Együtt?

Indulás

Másnap reggel első dolgom az volt, hogy levelet írok a keresztapámnak. Amikor lementünk Hermioneval a nagyterembe, a fiúkat már ott találtuk.
- Jó reggelt! - köszönt Harry
- Nektek is! - válaszoltam.
- Megvannak már az órarendek? - kérdezte Hermione.
- Meg nincsenek. Addig gyere, egyél. Élvezzük, hogy nem tudjuk meg hány óránk lesz Pitonnal. - kezdte Ron.
Hermione Ron mellé, én Harry mellé ültem.
- Tudsz kviddicsezni? - kérdezte suttogva Harry tőlem, amikor éppen egy tojást pakoltam a tányéromra.
- Hát... igazság szerint játszottam már de nem tudom, ha még megy-e..és seprűm sincsen.
- Milyen poszton játszottál?
- Fogó...- mondtam, de Harry azonnal elfordultult. Beszélgetni kezdett Ronékkal, amikor megérkezett McGalagony professzor.
- Mr. Potter, Mr. Weasley, Miss Granger, Miss Parker! Itt vannak az órarendjeik.
- Köszönjük professzor! - mondta Hermione.
- Na ne! Ez nem lehet! Kínzás! Ezek nem normálisak! - dühöngött Ron.
- Két SVK, utána még két bájitaltan?! - hüledezett Harry.
- Nem fogjuk kibírni! A banyával nem! - idegeskedtem én is.
- Nyugodjatok meg! Ki fogjuk bírni! Nem olyan vészes! - szögezte le Hermione.
- Neked nem! - vágta rá Ron.
- Szerintem indulnunk kéne órára, nem gondoljátok? - kérdeztem, de csak Harry hallotta.
- De. Gyere. Ők majd lenyugszanak.
Csöndben sétáltunk a terem felé. Amikor odaértünk, Harryvel leültünk a harmadik sorba.
- Harry...miért volt az baj, hogy fogóként játszottam? - kérdeztem. - Nem jelentkezhetek a csapatba?
- De de, csak...- vett egy nagy levegőt...- én vagyok a Griffendél fogója...
- Ó, ne haragudj! Akkor nem fogok...
- Jó reggelt, gyerekek! - csendült fel egy undorítóan magas hang. - Rendes Bűbájos Fokozat! Rövidítve RBF. Ez a vizsga vár rátok! - kuncogott Umbrige. - Felteszem eddigi ismereteitek eléggé hiányosak, de idén a Minisztérium által elrendelt könyvből fogunk tanulni.
Kiosztotta a könyveket. Hermione pedig felemelte a kezét.
- Ez itt nem ír a bűbájhasználatról! - mondta.
- Bűbájhasználat? - kérdezte Umbrige.- Nem értem miért kellene bűbájt használnotok az órámon.
- Nem fogunk varázsolni? - kérdezte Ron.
- Az elmélet elég ahhoz, hogy letegyétek a vizsgát!
- De mi értelme van, ha valaki megtámad minket, és mi nem tudunk védekezni?! - kérdezte idegesen Harry.
- Az órámon a diák felemeli a kezét, ha szólni kíván!... Hát mégis ki akarna megtámadni egy magadfajta gyereket?
- Hát nem is tudom... például... például Voldemort! - itt Harry kihúzta a gyufát Umbrigenál.
- Hát akkor tisztázzuk. Nektek azt mondták, hogy egy  Sötét Varázsló visszatért. Ez mind hazugság! - mondta Umbrige.
- Dehogy hazugság! Láttam hogy megölte Cedriket! Maga talán úgy gondolja, hogy Cedric Diggory magától esett össze?! - dühöngött Harry.
- Harry..fogd vissza magad kérlek! - suttogtam neki.
- Cedric Diggory halála szörnyű baleset volt!
- Dehogy volt! Voldemort ölte meg...! - kiabálta Harry.
- Elég! Büntetőmunka! Mr Potter, várom a szobámban péntek este 8- kor!
- Muszáj volt?! - suttogtam idegesen neki.
- Csak az igazat mondtam! - szólt ingerülten Harry.
Az óra többi része csöndben telt. Le kellett másolnunk az első fejezetet 3×.

