Együtt?

Kezdetek

Az én nevem Scarlett Parker.

15 éves vagyok. Albániából érkeztem. Keresztapám ide hozott, mert úgy gondolta, a Roxforban biztonságban leszek.
McGalagony professzor tegnap küldte el a listát a felszereléssel. Holnap megyünk Jamessel a az Abszol útra bevásárolni. De azelőtt még beugrunk a Mágiaügyi Minisztériumba, hogy keresztapám megkapja az irodáját, hiszen ott fog dolgozni.
Nagyon várom már a szeptember elsejét! Remélem sok új barátom lesz!

Másnap reggel
- Scar! Gyere reggelizni! El fogunk késni!
- Sietek!
Gyorsan magamra kaptam egy kényelmes mugliruhát, majd lementem. Zabpelyhet ettem, mint ahogyan James is. Kimondottan finom volt.
James úgy határozott, hogy egy telefonfülkén át megyünk le a Minisztériumba. Amint a fülke leért, mi meg kiléptünk, elállt a lélegzetem. Csodálatos volt! Elragadó! És hogy mennyi ember! Bocsánat.. varázsló! A nagy álmélkodásban nekiütköztem valakinek, és ráléptem a lábára.
- Bocsánat! - szóltam, miközben felemeltem a fejem. Egy fiú állt előttem.
- Harry Potter vagyok. - mondta, én meg feleszméltem a bambulásomból.
- Én Scarlett Parker.
- Örülök, hogy megismertelek. Melyik suliba jársz?
- A...
- Harry! Hova tűntél? Gyere, el fogunk késni! - üvöltött egy férfi.
- Mennem kell. Szia.
- Szia..- mondtam szomorúan.
James eközben visszajött hozzám.
- Á. Megvagy. Nem tudtam elképzelni, hol vagy! Megnéztem az irodát, és elképesztő! Nem akarod megnézni?
- Esetleg majd máskor. Nem megyünk az Abszol útra?
- Ha azt akarod. Induljunk.
Útközben Harryn gondolkoztam. Nem tűnt olyannak, mint amilyennek mondták Albániában. Ott mindenki egy nagyképű, büszke alaknak nevezte, de nekem első benyomásra nem olyan. Mindegy...
- James? - szólítottam meg meg egyszer.
- Igen?
- Figyelj...tudod van az a Harry Potter. Ő a Roxforba jár?
- Azt hiszem igen.... De miért érdekel?
- Csak úgy kérdeztem.
- Rendben van.
A Foltozott Üstön keresztül mentünk az Abszol útra.
Csodálatos hely! Hogy mennyi bolt, és mennyi varázsló!

Sorban mentünk. Mindent megnéztünk. Vásároltunk, szórakoztunk. Nagyon jó éreztem magam. A végén kaptam Jamestől egy utószületésnapi ajándékot is, mert a születésnapom már volt. Július 31.- én. Kaptam egy macskát. Gyönyörű fekete volt. Pityu lett a neve.

Gyorsan teltek el a nyár utolsó hetei.
Egyik nap azon kaptam magam, hogy augusztus 31.- e van, és holnap kezdődik a suli. Becsomagoltam mindent a ládámba, mindent gondosan előkészítettem, majd lementem vacsorázni. James már ott volt.
- Szia, Scarlett! Sajnálom, hogy csak most szólok, de amíg pakoltál, itt volt egy munkatársam, és szólt, hogy holnap hamarabb kell bemennem. Nem tudlak elkísérni a vonatállomásra. Igazán sajnálom!
- Nincs semmi gond, James! 15 éves vagyok. Egyedül is eljutok oda. - nyugtattam meg.
Igazából nem szívesen lett volna kedvem egyedül menni, de nem akadályozhatom őt a munkájában.

