Együtt?

Szükség Szobája

Az elmúlt héten egy helyet kerestünk, ahol gyakorolhatunk. Egy jó hely kellett. Umbrige nem találhatott ránk. Kirakatott egy rendeletet, amiben leírja, hogy 3 vagy annál több diák nem sétálgathat, egyszerűen minden csoportot feloszlatott.
Egyik este a klubhelyiségben ültünk, amikor Neville rohant be.
- Gyertek, gyorsan! Megtaláltam a megfelelő helyet!
Harry, Ron, Hermione és én Neville után mentünk ki.
- Ez komoly Neville? - kérdezte Ron furcsán. - Ez nem csak vicc ugye?
- Mondom, hogy a legjobb hely!
- De hol van? - kérdeztem.
- Majd meglátod.
Egyszer csak Neville megtorpant.
- Itt is volnánk.
- De, Neville. - kezdte Harry értetlenül. - Itt semmi nincs.
- De van.
Harryvel összenéztünk. Én sem értettem.
Aztán hirtelen megjelent egy ajtó.
- Szuper vagy Neville! Megtaláltad a Szükség Szobáját! - ujjongott Hermione.

Megnéztük belülről is. Kiderült hogy mindig olyan, úgy néz ki, ahogy az embernek kell.
Miután visszamentünk a klubhelyiségbe, Harry elmondta mindenkinek a jó hírt, és hogy a tanulás szerdánként 5- től lesz.
Harryvel, Ronnal, Hermioneval későn este is házi feladatot írtunk. Rajtunk kívül senki sem volt lent. Mindenki lefeküdt.
- Annyira unom. Borzalmas! - mérgelődött Ron. - Nem mehetünk fel aludni?
- Tudod, hogy fent kell maradnunk. Sirius nemsokára itt lesz.
- Ja tényleg. De én azért felmegyek, ha nem baj. Valószínű csak kettőtökre tartozik, amit mondani akar.
- Én is megyek. Mára befejeztem. - csukta be a füzetét Hermione. - Scarlett, jössz?
- Ő még marad..- válaszolt helyettem Harry.
- Rendben. Fent várlak. - ásított egy nagyot Hermione.
- Nem kell. Nyugodtan feküdj le. - mondtam.
Ron és Hermione felsétáltak a hálószobákba, mi pedig ketten maradtunk.
- Miért mondtad hogy maradjak itt? - vontam kérdőre Harryt.
- Kérdezni szeretnék valamit. - kezdte kissé gondterhelten. - Vagyis..  két dolgot.
- Igen?
- Holnap van az első kviddicsmeccs. Lejössz?
- Igen. Persze.
- Rendben...és...
- Nyugodtan mondhatsz bármit. - bíztattam.
- Tudom. Jó... Tehát, az van hogy a keresztapám, Sirius meghívott karácsonyra. Azért is mert ott van a Főnix Rendje főhadiszállása. Ronékat, Hermionét, engem... Szeretném ha te is jönnél. - bökte ki.
- Én.. nagyon köszönöm a meghívást, Harry, de Jamessel töltöm az ünnepet... Igazán sajnálom.
Pedig szerettem volna menni.
- Sirius beszélt már vele. Azt mondta, kérdezzelek meg, ha igent mondasz, akkor mind a ketten jöhettek.
- Ó, értem. De nem lennénk a terhetekre? Úgyis sokan vagytok.
- Mikor vagy te a terhemre? - mosolygott.
Olyan szép volt.
- Hát... Nem tudom...
- Soha. Akkor igen?
- Ha James is jön, akkor igen.
- Szuper. Ezt megbeszéltük.
- Ha nem haragszol... Harry én most felmennék. Fáradt vagyok. - ásítottam.
- Persze. Menj nyugodtan.
- Jó éjt, Harry.
- Neked is. És Scarlett. Köszönöm!
- Én is.
Felálltam, hogy induljak, velem egyszerre ő is.
- Holnap kviddicsmeccs van. Én is lefekszem.
Felmentünk a hálószobák elé.
- Jó éjt.
- Neked is. - nyomott egy puszit az arcomra.
Kipirultam, mire ijedten nézett rám.
- Ugye nem haragszol? Nem kellet volna ugye?
- Nyugi. Semmi baj. - Öleltem meg.
Beléptem a hálószobába, átöltöztem majd behuppantam az ágyamba.
Csak arra tudtam gondolni, hogy Harry Potter megpuszilt! Ez az! Jó úton haladok. - gondoltam magamban.