Óceánlélek

1. rész

Helló, a nevem Emma McCourtney. 17 éves vagyok és New Yorkban lakom a szüleimmel egy kis házban a város szélén. Anyám és apám a könyvelők izgalmas életét éli. Én pedig a Yancy Középiskola egy 'boldog' diákja volnék.
Na de hagyjuk a felesleges dumát, térjünk az izgalmas részekhez : a történetem június 13.-án kezdődik, amikor is az osztálykirándulásra indultunk...
Június 13., péntek
Emma
Mint minden évben, most is a lehető legunalmasabb helyre mentünk: az Atlanti óceánra hajókázni egy nagy luxusjachttal kilátásra a tengerfenékre egy nagy üvegablak segítségével. Na ja. Nézhetjük a nagy kék semmit.
Megérkeztünk a kikötőbe, majd felszálltunk a profi csónakba. Mindenki letódult az ablakhoz nézni a vizet. Én leültem a felső részen, majd elővettem a telefonomat. Megnéztem néhány közösségi oldalt majd hamarosan elkezdtek felszállingózni az emberek lentről. Mikor már mindenki fennt volt, lementem én is mert azt mondták hogy láttak halakat meg egy teknőst. Kíváncsi lettem na. Szóval leballagtam a lépcsőkön majd az üveglap közepére mentem a mélységet kémlelve. Túl későn vettem észre hogy egy nagy repedés kellős közepén térdelek.
Azok a barmok tutira ugráltak rajta, hogy kibírja-e őket. Néhol már volt egy kis víz is. Óvatosan megpróbáltam felállni, ám megcsúsztam, a hátamra estem majd éles fájdalmat éreztem a gerincemnél. Az üveg betört majd víz zúdult rám. Éreztem hogy nagyon gyorsan süllyedek, megpróbáltam úszni a felszín felé de nem tudtam megmozdítani semmim. Kétségbeestem. A levegőm elfogyott, majd a víz betülemkedett a tüdőmbe. Végül minden elsötétült...

Olimposz, az istenek rendkívüli gyűlésen vannak
-Azért hívtalak össze titeket kedves barátaim, hogy ma jót tegyünk az emberiséggel.
-Mi? - kérdezte Apollón.
-Hogy? - tudakolta Héphaisztosz.
-Mivan? - vakkantotta Árész.
-Mindent elmagyarázok. Ma péntek 13. van. A halandók ezt szerencsétlen napnak gondolják, megpróbálják elkerülni a szerencsétlen baleseteket de pont ezért történnek meg. Na, mi segítünk az embereken, és...
-Te komolyan azt akarod mondani hogy a dicsőség miatt meg akarsz akadályozni néhány balesetet?! - kérdezte Athéné
-NE SZAKÍTS FÉLBE! - mennydörögte az ég ura. - De amúgy igen.
-Ez képtelenség. Mi nem csinálunk ilyeneket! - ellenkezett Aphrodité.
-Aki nem vesz részt annak nem kell többet szenvednie a halhatatlanság miatt.
A teremre néma csend borult.
-Na, akkor látom senkinek nincs ellenére a kitűnő ötletem. Mindenki a saját háza táján söprögessen, avagy mindenki abban segítsen amiben tud. Mindenki megmenthet egy életet. Csak halálos veszély esetén lépjetek közbe! A megbeszélésnek ezennel vége. Jó szórakozást! - közölte Zeusz, majd kiviharzott a teremből.
-Höh! Csak ő beszélt...- morogta Hádész.
Az istenek feltápászkodtak, távoztak, majd elmentek keresni egy-egy isteni beavatkozásra szoruló halandót. Poszeidón, a tengeristen, már meg is találta az alanyt...