- Ennek véget kell vetnünk! - dühöngött Hermione a klubhelyiségben órák után. - Ez a vén banya nem tanít meg semmire! Ha Voldemort tényleg visszatért, nem ülhetünk ölbe tett kézzel! Harcolnunk kell! Kell egy tanár! Aki megtanít mindenre. Es akinek van már tapasztalata!
Néhány percig néma csend volt. Harry, Ron, Hermione és én azon agyaltunk, vajon ki lehet a megfelelő tanár.
Aztán megszólaltam.
- Harry? - kérdeztem Hermionéra nézve. - Harrynek van az biztos!
- Én?! - hüledezett. - Hogy lehetnék én a tanár? Ez hülyeség! Ki járna hozzám órákra?
- Griffendélesek...meg akik elhiszik hogy Voldemort él! - mondta Hermione.
- Akkor nagyon jól állunk! - gúnyolódott Harry.
- Ne hülyéskedj már! Ez tényleg jó ötlet! - mondta Ron.
- A hétvégén, amikor lemegyünk Roxmortsba, összehívunk egy néhány embert, és elmondjuk ezt nekik! - mondta Hermione.
- Oké... - egyezett bele Harry.
...Én nem mondhattam el, hogy nem lehetek benne. James azért hozott ide, hogy biztonságban legyek. Ha ez kitudódik, James nagyot fog csalódni bennem. Nem tehetem ezt vele....
- Scarlett? Figyelsz te rám egyáltalán? - kérdezte Harry.
- Öhmm...nem. - mondtam. Hol van Ron és Hermione?
- Hermione segít neki a bájitaltan háziban. Most mentek el. Nem láttad? - csodálkozott.
- Nem...
- Akkor te is benne vagy? Ebben az SVK tanulás cuccban?
- Nem tudom... - válaszoltam őszintén.
- Mivan? A te ötleted volt, hogy én legyek a tanár, erre még azt mondod te nem lépsz be?!
- Figyelj, ez nem ilyen egyszerű! Mondtam már James azért hozott ide, hogy biztonságban legyek...ha megtudja mit csinálok.. abból nagy baj lehet.
- Ezt nem teheted! Én megértem, de nem tudok egyet érteni veled. Scarlett, nem hagyhatsz cserben. - nézett rám könyörgő szemekkel.
- De...Harry nem tehetem ezt Jamessel. Sajnálom. - mondtam, és kiszaladtam a klubhelyiségből.
A szemeim megteltek könnyekkel. Nem tehetem ezt Jamessel! De Harryvel sem!  De akkor mi legyen? Elmentem a bagolyházba, és írtam egy levelet Jamesnek.

Kedves Keresztapa!

Rövid leszek. Kérlek, ígérd meg nekem, bármi legyen itt a kastélyban, nem fogsz rám haragudni, és nem csalódsz bennem! Nem mondhatok többet. Kérlek bocsáss meg!
                  Szeretettel: Scarlett.

