Színházi kritikák egy színészpalánta tollából

Mit jelent nekem?

Sziasztok! Ez a rész talán egyedülálló lesz ennek a könyvnek a történetében ugyanis nem szándékozom több közéletben történt dologgal foglalkozni itt a kritikáim és ajánlóim között, de úgy érzem, ezt most nagyon muszáj leírnom. A szóban forgó színházi előadásról egyébként kritikát szerettem volna írni, de a történtek hatására ez nem egy hagyományos kritika vagy ajánló lesz. Le kell írnom, mit jelent nekem az előadás, hogy mit adott és mindemellett még sok egyéb dolgot, melyek lejjebb említésre fognak kerülni. Ígérem, többször tényleg nem lesz ilyen fajta rész. De ez most egy olyan eset, amit ez a színészpalánta nem hagyhat szó nélkül.

Kezdésként, biztosan többen emlékeznek rá, hogy van egy bizonyos színházi alkotó, akire az egyik előző részben a kedvenc színészemként hivatkoztam. Eredetileg szándékosan nem fedtem fel a kilétét, mert nem akartam, hogy az olvasóim rajongóként tekintsenek rám, és ennek tudják be azt, ha pozitív kritikát írok az adott művészről. (Ugyanis nem vagyok rajongó, inkább tisztelője és nézője vagyok, ő pedig az én példaképem de nem rajongok érte). Ehhez a bejegyzéshez viszont elkerülhetetlen, hogy megosszam veletek, ki is az a színész, akitől még a távolból is annyi mindent tanultam színházi alkotóként és emberként egyaránt. Ő pedig nem más, mint Alföldi Róbert. A mai napon történt meg másodszor egy olyan eset őt érintően, ami számomra érthetetlen és szívfacsaró. És ez most, alig egy hónap után a második. Az előző ilyen érthetetlen eset még márciusban történt, amikor is Zalaegerszegen meghírdettek egy beszélgetős estet, vele. Ezt nem sokkal később lemondták először technikai okokra, majd minden más egyébre hivatkozva, amikor viszont megpróbálták civil emberek megszervezni az eseményt, semmilyen helyet nem adtak ki nekik. Kiderült, hogy bizonyos eszméket valló, magas pozícióban levő emberek félnek tőle, a véleményétől, az őszinteségétől és attól, hogy meri vállalni amit gondol. Most, ezen a napon egy előadását mondták le Pécsett, minden indok nélkül (!) amiben nem is magánemberként, hanem színészként lett volna jelen. És ez az egész ugyanúgy felháborítana, ha más művésszel, színésszel vagy színházi emberrel történt volna meg, hiszen mélységesen elszomorít, hogy egy közismert művészt el akarnak lehetetleníteni a szabadon alkotás jogától.

Na de mit is jelent nekem a szóban forgó előadás?

Anthony Jay és Jonathan Lynn: Igenis, miniszterelnök úr! című válságkomédiájáról van szó. Ez az az előadás, amit Pécsett lemondtak. Két éve, 2016 januárjában ez volt az az előadás, amiben először láttam játszani Alföldit. Azon az estén lett ő a kedvenc színészem. Akkor apukámmal mentem a darabra, emlékszem, a második sorban ültünk és bár még a tizenhatodik évemet sem töltöttem, érdekes módon minden poén eljutott hozzám és szórakoztatott. A színészek bravúros játéka pedig lenyűgözött (Alföldi mellett Hevér Gábor, Parti Nóra, Ficza István és Marton Róbert játszanak a darabban). A darab egy mondhatni életképtelen de eszeveszettül hataloméhes, angol miniszterelnökről szól (Hevér Gábor lenyűgöző alakításában), akit minden egyes embere több-kevesebb (de inkább több) sikerrel próbál a saját érdeke szerint befolyásolni. Bernard, a művelt de borzasztóan okoskodó és szinte jelentéktelen titkár, Claire a bájos és agyafúrt politikai tanácsadónő és mind közül a legravaszabb, Sir Humphrey kabinetfőnök (őt játssza Alföldi) mind más más irányba rángatják a krízishelyzetben abszolút használhatatlan miniszterelnököt (dehát, ahogy Sir Humphrey mondja: "A miniszterelnökök sorsa már csak ilyen..."). A darabban megjelenik a Brexit, a magyar bevándorlók helyzete Angliában, az arab kultúra különös jegyei, az etika, a kőolaj, a globális felmelegedés, Magyarország szétosztása de még a tepertős pogácsa is. Mindamellett, hogy a darab egy politikai komédia nincs tele tömve aktuálpolitikai utalásokkal. A célja pontosan az, ami minden színdarabnak: szórakoztassa és elgondolkodtassa a közönséget. Nekem rengeteg mindent adott, mindkét alkalommal, amikor láttam. Megtanultam belőle, hogy a jó színész, hogy mond el olyan szöveget, ami szinte érthetetlen úgy, hogy az a közönség számára élvezhető legyen, hogy a politikát nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hogy aprónak tűnő döntések hogyan befolyásolják sok más ember életét és hogy a körülöttünk levők hogyan befolyásolhatnak minket. De mindemellett az előadás adott nekem egy színész példaképet. Azok pedig, akik eltörölték ezt a vendégszereplést valójában egy komédiától félnek.

Lezárásaként hozzátenném, hogy Alföldi amellett, hogy színházi szempontból kivételes tehetség és valódi szenvedélyes művész, emberként is példaértékű számomra a bátorságával, önazonosságával, azzal, hogy nem fél megmondani a véleményét de mindig kiáll azokért, akik arra rászorulnak. Hogy történjék bármi, nem hagyja magát eltaposni. És mindezeket most nem elfogultságból írom le, hanem azért mert tényleg, őszintén így gondolom. Fontos nekem, hogy a művész alkothasson, hiszen neki az a dolga. Hogy önmaga legyen. Nem csak nézőként, színészkezdeményként de most emberként is kiállok Alföldi mellett.

Köszönöm, hogy elolvastad! Legyen további szép heted!