Melyik suliba jársz? - A... - Harry! Hova tűntél? Gyere, el fogunk késni! - üvöltött egy férfi. - Mennem kell. Szia. - Szia..- mondtam szomorúan. James eközben visszajött hozzám. - Á. Megvagy. Nem tudtam elképzelni, hol vagy! Megnéztem az irodát, és elképesztő! Nem akarod megnézni? - Esetleg majd máskor. Nem megyünk az Abszol útra? - Ha azt akarod. Induljunk. Útközben Harryn gondolkoztam. Nem tűnt olyannak, mint amilyennek mondták Albániában. Ott mindenki egy nagyképű, büszke alaknak nevezte, de nekem első benyomásra nem olyan. Mindegy... - James? - szólítottam meg meg egyszer. - Igen? - Figyelj...tudod van az a Harry Potter. Ő a Roxforba jár? - Azt hiszem igen.... De miért érdekel? - Csak úgy kérdeztem. - Rendben van. A Foltozott Üstön keresztül mentünk az Abszol útra. Csodálatos hely! Hogy mennyi bolt, és mennyi varázsló!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sorban mentünk. Mindent megnéztünk. Vásároltunk, szórakoztunk. Nagyon jó éreztem magam. A végén kaptam Jamestől egy utószületésnapi ajándékot is, mert a születésnapom már volt. Július 31.- én. Kaptam egy macskát. Gyönyörű fekete volt. Pityu lett a neve.
Gyorsan teltek el a nyár utolsó hetei. Egyik nap azon kaptam magam, hogy augusztus 31.- e van, és holnap kezdődik a suli. Becsomagoltam mindent a ládámba, mindent gondosan előkészítettem, majd lementem vacsorázni. James már ott volt. - Szia, Scarlett! Sajnálom, hogy csak most szólok, de amíg pakoltál, itt volt egy munkatársam, és szólt, hogy holnap hamarabb kell bemennem. Nem tudlak elkísérni a vonatállomásra. Igazán sajnálom! - Nincs semmi gond, James! 15 éves vagyok. Egyedül is eljutok oda. - nyugtattam meg. Igazából nem szívesen lett volna kedvem egyedül menni, de nem akadályozhatom őt a munkájában.
Éjszaka nagyon keveset tudtam aludni. Amikor felébredtem, James már nem volt otthon. Szerencsére már tegnap elköszöntem tőle. Taxival mentem a King's Crossra. ( Keresztapám ötlete volt.) Amikor a pályaudvaron lépkedtem, sokan bámultak, nem tudom miért. Na jó, tudom. A ládám miatt. De nem baj. Nem érdekelt. Biztos minden varázslóval ezt teszik. Nekifutottam a 9 és a 10. vágánynak, és szerencsémre épségben átjutottam. Ott egy csodálatos látvány fogadott. Ott volt a vonat. Gyönyörű, piros, csodásan nézett ki. Amint gyönyörködtem a vonatban, hátulról nekem jött valaki. Megfordultam. - Nem látod hogy itt vagyok? - kérdeztem idegesen. - Te velem ne beszélj ilyen hangon! Én egy Malfoy vagyok és nem engedem, hogy egy egyszerű halandó így beszéljen velem! - dühöngött a fiú. - Nekem legalább van szemem! - vágtam vissza, de kár volt. - Ne merj meg egyszer így beszélni, te... - szorította meg a csuklómat. - Scarlett? - kérdezte ég ismerős hang, mire megnyugodtam. - Harry? - kirángattam a kezem Malfoyéból, és odaszaladtam hozzá. - Te mit keresel itt? - tette fel a jogos kérdést. - Folytatom a tanulmányaimat a Roxforban. - mosolyodtam el, látva Harry értetlen arckifejezését. - Szerintem menjünk, keressünk egy kupét. - szólt. - Rendben. Harryvel beültünk egy üres kabinba, majd nemsokára egy lány és egy fiú lépett be rajta. - Harry, nekünk előre kell mennünk a prefektusi kabinba. Megbeszélésre. - szólt a lány. - Menjetek csak... Aaa. Hermione, várj! Bemutatom Scarlett Parkert. Scarlett, ők Hermione Granger