Tudom, hogy mérges lesz. Azt mondta ne keverjem magam semmibe, ami Voldenorttal kapcsolatos. Erre én? Direkt megteszem. Sajnálom, de Harryt nem hagyhatom cserben...ő az egyik legjobb barátom...vagy talán még több is?...
Szomorúan tértem vissza a klubhelyiségbe. Se Harry, se Ron, se Hermione nem volt ott. Vajon nagyon mérgesek rám?... Megláttam Fredet és Georgeot, gondoltam, megkérdezem, hol vannak.
- Fiúk! Nem láttátok Harryéket? - érdeklődtem.
- Nem...de várj..- szólt Fred. - Harry a nevedet emlegette.
Upssz....vajon mit mondott rólam?...biztos mérgesek rám..
Elindultam a nagyterem felé. Azt reméltem találkozom velük, és elmondom Harrynek, hogy benne vagyok. Bár ezt James nem tudja.
Sajnos nem botlottam beléjük. De másba igen....Malfoy.
- Ne mivan, te sárvérű? - gúnyolódott. - Most nincs itt Potter barátod?
- Nem vagyok sárvérű! - vágtam vissza. - És mint látod nincs itt Harry! Éppen hozzá indultam! Ha engednél!
- Addig nem, míg nem kérsz bocsánatot!
- Miért kéne bocsánatot kérnem? Mert akkora szád van, és mert nem tudod azt befogni?
- Hallgass el, te...! - újból szorítani kezdte a csuklómat. De most már jobban fájt, mint az állomáson.
- Engedj el!
- Azt mondtam kérj bocsánatot! Addig itt maradsz!
- Hagyj békén!
Elővettem a pálcámat.
- Ne mert használni! - kiabálta. Erre ő is elővette a sajátját.
- Capit... - kezdtem, de ő gyorsabb volt.
- Capitulatus! A pálcám kirepült a kezemből, át az övébe. - Most már védtelen vagy, Parker! Velem jössz!
Pechemre senki sem látott. Nem kiabálbattam, mert nála volt pálca. Nem tudtam mást tenni. Muszáj volt engednem, hogy húzzon maga után.
- Hova megyünk, Malfoy? - kérdeztem.
- Ahol rendes büntetést kapsz, azért mert illetlen voltál velem szemben!
A Tiltott Rengeteg felé vezetett.
- Ugye nem akarsz oda bemenni? - ijedtem meg.
- Én nem! Te igen.
- Ne! Malfoy. Ne csináld. Én nem megyek be oda!
- Mondtam, hogy büntetést érdemelsz! És lám, Potter nem jött el, hogy megint megmentsen!
- Add vissza akkor a pálcám!
- Azt nem mondtam. Meg kell tanulnod, hogy egy Malfoyjal nem szabad ujjat húzni!...
- Scarlett? - végre egy ismerős hang.
- Fred? - fordultam meg.
- Engedd el őt Malfoy! Most!
- Mert te kéred?! Bocsáss meg, de nem....
- Stupor! - kiáltotta Fred, mire Malfoy hanyatt esett.  - Ezzel ellesz itt egy darabig. Szerintem addig menjünk vissza.
- Rendben.
Kivettem Malfoy kezéből a pálcámat.
- Mi történt? - kérdezte.
Elmeséltem neki mindent, attól kezdve, hogy Harryék után indultam.
- Malfoy egy beteg állat! Ez most már biztos!
- Ja. Szerintem is.
- Fáj még a csuklód? - kérdezte, látva, hogy masszírozom a kezemet.
- Kicsit. De nem vészes.
- Remélem is. Ha már itt tartunk, kipróbálhatnál valamit. Georgeval termékeket gyártunk, Weasley termékek....
Amíg a klubhelyiségbe értünk, magyarázott a dolgaikról. Szerintem érdekesek!
- Hol voltál?! - ripalkodott rám Hermione, amint beléptünk Freddel a klubhelyiségbe. - Mindenhol kerestünk, de nem voltál sehol! Akartunk szólni McGalagony professzornak is.
- Mit csináltatok?! - idegeskedett Harry is.
- Csak....mindegy. Már vége van. - mondtam.
Indultam a szobám felé, amikor Fred megragadta a karom.
- Muszáj elmondanod nekik! Nem tarthatod titokban.
- Nem akarom, hogy ezért is aggódjanak! - suttogtam, de Ron akkor ment el mellettünk, és meghallotta.
- Miért ne aggódjünk? - kérdezte.
- Mert....Malfoy be akart küldeni a Tiltott Rengetegbe. - hadartam el egy szuszra, majd felszaladtam a szobámba.
Ledőltem az ágyamra. Csak kiabálásokat hallottam, mert elnyomott az álom.