Éjszaka nagyon keveset tudtam aludni. Amikor felébredtem, James már nem volt otthon. Szerencsére már tegnap elköszöntem tőle. Taxival mentem a King's Crossra. ( Keresztapám ötlete volt.) Amikor a pályaudvaron lépkedtem, sokan bámultak, nem tudom miért. Na jó, tudom. A ládám miatt. De nem baj. Nem érdekelt. Biztos minden varázslóval ezt teszik. Nekifutottam a 9 és a 10. vágánynak, és szerencsémre épségben átjutottam. Ott egy csodálatos látvány fogadott. Ott volt a vonat. Gyönyörű, piros, csodásan nézett ki. Amint gyönyörködtem a vonatban, hátulról nekem jött valaki. Megfordultam.
- Nem látod hogy itt vagyok? - kérdeztem idegesen.
- Te velem ne beszélj ilyen hangon! Én egy Malfoy vagyok és nem engedem, hogy egy egyszerű halandó így beszéljen velem! - dühöngött a fiú.
- Nekem legalább van szemem! - vágtam vissza, de kár volt.
- Ne merj meg egyszer így beszélni, te... - szorította meg a csuklómat.
- Scarlett? - kérdezte ég ismerős hang, mire megnyugodtam.
- Harry? - kirángattam a kezem Malfoyéból, és odaszaladtam hozzá.
- Te mit keresel itt? - tette fel a jogos kérdést.
- Folytatom a tanulmányaimat a Roxforban. - mosolyodtam el, látva Harry értetlen arckifejezését.
- Szerintem menjünk, keressünk egy kupét. - szólt.
- Rendben.
Harryvel beültünk egy üres kabinba, majd nemsokára egy lány és egy fiú lépett be rajta.
- Harry, nekünk előre kell mennünk a prefektusi kabinba. Megbeszélésre. - szólt a lány.
- Menjetek csak... Aaa. Hermione, várj! Bemutatom Scarlett Parkert. Scarlett, ők Hermione Granger és Ronald Weasley.
- Örülök hogy találkoztunk. - ráztam kezét sorban a lánnyal, majd a fiúval.
- Ők a legjobb barátaim. - tájékoztatott Harry, miután elmentek.
- Az szuper. - mondtam.
- És, Scarlett honnan jöttél?
Elmeséltem neki mindent. Remélem nem fogom megbánni. Eddig Harry az egyetlen barátom itt, és én megbízom benne.
-...  a keresztapám a Mágiaügyi Minisztériumban kapott állást, így engem felvettek a Roxforba. - fejeztem be hangos monológomat.
- Sajnálom a szüleidet. - mondta komolyan. - Nekem sem élnek. Ennyiben legalábbis hasonlítunk. Nekem is az egyetlen élő varázsló rokonom a keresztapám. Sirius Black.
Sirius Black?! Az a hírhedt tömeggyilkos?!
Harry biztos látta rémült arcomat, ezért magyarázni kezdett. Így megértettem mindent. Azok, amiket Albániában hallottam, mind hazugság....
- És mikor van a születésnapod? - kérdezte Harry.
- Július 31.
- Nekem is!
- Tényleg? Az szuper! - lelkesedtem.
Nemsokára bejött egy Neville Longbottom nevű fiu, és egy Luna Lovegood nevu lány. Velük is összeismerkedtem, és az út további része csendesen telt.
Mielőtt megérkeztünk volna, felvettük a talárokat.
Amikor leszálltunk, Harry, Ron, Hermione és én elindultunk a kocsik felé. Amit valamilyen lények húztak.
- Mik ezek?- Kérdeztem tőlük.
- Hogyhogy mik? - értetlenkedett Hermione. - Maguktól mennek, mint mindig.
- Nem. Nézd meg jobban! Valamilyen lények vannak előttük!
- Ne aggódj, Scarlett! Én is látom őket. - nyugtatott meg Harry.
- Csak az látja őket, aki találkozott már a halállal. - csendült fel Luna hangja a kocsiból.
- Akkor... szerintem menjünk..- mondtam.
Nem volt kedvem Harryn kívül másoknak is beszámolni erről.
Amikor beléptünk a Roxfortba,  McGalagony professzor várt, ( Harrytől tudom), és megszólított engem.
- Miss Parker?
- Igen, tanárnő.
- Kérem jöjjön velem. Magát is be fogjuk osztani egy házba.
- Rendben.
- Remélem a Griffendélbe kerülsz! - mondta Harry, köszönés képpen.
- Én is!
Izgatottan léptem be a nagyterembe. Először beosztották az első éveseket, majd én következtem.
- Scarlett Parker! - szólított McGalagony professzor.
Leültem a székre, majd a fejemre tette a süveget.
-,, Hm..ész az van bőven, azt látom, és bizonyítási vágyból sincs kevés...legyen a...GRIFDENDÉL!
Huhhh. Óriási tapsvihar fogadott, amikor odasétáltam, és leültem Harry mellé.
- Gratulálok! - mondta.
- Kösz.
Az elkövetkezendő néhány percben Dumbledore professzor elmondta az évnyitót beszédét, és üdvözölte újra Suette Polls, a Legendás Lények Gondozása tanárnőt, és Dolores Umbrige tanárnőt, aki Sötét Varázslatok kivédését tanít.
Amint Harry meglátta Umbrigeot, odasúgta Hermionénak és Ronnak: - Ott volt a tárgyaláson!
Nemsokára elkezdődött a lakoma. Ennyi ételt még életemben nem láttam. Nem akartam túl sokat enni, de muszáj volt egy csomó mindent megkóstolnom.
- Nem gondolod, hogy kicsit sok? - kérdezte Harry. - még Ron sem eszik ennyit. - nevetett.
- De éhes vagyok!
- Jó, csak nekem nehogy lebetegedj már az első nap.
- Nem fogok,nyugi! - mondtam mosolyogva.
Vacsora után vettem csak észre, mennyire fáradt vagyok. Már nem volt erőm levelet írni Jamesnek, így eldöntöttem, hogy reggel az lesz az első dolgom. Hermioneval elköszöntünk a fiúktól, és felmentünk a szobába. Hermione mellett kaptam ágyat. Amint befeküdtem, elnyomott az álom.