és Ronald Weasley. - Örülök hogy találkoztunk. - ráztam kezét sorban a lánnyal, majd a fiúval. - Ők a legjobb barátaim. - tájékoztatott Harry, miután elmentek. - Az szuper. - mondtam. - És, Scarlett honnan jöttél? Elmeséltem neki mindent. Remélem nem fogom megbánni. Eddig Harry az egyetlen barátom itt, és én megbízom benne. -... a keresztapám a Mágiaügyi Minisztériumban kapott állást, így engem felvettek a Roxforba. - fejeztem be hangos monológomat. - Sajnálom a szüleidet. - mondta komolyan. - Nekem sem élnek. Ennyiben legalábbis hasonlítunk. Nekem is az egyetlen élő varázsló rokonom a keresztapám. Sirius Black. Sirius Black?! Az a hírhedt tömeggyilkos?! Harry biztos látta rémült arcomat, ezért magyarázni kezdett. Így megértettem mindent. Azok, amiket Albániában hallottam, mind hazugság.... - És mikor van a születésnapod? - kérdezte Harry. - Július 31. - Nekem is! - Tényleg? Az szuper! - lelkesedtem. Nemsokára bejött egy Neville Longbottom nevű fiu, és egy Luna Lovegood nevu lány. Velük is összeismerkedtem, és az út további része csendesen telt. Mielőtt megérkeztünk volna, felvettük a talárokat. Amikor leszálltunk, Harry, Ron, Hermione és én elindultunk a kocsik felé. Amit valamilyen lények húztak. - Mik ezek?- Kérdeztem tőlük. - Hogyhogy mik? - értetlenkedett Hermione. - Maguktól mennek, mint mindig. - Nem. Nézd meg jobban! Valamilyen lények vannak előttük! - Ne aggódj, Scarlett! Én is látom őket. - nyugtatott meg Harry. - Csak az látja őket, aki találkozott már a halállal. - csendült fel Luna hangja a kocsiból. - Akkor... szerintem menjünk..- mondtam. Nem volt kedvem Harryn kívül másoknak is beszámolni erről. Amikor beléptünk a Roxfortba, McGalagony professzor várt, ( Harrytől tudom), és megszólított engem. - Miss Parker? - Igen, tanárnő. - Kérem jöjjön velem. Magát is be fogjuk osztani egy házba. - Rendben. - Remélem a Griffendélbe kerülsz! - mondta Harry, köszönés képpen. - Én is! Izgatottan léptem be a nagyterembe. Először beosztották az első éveseket, majd én következtem. - Scarlett Parker! - szólított McGalagony professzor. Leültem a székre, majd a fejemre tette a süveget. -,, Hm..ész az van bőven, azt látom, és bizonyítási vágyból sincs kevés...legyen a...GRIFDENDÉL! Huhhh. Óriási tapsvihar fogadott, amikor odasétáltam, és leültem Harry mellé. - Gratulálok! - mondta. - Kösz. Az elkövetkezendő néhány percben Dumbledore professzor elmondta az évnyitót beszédét, és üdvözölte újra Suette Polls, a Legendás Lények Gondozása tanárnőt, és Dolores Umbrige tanárnőt, aki Sötét Varázslatok kivédését tanít. Amint Harry meglátta Umbrigeot, odasúgta Hermionénak és Ronnak: - Ott volt a tárgyaláson! Nemsokára elkezdődött a lakoma. Ennyi ételt még életemben nem láttam. Nem akartam túl sokat enni, de muszáj volt egy csomó mindent megkóstolnom. - Nem gondolod, hogy kicsit sok? - kérdezte Harry. - még Ron sem eszik ennyit. - nevetett. - De éhes vagyok! - Jó, csak nekem nehogy lebetegedj már az első nap. - Nem fogok,nyugi! - mondtam mosolyogva. Vacsora után vettem csak észre, mennyire fáradt vagyok. Már nem volt erőm levelet írni Jamesnek, így eldöntöttem, hogy reggel az lesz az első dolgom. Hermioneval elköszöntünk a fiúktól, és felmentünk a szobába. Hermione mellett kaptam ágyat. Amint befeküdtem, elnyomott az álom.
