Június 16., hétfő
Emma
Végre nyári szünet! Mióta vártam már ezt, végre kipihenhetem magam hosszú távon is.
Gondolta a naiv énem. De nem. Én már nem egy átlagos tinédzser vagyok, aki ujjong mert nyári szünet van. De miért pont velem történik mindez? Miért nem lehet normális életem? Miért mentett meg Poszeidón? Úgyis utánamúsztak a röbbiek hogy megmentsenek. Komolyan mondom, egyszer kitekerem a nyakát Poszinak, amiért tönkretette az életem. Na szóval egy hülye nyanyaszörny rámtalált. Na de kezdjük az elején.Éppen otthon ülök és netezek amikor zajt hallok lentről. Ijedtemben akkorát ugrottam, amekkorát egy gazella is megirigyelne. Megfogtam a kezembe eső legközelebbi tárgyat (egy dezodor-ne kérdezz semmit), ami használható agyonütésre, majd az ajtómhoz lopóztam és kikukucskáltam. A szívemről nagydarab kő esett le, ugyanis csak Dres volt az. Éppen az ajtónál állt és a szobám ajtaját nézte. Mikor meglátott, azt suttogta hogy pakolj, 3 perced van, itt egy gorgó. Cél a Félvér Tábor.
Még jó hogy tegnap összeraktam egy táskát hogy ha gyorsan kell mennem, akkor csak fel tudjam kapni. Írtam anyáéknak egy üzenetet hogy ne izguljanak, értesíteni fogom őket, és hogy egy táborban vagyok. Lerobogtam a lépcsőn, felkaptam a cipőmet, majd Dres kinézett az ajtón és intett hogy mehetek. Kiszaladtunk az ajtón, majd elkezdtünk rohanni.
-Taxival megyünk. - mondta futás közben.
De nekünk nincs ilyen szerencsénk. Nem értük el a főutat, mert utolért a szörny. Dres előkapta a kardját majd maga mögé intett.
Szófogadóan mögé léptem de közben megmarkoltam a tőrömet. És a szörnyet tanulmányoztam. Emberi alakja volt de a haja kígyókból állt. Érces hangja volt:
-Hm, soha nem kóstoltam még áldott halandót. - mondta magabiztos mosollyal az arcán.
-Nem is fogsz. Legalábbis nem most. - válaszolt neki Dres, majd támadásba lendült.
Szúrt, vágott de az kitért mind elől. A gorgó a karmaival próbált kaszabolni minket.
-Fuss, fogj egy taxit a főúton és várj meg. - tettem amit mondott. Miközben futottam még halottam ahogyan a szörny káromkodik, majd utánam iramodik. De akkor már messze jártam. Az úton pont jött egy taxi, leintettem, beültem, majd mondtam hogy menjen arrébb és várjon. Pár pillanat múlva meg is érkeztek. Dres futott elől, a szörnynyanya meg utána. A barátom beugrott az autóba, a sofőrnek pedig kiadtam a padlógázt parancsba. Mikor már kellő távolságban voltunk, Dres mondta neki hogy Long Islandre menjen, északra, a legnagyobb dombra.
2 óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettük a sofőrt majd felsiettünk a tábor bejáratához. Már nagyon kíváncsi voltam milyen. Volt egy nagy kapu, ami előtt egy hatalmas fenyőfa állt, az egyik ágán egy aranygyapjúval. Vagy inkább az aranygyapjúval. A fa körül egy hatalmas sárkány szuszogott. Békésnek látszott de én azért nagy ívben kikerültem. Dres ment előre, én pedig utána. Azaz mentem volna, ugyanis ő átment a kapun viszont én beleütköztem egy láthatatlan falba. Akárhogy próbáltam nem tudtam átjutni.
-Maradj itt, hozok erősítést. - mondta a szatír, majd elsietett. Én pedig körbenéztem. Nagyon szép volt a táj, eperföldek, erdő és volt egy völgy, amiben elhelyezkedett a tábor. Kisebb nagyobb házak voltak, egy tábortűz, vívótér stb. Hát akkor itt fogom tölteni a nyaram. Misztikus, veszélyes és hívogató.
YOU ARE READING
Óceánlélek
FanfictionAzt mondom víz. Mi jut eszedbe róla? Életfeltétel, tengerparti nyaralás, áradások okozója, esetleg hogy kémiai bázis? Na igen, az átlagos embereknek ezek ugranak be. De Emmának egészen más valaki jut eszébe. Egy magányos isten és egy átlagon felüli...